2008. október 24.

2008. október 24., 10:00 , 406. szám

Egy a hit...

Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívásotoknak egy reménységében hivattatok el is. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által mindnyájatokban munkálkodik. Ef. 4:4-6.

Már az apostoli korszakban gondot okoztak a tanításoknak különböző szelei, melyek megbontották az anyaszentegyház egységét. Ma, kétezer év után, tömören fogalmazva, ezer ágra szakadt az egyház, de csak külsőleg, mert a fenti ige és vele egybehangzóan a hitvallásunk tétele úgy beszél az egyházról, hogy annak két oldala van: egy látható és egy láthatatlan. A látható egyházba mindenki beletartozik, aki meg van keresztelve, mindegy, hogy milyen felekezethez tartozik, kivéve a szektásokat és azokat, akik a Szentháromságot tagadják.

Egy felekezethez, az egyház valamelyik ágához való külső tartozás még nem egy az üdvösséggel. Viszont, akik Isten kiválasztottjai, a világ kezdetétől fogva annak végéig szaporítják azok számát, akik a láthatatlan egyháznak tagjai. Ez a láthatatlan sereg az Isten igaz imádója, igaz híve, egy közös test tagjai, eszerint tulajdonképpen csak egy egyház van. Tagjai az anyaszentegyház fejének, Krisztusnak engedelmeskednek és azt akarják, amit Ő akar: hogy az Ő egyháza egy élő test legyen, egy lelki ház az egy közös fundamentomon épülve, melyről azt mondja, hogy olyan erős, hogy a pokol kapui sem vehetnek diadalmat rajta. Isten nem toldozgat-foldozgat, hanem belülről újít meg, a Szentlélek nem barátja a tünetszerű kezelésnek, hanem újjá teremt. Amikor az ember megérti, hogy Istennek mi a célja vele, enged a hívásnak. Igéjével és Szentlelkével kiválaszt, és egy látható közösségen keresztül a láthatatlanba beleteremt, hogy élő tagja legyek én is és örökre az maradjak.

Józan Lajos