Kozma Miklós: A visszacsatolt Kárpátalja

2010. április 16., 10:00 , 483. szám

Újabb részleteket adott közre Vitéz leveldi Kozma Miklósnak, a Horthy-korszak befolyásos közéleti személyiségének kárpátaljai vonatkozású bejegyzésekben gazdag naplójából dr. Brenzovics László. A kötet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) gondozásában látott napvilágot.

A KMKSZ kiadásában 1999-ben jelent meg Kozma Miklós Kárpátalja visszavétele című naplója, melyben a szerző 1938 őszének, Kárpátalja déli, többségében magyarok által lakott részének visszacsatolása körüli eseményeket taglalja. A Szövetség által most megjelentetett A visszacsatolt Kárpátalja tulajdonképpen ennek a memoárfolyamnak egy újabb részlete, folytatása.

Kozma Miklós emlékiratai, amelyeket a Magyar Országos Levéltárban őriznek, eddig csak szakmai körökben voltak széles körben ismertek - a korszakkal foglalkozó valamennyi kutató hivatkozik rájuk munkáiban -, nyomtatásban azonban most jelennek meg először.

A kötet gerincét az 1939 márciusa és 1941 áprilisa közötti naplóbejegyzések képezik. Kozma Miklós a kor meghatározó magyar politikusainak, köztük Horthy Miklós kormányzónak és Teleki Pál miniszterelnöknek volt közvetlen munka- és harcostársa a Tanácsköztársaság bukásától egészen az 1940-es évek elejéig, maga is tevékeny résztvevője lehetett azoknak az eseményeknek, amelyek Európa, s ezen belül a Kárpát-medence történelmét formálták akkoriban. Éppen ezért a rövidebb-hosszabb naplórészletek értékes adalékul szolgálnak a kor európai, magyarországi és kárpátaljai társadalmi-politikai viszonyainak jobb megértéséhez. Különösen fontosak a vidékünkre vonatkozó feljegyzések, hiszen a nagyváradi születésű, de gyermekként tíz évig az Ung megyei Turjaremetén, ruszin környezetben nevelkedő Kozma Miklós 1940 augusztusától 1941 márciusáig Kárpátalja kormányzói biztosaként tevékenykedett. "Engem sok gyönyörű emlék és egy nagy feladat hívott ide, s most itt vagyok. Úgy érzem, hogy az egykori kisfiú hazatér, a mai férfi pedig gyermekkora fölé hajlik, s mindazt az érzést és szeretetet, amelyek egy gyönyörű gyermek- és ifjúkor emlékei révén Kárpátaljához és annak népéhez kötik, felajánlja nekik, hogy értük jó munkát végezhessen" - mondotta abban a beszédben, amelyet kormányzói biztosi hivatala átvétele alkalmából mondott 1940. szeptember 15-én Ungváron.

Egyéniségére, hozzáállására és meggyőződésére igen jellemző annak a beszédének egy részlete, amelyet 1941 áprilisában mondott a Magyar Távirati Iroda vezetőségi értekezletén: "Konkrét kívánságom felétek csak egy van: legyetek roppant bizakodók, nagyon határozottak és példaadóan jókedvűek, mert nekünk ez a kötelességünk. Mi húsz évvel ezelőtt, 1920-ban, mint katonák kerültünk össze. Az első kicsi törzs, amelyik elkezdte, szent hittel és bizalommal dolgozott egy nagy nemzeti ügyért. Ezért dolgozunk most is és dolgozni fogunk annak minden fázisában. Amikor a történelem kereke visszafelé forgatja Trianont, nekünk példaadó bizakodással, örömmel és hittel kell itt állnunk és dolgoznunk."

Kozma azonban nem érhette meg, miként rendelkezett a történelem hazájáról, Kárpátaljáról - 1941. december 7-én szívrohamban elhunyt.

Ráadásként a Naplóhoz a Függelékben több értékes kordokumentumot, tanulmányt, levelet és kormányzói biztosként írt feljegyzést is közöl a szerkesztő Kozmától. Rendkívül izgalmas és tanulságos olvasmány Kozma Miklósnak Az ukrán kérdés Kárpátalján című tanulmánya, amely ugyancsak most jelenik meg először nyomtatásban, vagy például a kormányzói biztosként Teleki Pál miniszterelnökhöz intézett bizalmas levele.

Értékes része a kötetnek az Előszó. Ebben a szerkesztő, a korszak szakértőjének számító dr. Brenzovics László nagyszerű portrét rajzol Kozma Miklósról, akinek vidékünk történetében játszott rövid, ám nem elhanyagolható szerepéről még ma, húsz évvel a rendszerváltás után is méltatlanul kevés szó esik.

hk