2009. április 3.

2009. április 3., 10:00 , 429. szám

"A tömeg, amely előtte ment és akik követték, így kiáltoztak: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!" (Mt 21, 9.)

Jézus Krisztus szenvedései előtt ünnepélyesen bevonul Jeruzsálembe. Az emberek, akik hallották csodatetteit, Lázár feltámasztását, amit végbevitt közöttük szinte önkívületi állapotban, a főpapoktól és írástudóktól nem félve éljenzik, s királynak kiáltják ki Jézust. A hozsannát zengő és kiáltó tömeg Jézus Krisztussal együtt vonul a városba. Nincs bennük szorongás, kétségbeesés, nem vesz erőt rajtuk a félelem, mert az ünnep heve, s a csodát tevő Jézus személye magával ragadja őket. S később, nagycsütörtökön ez az a tömeg, amelynek tagjai "Feszítsd meg!"- et kiáltanak Isten egyszülött Fiára, "nem tudván mit cselekszenek".

Egyenként talán képtelenek lettek volna Jézus elé járulni és kiáltozni: "Hozsanna Dávid fiának!", de a tömeg jelenléte bátorítást adott nekik. Jézus Krisztus elítélésénél pedig féltek hallgatni, s tömegként kiáltották: "Keresztre vele!"

A keresztény, az Istenben hívő embernek sokszor az az érzése támad, hogy a tömeg, a közösség mennyire befolyásolja, meghatározza az érzelmi hangulatot. Egyik pillanatban Isten mellett szólalunk fel, másikban már Isten ellen küzdünk. Egyszer bevonul Jézus Krisztus az életünkbe mint a "dicsőség Királya", máskor pedig halálos ítéletet kiáltunk az életére. Van, amikor a közösség, a tömeg Jézust körülveszi a templomaikban, s van, amikor hidegen hagyja a templom csendje és szeretete.

"Ma vonul be Krisztus Jeruzsálembe", ma vonul be az én életembe. Legyen ez az ünnep valóban Krisztus bevonulása az életembe, s életemen keresztül a közösségembe, hogy "egy szájjal és egy szívvel dicsőítsük és magasztaljuk az Ő legtisztesebb és fölséges nevét!"

Pősze Roland