A Nagyberegi Református Líceum szalagavatóján

A Nagyberegi Református Líceum ünnepélyes szalagavatójára december 3-án a Beregszászi Művelődési Házban került sor. Az esemény igen jelentős az egyházi tanintézmény történetében, hiszen a megszokottól eltérően ezúttal nem egy, hanem két osztály ünnepelt, melynek során együttesen 45 diák mellére került fel a remény zöld szalagja.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével dr. Kerekes Henrietta, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának konzulja, id. Halász Dezső, a Kárpátaljai Református Egyházkerület világi főjegyzője és Punykó Mária, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnökségi tagja.

Az ünnepség a líceum tanulóiból álló Ébenhaézer együttes énekes szolgálatával vette kezdetét, majd Tóth László, a líceum lelkész-igazgatója hirdetett igét Pál apostolnak a korinthusiakhoz írott I. leveléből: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek. Amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.”

A tiszteletes igemagyarázatában elmondta, hogy Pál apostol e levélrészletben az emberi fejlődés korszakairól szól, melyben minden kornak megvan a maga sajátossága. Ehhez csatlakozva Tóth László A prédikátor könyvének egy igeszakaszát említette, mely hasonló részletet tartalmaz. „Mindennek megszabott ideje van: megszabott ideje van a gyermekkornak, megszabott idő szerint zajlik a kamasszá válás, és megszabott ideje van a felnőtté válásnak is – mondta a tiszteletes. – Olyan lépcsőfokok ezek az ember életében, melyeken mindenkinek végig kell mennie ahhoz, hogy teljes, felnőtt emberré váljon.” A tiszteletes felhívta a figyelmet arra is, milyen negatív következményekkel járhat az, ha valaki esetleg a gyermekkort kikerülve, vagy azt túl hamar elhagyva válik felnőtté. „Kedves szülők! Gyermekeink életében meg kell hagyni az időt arra, hogy kiélvezzék a gyermekkort, hogy valóban gyermekek lehessenek. Ne akarjátok, hogy túl korán felnőjenek. Hagyjátok őket, hogy a gyermekkor ideje alatt gyermekként gondolkodjanak, érezhessenek.” Majd Tóth László Pál apostol már említett igéjének utolsó sorát tárgyalta. „…elhagytam a gyermeki dolgokat” – mondja az apostol, amikor felnőtt férfi lett, s ezzel elmúlott nála egy korszak. De nem azért lesz valakiből felnőtt, mert elhagyott egy életkort, s mert elmúlt 18 vagy 22 éves, hanem azért, mert valamit tudatosan felvállal. Jelen esetben azt, hogy elhagyja a gyermeki gondolkodást, s felnőtt gondolkodással cseréli fel.”

Id. Halász Dezső a szalagtűzésre készülő diákokhoz fordulva ezt az eseményt egy út fontos állomásaként említette, majd Máté evangéliumából a tálentumokról szóló példázatot idézte, hangsúlyozva, hogy minden diák rendelkezik tálentummal, vagyis tehetséggel, melyet – akárcsak a példázatban – meg kell sokszorozni, nem pedig „elásni” és kihasználatlanul hagyni. „A zöld szalag egy állomás az életetekben, amely a gimnáziumi évek befejezését tudatja veletek. Arra kérlek benneteket, hogy a hátralévő időt töltsétek el úgy, hogy az a ti hasznotokra váljon. Elsőrendű dolgotok a tanulás legyen. De tanulni csakis teljes odaadással, szívvel és lélekkel lehet. Tartsátok szem előtt József Attila intését: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”

Punykó Mária a KMPSZ elnökségének köszöntését és jókívánságait tolmácsolta. Weöres Sándor A teljesség felé c. versének néhány sorát idézte: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”. Végezetül arra kérte a diákokat, szeressék az életet, és váljanak értékes, boldog, nemzetükért tenni akaró felnőttekké.

Beszédet mondott Dencs Elemér, a líceum oktatási igazgatója is, hangsúlyozva a szalagavató ünnepség rendhagyó voltát, hiszen ez alkalommal két osztályt érint a szalagtűzés. Az igazgató a líceum közösségét egy nagy családnak nevezte, melynek életéhez jó és rossz dolgok egyaránt hozzátartoznak, s melyeket sokan csak most – amikor a búcsú már közel van – értékelnek át igazán. „Nem tudjuk, beteljesülnek-e majd terveitek, vágyaitok, de mi, tanáraitok igyekeztünk mindent megtenni azért, hogy a legmagasabb tudást biztosítsuk nektek. Olyan időszak ez, amikor fontos döntéseket kell meghoznotok, és küzdenetek kell azok megvalósulásáért. Mit is jelent ez a kis szalag? A közelgő érettségit, a bátorságot, az emléket jelképezi. S a reményt…”

A szalagavató ünnepség tetőpontján Kovács András és Makó András osztályfőnökök feltűzték diákjaik mellére a zöld szalagot, melyet végezetül ők maguk is megkaptak. Majd az ünnepeltek műsorával folytatódott a program, ahol a diákok megosztották gondolataikat a múltról, a jelenről, a jövőről. Köszönetet mondtak Istennek, hogy megtartotta és megsegítette őket az idáig vezető életúton, s köszönetet mondtak tanáraiknak, amiért éveken keresztül munkálkodtak azért, hogy naprakész tudással vértezzék fel őket. S köszönetet mondtak szüleiknek, akiktől életüket kapták, s akikre minden körülmények között számíthattak. Sokan elérzékenyülve, könnyeikkel küszködve nyújtották át édes szüleiknek a hálát és köszönetet jelképező virágszálat, mely törékeny ugyan, mégis a hála mellett ezen esemény szépségét is szimbolizálta.

Fischer Zsolt