Hőseinket nem feledhetjük
65 év elteltével hazakerültek a kitüntetések
A háborúban általában minden oldalon vannak veszteségek, ugyanakkor a legtöbb esetben a veszteseknél és a győzteseknél is akadnak hazájukért hősiesen harcoló katonák. De a vesztes oldal hőseivel mindig mostohábban bánik az utókor. Nem volt ez másként az Ungvár melletti Gálocsban 1922-ben született, néhai id. Jávorszky Lajossal sem, akinek fia és unokaöccse nemrég vehette át a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériumának képviselőitől a hős katona 65 éve elveszett katonai kitüntetéseinek másolati példányait.
Jávorszky József Gálocsban élt feleségével és három fiával. A háború alatt az édesapa és két idősebb fia bevonult a magyar hadseregbe. Az édesapa a Kárpátokban kiépített Árpád-vonalat védte. Zoltán fiát az elitalakulatnak számító hegyivadászokhoz sorozták be Perecsenybe, míg főhősünket 1943-ban Munkácsra a tüzérséghez. Tüzérségi felderítővé képezték ki, és az Ivano-Frankivszk megyei Nadvorna térségében vetették be először. Ott mindjárt átesett a tűzkeresztségen, hisz egyik társával felderítés közben olyan közel került az ellenséges erőkhöz, hogy a tüzérségnek rádión pontosan meg tudta adni az oroszok helyzetét, de közben az ellenség elzárta a visszavonulási utat. A magyar tüzérség később óriási erejű tüzet zúdított ágyúiból az oroszokra és a két magyar tüzérségi felderítőre. Az ellenséges területen, egy árokban a csodával határos módon maradt sértetlen a két magyar katona, hisz körülöttük mindenütt robbantak a lövedékek, melynek következtében az ellenséges erő megsemmisült.
Jávorszky Lajos honvéd ezt követően folyamatosan a tűzvonalban volt. Egysége, a magyar királyi 24. honvéd tábori tüzérosztály Beregszászba, Kisvárdára vonult vissza, majd a Felvidéken vívtak súlyos harcokat az óriási túlerőben lévő szovjet és román csapatokkal. Felderítőként számtalanszor vett részt közelharcban. Bátorságáért, helytállásáért többször is kitüntették felettesei, többek között 1944. március 23-án megkapta az első fokozatú (kardos és koszorús) Tűzkeresztet, 1945 márciusában pedig az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásával kiérdemelte a bronz vitézségi érmet is.
A honvédból őrvezetővé előléptetett Jávorszky Lajos Nyugat-Ukrajnától egészen a morvaországi Brnóig az első vonalban harcolt. Ott egy gránátszilánk megsebesítette, és fogságba esett. A sebesülésének nyoma haláláig látszott a fején.
A morvaországi fogságba esést követően a szovjetek a romániai Konstantába szállították hadifogolytáborba. A kitüntetéseit akkor tépték le a zubbonyáról, de az azokhoz mellékelt igazolványokat belevarrta a ruháiba, így azok megmenekültek. A hosszú lágerévek után hazatérve az elrongyolódott zubbonyból sértetlenül kerültek elő a kitüntetéseket igazoló okmányok, de azokban az években nem volt szerencsés magyar katonai kitüntetésekkel dicsekedni. Az igazolásokat a házkutatásoktól félve úgy eldugta – egy régi szekrény aljába, a furnérlapok közé –, hogy az 1990-es rendszerváltás után hiába kereste, nem tudta megtalálni. Gyakran mondogatta fiának, ifj. Jávorszky Lajosnak és unokaöccsének, az Ungvár melletti Baranyában élő ifj. Jávorszky Istvánnak, hogy ő hazahozta a fogságból a kitüntetéseiről szóló papírokat, csak nem emlékszik, hogy hová rejtette el. Gyakran mesélt háborús emlékeiről is, többek között a krasznahorkai vár környékén vívott súlyos harcokról. Mindig elérzékenyült, ha elénekelte a Krasznahorka büszke vára kezdetű nótát. A háborút mindhárman túlélték, az idősebb Jávorszky és fiai is, a korabeli fényképen hegedűn játszó Zoltán, valamint a citerázó Lajos. Kötelességüket mindhárman megtették, majd végig kellett nézniük, hogyan rendezkedett be vidékünkön a megszálló szovjet hatalom.
Id. Jávorszky Lajos hat évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig az ungvári járási Gálocsban élt. A sors iróniája, hogy a halála utáni rendezkedéskor a fia és unokaöccse megtalálta a már elveszettnek hitt okmányokat. Majd a KMKSZ ungvári központi irodája vezetőjének, Budai Zsuzsannának a segítségével felvették a kapcsolatot a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériumának illetékeseivel. S bár néhai Jávorszky Lajos II. világháborús kitüntetései a Magyar Köztársaság törvényei szerint már nem adományozhatóak, ezért azok hivatalos pótlására nincs törvényes lehetőség, a minisztériumban beszerezték a fogolytáborban elkobzott kitüntetések másolati példányait, és a dr. Holló József altábornagy vezette magyar katonai küldöttség személyesen látogatott el Gálocsba, ahol 65 év után átadták a családnak. Mindannyian sajnáljuk, hogy ezt a napot id. Jávorszky Lajos nem érte meg.
Badó Zsolt
