Írország, a hazafiak földje

Büszkeség és előítélet

Ha egy írt angolnak nevezünk, körülbelül ugyanolyan reakcióra számíthatunk, mint ha egy ivano-frankivszki lakosra mondanánk, hogy moszkaly (az oroszországi oroszok gúnyneve Ukrajnában). Hazafiságukból volna mit tanulni Európának ebben a távoli szegletében is.

Írországot gyakran nevezik Smaragd-szigetnek, bár talán pontosabb volna egy olyan földdarabról beszélni, ahol a zöld szín valamennyi árnyalata megtalálható a salátazöldtől egészen a mély mocsárzöldig. Csodálatos természetét Írország a Golf-áramlatnak és mérsékelt atlanti klímájának köszönheti. A téli és nyári átlaghőmérséklet közötti különbség itt mindössze 10 fok, ezért évszakokról inkább csak elméletileg beszélhetünk. Amint maguk az írek is megjegyzik tréfálkozva, a nyarat a téltől csak az esők különböztetik meg, amelyek nyaranta melegek, telente pedig hidegek.

Ha Nagy-Britannia felől lépünk az Ír Köztársaság területére, nem mindjárt fedezzük fel a különbségeket. Az első, amit a turisták észrevesznek, az eltérő valuta - itt eurót használnak, s nem fontot -, a másik az angoltól különböző mértékegységek - például kilométer a mérföld helyett. Minden egyéb különbséget az írektől tudhatunk meg.

Úgy tartják, hogy a tipikus helyi lakosnak lángvörös a haja, s szinte minden boltban kaphatók is vörös emberkéket ábrázoló szuvenírek. Ugyanakkor sokak számára az igazi irish man meghatározó tulajdonsága nem a hajszín, hanem az őszinteség és a nyíltság. Tipikusnak mondható helyzet, hogy ha egy ír kamionsofőrt megkérdez a francia rendőr, hogy egy brittel van-e dolga, az büszkén kivágja, hogy "No, I'm Irish" /Nem, ír vagyok/, azzal cinkosan összemosolyognak, mert közismert Európában, hogy nemcsak az írek, de a franciák és az angolok sem szívelhetik egymást különösebben.

Amint maguk az írek fogalmaznak, Írország már nem Britannia. Sok évszázados közös történelem fűzi őket az Egyesült Királysághoz - az embernek óhatatlanul eszébe jut a párhuzam Ukrajna és Oroszország esetével -, ami azonban egyáltalán nem akadályozta meg az íreket abban, hogy megőrizzék önazonosságukat, s önálló nemzetté váljanak.

Egyébként Angliához hasonlóan Írországban is lépten-nyomon belebotlunk a régmúlt idők emlékét őrző kastélyokba és várakba, amelyeknek nagy részét helyreállították, s ma letűnt korok szellemiségét őrző szállodákként szolgálnak. Ezenkívül a turisták elsősorban a természet hihetetlen szépsége, s a gazdag állatvilág miatt utaznak ide. A levegő kristálytiszta, a dús fűben pedig itt is, ott is az errefelé már-már totemállatoknak számító juhok legelnek. Ezek az állatok annyira otthon érzik magukat errefelé, hogy az utakra tévedve nemritkán akadályozzák a forgalmat, s ha turistákkal találkoznak, nyugodtan, félelem nélkül bámulják meg az idegeneket. Ráadásul lényegesen többen vannak, mint maguk az írek.

Elképzelhetetlen, hogy Írországban járva ne vágjunk neki egy-egy hosszabb magányos kirándulásnak. Az ilyen út előnye a szervezett csoportos kirándulásokkal szemben, hogy egy nap alatt felderíthetjük a sziget felét, s egyúttal szabadon elbeszélgethetünk az ír idegenvezetővel. Biztosak lehetnek benne, hogy az illető egy nap alatt tökéletesen meggyőzi önöket arról, hogy a világ minden vezető emberének ősei között legalább egy írt találni, hogy a legjobb verseket írek írták, s hogy a legnagyobb tudományos felfedezések is írek vagy legalábbis ír származásúak nevéhez köthetők. Mindebben van is némi igazság, hiszen Írország az egyetlen európai állam, amelynek diaszpórája nagyobb lélekszámú, mint az ország állandó lakossága.

Az írek tömeges kivándorlása az 1845-1849-es éhínséghez köthető, amelynek következtében egyharmadával csökkent az ország lakossága, valamint a XX. század elejének gazdasági válságához, amely ugyancsak számos ír embert kényszerített szülőföldje elhagyására. Ennek következtében ma egyedül Észak-Amerikában mintegy 44 milliónyian tartják magukat az írek leszármazottainak. Huszonkilenc amerikai elnök, köztük a karizmatikus John Fitzgerald Kennedy is ír gyökerekkel rendelkezik.

Az ország nemzeti eszméjének alapja a patriotizmus és a nemzeti nyelv. Minden helyi lakos beszél angolul és írül - íme egy újabb analógia Ukrajnával. Csakhogy az ottani hatóságok minden módon ösztönzik az ír nyelv fejlődését: ez az egyik ütőkártyájuk, amellyel az írek igyekeznek hangsúlyozni, hogy ők nem angolok.

A hazafiaknak ebben az országában érdemes betérni egy szupermarketbe, ahol könnyedén meg tudja különböztetni bárki a hazai terméket az importtól. A joghurtos polc felett például nagy betűkkel ki van írva: "Igyál meg engem, ír vagyok!". A sárgarépa csomagolásának felülete felerészben egy hasonló szellemű feliratnak van fenntartva: "Írországban termett".

A hazafiság itt mindent áthat, de nem kíséri felsőbbrendűség és mások lekezelése. Ráadásul az íreknél a patriotizmus öniróniával párosul, hiszen a turistáknak szánt útjelzők és szuvenírek felirataiból többek között megtudhatjuk, hogy az írek fél életüket zuhogó esőben töltik, állandóan a birkák okozta forgalmi dugókban rostokolnak, a világon a legjobban a sört szeretik, ráadásul gondatlanok és lusták. Valójában ezek az emberek rendkívül szorgalmasak, de tudnak kikapcsolódni: a feszült munkanap végeztével a pubokban találkoznak a barátaikkal egy korsó helyi készítésű sör mellett.

A Smaragd-sziget lakóinak a sör iránti vonzalmáról legendák keringenek, e vonzalomnak nő és férfi egyaránt rabja. Arra a kérdésre, hogy hogyan tudnak hazamenni tíz pint sör elfogyasztása után, általában egy tréfával válaszolnak: "Én nem megyek, hanem beülök a volán mögé és hazahajtok". Ez azonban inkább csak tréfa, mert a helybéliek szeretik a viccet, de a törvényeket szigorúan betartják.

Sajátos humorérzékük a legnépszerűbb helyi pohárköszöntőben is megnyilvánul: a BAS írül szó szerint azt jelenti, hogy beszélgetőtársunk halálát kívánjuk. Mégsem érdemes megsértődni, ha önt köszöntik fel ezzel a tószttal, mert valójában senki sem akarja a halálát. Ellenkezőleg - nagy megtiszteltetésben részesül, mivel a BAS az ír boldogság, egészség és halál Írországban szavak kezdőbetűiből álló betűszó. Mellesleg az ír falvakban máig a következő szavakkal kérik meg a lányok kezét: "Kedvesem, szeretnéd, hogy a rokonaim mellett temessenek el?" Hát ilyen az ír humor. (Kárpátalja/Korreszpondent)