Hon- és népismeret kárpátaljai fiataloknak

2010. május 7., 10:00 , 486. szám

Kész Barnabás Egy földön, egy hazában címmel megjelent ismeretterjesztő munkája nem egyszerűen hiánypótló mű. Hatalmas réseket igyekszik egyszerre betömni a kárpátaljai magyar ifjúság okításának csupa lyuk hajóján, bár ezzel - érthetően - szinte megoldhatatlan feladatra vállalkozik.

A szerző egyszerre próbálja meg röviden összefoglalni a magyar nép, s azon belül a kárpátaljai magyarság történetét, szólni kultúránkról, művészetünkről, s bemutatni e régió történelmi, néprajzi és kulturális értékeit. Mindent természetesen lehetetlen száz-egynéhány oldalba sűríteni, Kész Barnabás maga is elismeri előszavában, hogy "Ezért nem volt lehetőségünk kitérni több honismereti vonatkozású dologra, többek között a Kárpát-medence és Kárpátalja földrajzi fekvésének, domborzatának, földtani felépítésének, éghajlatának, vizeinek, élővilágának jellemzésére... Hasonlóképpen helyhiány miatt maradt ki a magyar irodalom legjelentősebb alkotásainak, valamint a kárpátaljai folklór gyöngyszemeinek bemutatása is." Ugyanakkor, mint írja "Igyekeztünk viszont felölelni minél több olyan információt, amelyet egy kárpátaljai magyar fiatalnak tudni érdemes az adott témakörben, illetve támpontot kívánunk nyújtani a további, elmélyültebb kutatásokhoz, ismeretszerzéshez." Kész Barnabás a tekintetben sem hagy bennünket tudatlanságban, hogy kiknek szánta munkáját: "A diákokon kívül alighanem hasznosan forgathatják majd a könyvet a szülők is, hogy segítségével megismertessék gyermekeikkel hagyományainkat; a pedagógusok, akik kézikönyvként használhatják a munkájuk során (kiadványunkat igyekeztünk inkább több adatból, mintsem terjedelmes leírásokból összeállítani); valamint a magyar történelem és kultúra iránt érdeklődő más nemzetiségű olvasók is, akik többnyire közvetett forrásból, nemegyszer a magyarsággal szemben ellenséges érzelmű szerzők műveiből ismerhették meg e nagy múltú, hányatott sorsú, de más etnikumokkal szemben Szent István király óta toleráns politikát folytató népet."

Ami azt illeti, hogy milyen sikerrel járt e vállalkozás, bátran támaszkodhatunk a kötetet lektoráló dr. Csatáry György történésznek, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanszékvezető tanárának véleményére, aki előszavában elismerően nyilatkozik a műről: "A várak, emlékhelyek, életrajzok, uralkodók sorának bemutatásával a szerző a történelmi segédkönyv feladatát ellátó kötetben megtalálja a szűkebb kárpátaljai és tágabb magyarországi értelemben vett honismeret közötti egyensúlyt". Mint írja, "A könyv adatszerű részeit harmonikusan oldja a számos illusztráció, ami szintén növeli a kötet színvonalát, mivel szimbólumértékű személyeket és tárgyakat örökít meg."

Kétségkívül elismerésre méltó a kiadvány szerkezetének kiérleltsége, nyelvezetének tömörsége, az a céltudatosság, amellyel szerzője igyekszik a lehető legtöbb információt tömöríteni a rendelkezésére álló oldalakra. Ha az olvasónak mégis hiányérzete támad, azt leginkább az oldalaknak vélhetően helyszűkéből adódó zsúfoltsága, az illusztrációk, köztük a szerző rajzainak véleményünk szerint túlzott miniatürizálása okozza. Mindez azonban összességében vajmi keveset von le a kötet értékéből, amely a kárpátaljai magyar oktatásügy évtizedes mulasztását igyekszik pótolni a maga módján.

hk