2011. december 9.

Zarándokének

Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt a nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr! Zsolt 126, 1-2.

Egyre sűrűbben látható feldíszített fák, ablakok, parkok, közterületek, idejekorán elhangzó köszöntések, akciós termékek, „legjobb karácsonyi ajándék”-ok ajánlata hirdeti szinte mindenfelől a ma emberének, hogy nemsokára karácsony.

Advent harmadik vasárnapjához közeledve az Úr bennünket a 126. zsoltár szavaival gondolkodtat el. Nagyon találó már a címe is, hiszen ha van zarándoklat, amiből a legtöbben kiveszik a részüket, az éppen az ünnepre való felkészülés, a vásárlás, a szaladgálás, a „fogyasztás zarándoklata”. Ma rengeteg helyre zarándokolnak el emberek a szép és meghitt ünnep előkészítése érdekében.

Én hiszem azt, hogy sokan zarándokolnak ilyenkor lélekben is a „lényegig”! Adventi várakozásunk, készülődésünk alapja és meghatározója kell legyen az, hogy jóra fordította az Isten az egész emberiség sorsát, amikor a világ és az élet peremén, ott Betlehemben elkezdődött a megváltás nagy műve!

Az emberiség mindig várta, és ebben a válságos időszakban megint várja, hogy valaki fordítsa jóra a sorsát. Ez a zsoltár éppen annak a bizonysága, hogy minden vágyat, álmot meghaladó módon lépett közbe az Isten, amikor Krisztus által belépett a történelembe. A legmagasabb szinten, fenn a mennyben történt egy döntés, mely alacsony szinten, itt a földön valósult meg, hogy a szánk és a szívünk megtelhessen nevetéssel. „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10)

Testvér! Amikor békés karácsonyt kívánva és remélve sok és nagy utat teszel meg, akkor érkezz meg lélekben és hitben földi zarándokutad és életed céljához, az Isten Krisztusához!

Jenei Károly
viski református lelkész