2010. március 5.
Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon. (Lukács 13,14)
Böjti időszakot kezdtünk meg az egyházban. A reformátusok számára alkalom ez a lemondás annak érdekében, hogy jobban tudjon figyelni Istenre és engedelmeskedni Neki. Ebben a történetben Jézus ott van a zsinagógában és tanít. Aztán meglát valakit, akin segíteni kell. Ez az asszony tizennyolc éve görnyedten tudott csak járni.
Az Úr észrevette a segítségre vágyót. Az asszony nem keresi Jézust, csak ott van, ahol Őt hallani lehet. Milyen erőforrás is az istentisztelet színhelye! Hatni akar ezáltal is Jézus ránk. De sokszor úgy megyünk haza, hogy nem is tudjuk, mit akar Jézus mondani. Nem jutott el hozzánk a hívogatása, a kereső szava. Minden istentiszteleten hallható a felolvasott Ige. Erről nem szabad elfeledkezni!
Vannak, akik nem a segítségnyújtást tartják fontosnak, csak a törvénykezést. Még Jézusnak is megmondjuk, mit tegyen és mit ne. Haraggal a szívünkben nézünk arra, aki nem úgy gondolkozik és cselekszik, ahogyan mi. A templomi vezető a meggyógyult asszonyt hibáztatja. Minek jött ide, nem tiszteli a törvényt. Igazat mond, hogy van hat nap is egy hétben, amikor lehet gyógyítani, segíteni.
De van egy nagyobb törvény, ami felette áll a nyugalom napjának: a másiknak való segítségnyújtás. Jézus nem ad igazat a csak törvényt idézőnek, ha nincs ott a szeretet nagy parancsa is mellette. Erre emlékeztet ma az Úr. A saját javaira, jószágára gondot visel az ember. Ezt nem köti időhöz. A segítséget se kössük ehhez. Minden életmentés "sürgősségi eset". Akkor nem nézzük, hogy miről maradunk le, hanem az élet megmentése az első.
Jézushoz jöhet az, aki gyógyulni akar. Annyi csodaorvost keresünk, csak az Áldott Orvos nem kell. Akkor is segít, amikor más a törvényre hivatkozva nem. Maradandó a gyógyulás és az öröm ott, ahol Ő munkálkodik. Ezt nem tudja senki sem elvenni tőlünk. Jézus számára nincs reménytelen eset. A tizennyolc év után való szabadulás még jobban hirdeti Isten dicsőségét. A meggyógyított asszony rögtön Istent dicsőíti. Így lesz számára áldás a templomi részvétel. Ne maradjon ki soha a hálaadás, ha Isten házába vagyunk és tapasztaljuk áldásait!
