Hogyan építsünk fóliaházat?(2.)

Ha Kárpátalján valaki zöldségtermesztésre adja a fejét, netán fóliaházat épít tíz négyzetmétert meghaladó alapterületen, feltételezhetően nemcsak a család asztalára akar jó minőségű élelmiszert tenni, hanem jövedelemszerzés céljából teszi ezt. Ha így van, akkor a termelő jól teszi, ha – még mielőtt belevágna a termesztésbe – számba veszi a lehetőségeit – állítja Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadója. (Folytatjuk előző számunkban elkezdett írásunkat.)

– Mitől függ, mekkora fóliaházat építünk?

– A fóliasátor méreteit a termesztett növény igényei, a háztáji területe, a ráfordítható pénzösszeg nagysága határozza meg.Újkrumpli, hónapos retek, újhagyma, későbbi, pl. fűszerpaprika termesztésére megfelel a 7x30 m-es kislégterű sátor, viszonylag olcsó, egycolos acélcsőből kivitelezve, amelyekből akárhányat elhelyezhetünk egymás mellé. Az alacsony növényállomány és a fólia rövidsége folytán a létesítmény jól szellőzik, az öntözés megoldható slaggal vagy felső mikroszóró-fejekkel.

Ha van elegendő pénzünk, kellő nagyságú területünk, akkor építsünk nagy légterű sátrat, ami azt jelenti, hogy 1m2 alapterületre legalább 3m3 légoszlop jusson. Építményünk tartóssága szempontjából a fóliasátor alakja közelítsen a félkörhöz, mert a szél toló, emelő hatásának ez a forma áll ellen leginkább. Ráadásul az ívelt vázon egyenletesen feszül a fóliapalást, ami a palást tartóssága miatt hasznos – az éleken, sarkokon ugyanis kikopik, elég.

A legelterjedtebb méret a „péterfalvi típus”, a 10x40 m-s fóliaház, amelyre a standart, 16 m szélességű, 45 m hosszú 0,15 mm vastagságú fólia való. Jellemzője a 4,5–4,3 m gerincmagasság, amely mellett a fejlett növényállomány felett is legalább 1 m légréteg van. Ezáltal a létesítmény jól átszellőzik és a hőmérsékletingadozás is viszonylag alacsony, így a nyári kánikulában sem aprósodik el a termés. Egy ilyen létesítmény lehet tetszőleges hosszúságú, ha 30 méterenként pillangóablakos szellőzőket építünk be. A többi sátorféleséghez viszonyítva ennél a típusnál a legalacsonyabb az egy m2-re eső költséghányad. Szükség (lehetőség) szerint a létesítmény kiegészíthető belső fóliaborítással is, amely sokat javít a hőháztartáson.

– Mire van még szükség egy jól felszerelt fóliasátorhoz?

– Az alapfelszereltséghez tartozik a csepegtető öntözés kiépítése fekete fóliás talajtakarással. A klíma melegedése és a talajtakaró fóliák kiterjedt használata miatt kánikulában árnyékolással, párásítók, mikroöntöző-fejek telepítésével védekezni kell a légköri aszály ellen is – mint mondják: tavasszal fűteni, nyáron hűteni!

– Mit kell tudni a fajtaválasztásról?

– A termesztendő növényfaj és a fajták, hibridek kiválasztásánál leginkább a termesztői hagyomány az irányadó. Az a család, amely elsajátította egy növény (káposzta, paradicsom stb.) termesztésének csínját-bínját, nagyobb sikerrel termeszti a megszokott fajt, mint más növényeket, ráadásul több év átlagát összevetve a fő növényként termesztett uborka, paradicsom stb. éves szintes hasonló nagyságrendű bevételt biztosít. A fajta megválasztásánál mindenképpen figyelembe kell venni a piaci igényeket. Az uborkánál például, ha a nagybani piacon árúsítunk, a vevők a szemölcsös uborkához szívesebben nyúlnak, esetleg némi felárral honorálják a fajtaválasztásunkat, ami nem utolsó szempont túlkínálat esetén.

– A szaktudáson és a technológiai fegyelmen kívül mitől függhet még egy termesztő létesítmény hatékonysága?

– Az 1 m2-re eső terméshányadot a tenyészidő kiterjesztésével, a létesítmény fűtésével lehet növelni. A legköltséghatékonyabb fűtési mód napjainkban a vegetációs fűtés, amikor 60-70oC-os vizet keringtetünk műanyag csövekben a növénysorok mentén. Ezt lehetőség szerint ki lehet egészíteni légtérfűtéssel, dupla fóliaborítással, energiaernyővel. A vegetációs fűtés telepítésének költsége nagyságrendileg megegyezik a fóliaház építésének költségeivel, az elérhető nyereséget viszont évente kb. 50%-kal növeli. Mindenképpen megéri tehát a koraiságra rámenni.

A család eltartása szempontjából fontos a birtokméret. A statisztikákból ismert, hogy Hollandiában egy család megélhetését – holland szinten – 5 ha üvegház biztosítja. Magyarországon legalább 5000 m2 alapterületű fóliás létesítmény szükséges, Kárpátalján 1000 m2-rel számoltunk idáig, de 2009-ben kb. 1500 m2-re nőtt az a terület, amely az ukrán valóságnak megfelelő életszínvonalat bíztosít egy családnak és ez a szám egyre nő! Véleményem szerint az életképes birtokméret elérése érdekében azt kell tennünk, amit Alsókaraszló (Zariccsa) környékén már megtettek: a háztájiból ki kell telepíteni a termesztést a mezőre.

Egy ideig jól működik az a termelői stratégia, amely a „piaci réseket” célozza meg, vagyis olyan alakú, színű zöldséget termel, amelyből hiány mutatkozik, de amelyet egy vásárlói réteg kedvel (pl. rózsaszín vagy sárga paradicsomot.) Idővel más termelők is ráállnak az újszerű termék előállítására és a felár lehetősége megszűnik.

Hasznos taktika a „követő magatartás”, amikor a gazda átveszi és hasznosítja a kidolgozott termesztési fogásokat, bejáratott fajtákat és így nem követi el azokat a hibákat, amelyek egy új technológiai fogás kidolgozása során óhatatlanul elkövetődnek. Ezzel is növelhető a hatékonyság, s megint előjön a látni és tapasztalni elve, mint a szükséges készségek elsajátításának módja.

– Mit tanácsolna a kezdő zöldségtermesztőknek?

– Munkám során számtalanszor megfigyeltem, hogy ha a gazda egy malaca megbetegszik, szalad az állatorvoshoz, ha azonban megbetegszik egy sátornyi uborka (egy nyájnyi malac értéke), a szomszédhoz szalad ahelyett, hogy szakemberhez fordulna. Hál’istennek vidékünkön létrejött egy olyan szaktanácsadói hálózat, amelynek szakembereihez bízvást fordulhat a gazda, ha gondja támad. Ráadásul a téli időszakban igény szerint tanfolyamokat, szezonban fajta- és technológiai bemutatókat szerveznek, ahol a felmerülő kérdéseire választ kaphat a termelő. A hasznot hajtó termelésnek sarokköve a likvid tőke megléte és a termesztői ismeretek folyamatos fejlesztése, hisz a technológia állandóan változik, a piaci nyomás miatt pedig átlagosan háromévenként lecserélődnek a fajták.

pszv