Galambos József kárpátaljai vikárius

Meghurcolt lelkipásztoraink

2009. január 2., 09:00 , 416. szám
Balról jobbra: Galambos József (Bene), Erni Ferenc (Oroszi), Szólics Bálint (Királyháza)

Galambos József benei plébános 1913. március 3-án született a Vas vármegyei Szentgotthárdon (Magyarország). Korán árva lett, gimnáziumi tanulmányait meg kellett szakítania, egy ideig borbélyinasként tevékenykedett. A teológiát Szegeden és Budapesten, a Központi Papnevelő Intézetben (KPI) végezte. 1939. május 18-án szentelték pappá. Pusztadoboson és Nagyecseden káplánként szolgált.

A bécsi döntést követően önként jelentkezett arra, hogy Kárpátalján végezhessen papi szolgálatot. Beregszászi káplánsága után 1942-ben megbízták a benei plébánia megszervezésével. 1944-ben, a szovjet bevonulást követően rendszeresen látogatta a Benében létesített ideiglenes hadifogolytáborban raboskodó 72 magyar hadifoglyot, levelet, üzeneteket juttatott tőlük hozzátartozóiknak.

1948-ban, az egyházellenes intézkedések kiterjedését követően házkutatást tartottak nála, s XII. Pius pápának a könyvei között talált képe alapján a Vatikán kémjének minősítették. Letartóztatták, majd a szovjet törvények értelmében 25 év kényszermunkára ítélték. A Komi Köztársaságban fekvő Vorkuta egyik legkegyetlenebb lágerébe került. Bányamunkára küldték, ahol vájárnak osztották be. A nehéz körülmények és a táborvezetőség által kiszabott munka mellett is igyekezett maradéktalanul eleget tenni papi hivatásának: lelki mentora, biztatója volt rabtársainak.

A Sztálin halálát követő politikai és társadalmi enyhülés következtében tömeges amnesztiára került sor, Galambos József is hamarosan szabadult. 1956 tavaszán a felszámolt lágerből levelet írt két hívének. Az egyikben így ír:

"...Most még az itteni életről egy keveset. A telünk itt egyenletesen elég kemény: kb. 15-20o hideg. Van aztán közben, hogy néhány napig felmegy 40-50 fok hidegre, ami e télen elég gyakran megtörtént. A mi telepünket most egy hónapja teljesen felszámolták. Nekem ideiglenes igazolványt adtak. Egy nagy barakban lakom Lajos atyával és kettő kárpátaljai magyar fiúval. Rajtunk kívül vagy még ötven lakótársunk van. Ma, vasárnap pihenőm van. Január vége óta ugyanis újból a bányában dolgozom betonmunkásként. 1/2 9 órakor mondtam el a szentmisémet... köszönt és megáld Benneteket: L. atyád. 1956 Nagybőjt II. vasárnapján."

Részletek a második levélből:

"...Most még magamról is írok néhány sort. Hála Istennek jól vagyok. Jelenleg vizsgálatos bizottság (Komiszió) dolgozik, mely a mifajta emberek felszabadításával foglalkozik. Állítólag októberig akarná ez a bizottság befejezni a munkáját. Majd meglátjuk: ha hazakerülök...

Szeretettel köszönt és megáld: L. atyád

1956 Szentháromság vasárnap."

Hazautazása előtt az addig szintén egy vorkutai lágerben raboskodott paptársával, Ortutay Elemér atyával együtt még kilátogatott a 10. számú tábor temetőjébe, az A-73 számú sírhoz. Itt temették el az egyik szomszédos lágerben 1956. augusztus 5-én fegyverrel levert sztrájk vértanúját, a királyházi születésű Csépes Iván atyát. A temetőben fényképek is készültek, melyeket Galambos József juttatott el később az özvegynek.

József atya visszatért Benébe. Ezen a településen kívül szolgált még Tiszaújlakon, Aknaszlatinán és Huszton is. Egyike volt azon kevés római katolikus lelkésznek, aki a feljegyzések szerint a templomban nagyobb számú gyermeket bérmált.

Huszti szolgálata idején, 1985 márciusában - Szegedi Jenő és Závodnyik Tibor halálát követően - a kárpátaljai 11 római katolikus pap nyilatkozatot adott ki írásban, hogy kit szeretne maguk közül vezetőnek. A nyilatkozatok Galambos mellett szóltak, s mivel az atya hittestvérei bizalmát elfogadta, ő lett Kárpátalja katolikus egyházának adminisztrátora március 25-én. Érdemes megemlíteni, hogy személye ellen a szovjet állami egyházügyi hivatal sem emelt kifogást, jelölését elfogadta, s mint ezen poszt betöltőjét regisztrálta be.

Az ekkor már 72 éves atya egészségi állapota azonban már nem volt a régi. Alig több mint fél évvel később, 1985. december 2-án Huszton elragadta a halál.

Egykori szolgálati helyén, Benében, a római katolikus templom kapuja mellett emléktáblát avattak tiszteletére a következő szöveggel: "Ebben a templomban szolgálta Istent és a népet Galambos József plébános, kormányzói vikárius. 1913-1985."

Fischer Zsolt