2010. október 8.

2010. október 8., 10:00 , 508. szám

"Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást. Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják." (Rm 14,13; 17.)

Ebben a rövidebb igeszakaszban Pál apostol arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a keresztyén emberek közösségében természetesnek kell lennie annak, hogy a másik mindig fontosabb, mint én.

Az a kor, amelyben élünk, ennek pontosan az ellenkezőjét sugallja. Az emberek többsége úgy él, hogy nincs tekintettel másokra. Vajon érzékeljük-e, hogy mennyivel magasabb rendű, az egész társadalom szempontjából hasznosabb, önmagában is értékesebb az a szemlélet és életgyakorlat, amelyről Pál apostol ír? Vagy mi is úgy látjuk, hogy ez valami ósdi törvényeskedés? Mit kell itt kicsinyeskedni, hogy tekintettel legyünk egymásra? Hiszen mi az önmegvalósítás, a jogok érvényesítése, az egyéni szabadság védelmének jegyében éljük mindennapjainkat. Mindig csak az egyéni érdek, a pillanatnyi élvezet, az azonnali anyagi haszon dönti el a dolgokat, és a személyi jogok hangoztatása mellett semmi más nem számít.

Jézus Krisztus viszont nem erre adott példát ennek a világnak. "Gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk." (2Kor 8,9). A kereszthalált is vállalta, mert csak így lehetett segíteni rajtunk. Ő tekintettel volt mindig az Atyára, és tekintettel volt ránk, akik ezt végképp nem érdemeltük meg, de enélkül reménytelen helyzetben maradtunk volna. Ilyen nagy különbség van Jézus és a világ gondolkozása között. A kérdés az: melyik szerint élünk? Egy élvhajhász, önző, pénzimádó korban nem könnyű az Úr Jézus elkötelezett tanítványaként élni. De mindenki attól kapja a jutalmát, akinek a szolgája. Kinek a szolgái akarunk lenni? Egyáltalán: milyen jutalom kell nekünk? Pillanatnyi élvezet vagy az értelmes, teljes, sőt örök élet, amit Jézus kínál? Hogyan élünk, és hogyan akarunk élni? Tekintet nélkül Isten rendelkezéseire és egymásra, vagy pedig tekintettel mindarra, amit Ő nekünk a javunkra mondott, és tekintettel egymásra? Jézus ezt tette, és akik Ővele együtt élnek, azokat egyre inkább ilyenekké formálja. Boldog ember az, aki egyebek közt ezzel a reménységgel is behívja az életébe az Úr Jézust, és megtanulja követni az Ő útját, aki gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk. Az ilyen emberek viszik előbbre a világot, és tudnak igazán gazdagítani másokat.

Stefán Zoltán