Ünnepség a református templomban

Gut 700 éves

Az oklevelekben első alkalommal 1312-ben említett Gut község ebben az évben ünnepli fennállásának 700. évfordulóját. Május 17-én ebből az alkalomból a KMKSZ Guti Alapszervezete programokban gazdag ünnepséget szervezett a helyi parókián és a református templomban.

Az ünnepség a parókián kezdődött, ahol a délutáni órákban megnyitották Sin József fotókiállítását A mi templomunk címmel, majd az ünnepség a református templomban folytatódott. A szép számmal összegyűlt ünneplőknek elsőként Tóth Dávid, a Guti Általános Iskola tanulója Kovács Vilmos Verecke c. versét szavalta el. Majd Szilágyi Károly guti református lelkipásztor a Bírák könyve 6. részének 7–9. versét felolvasva hirdetett igét.

Méltatta az évforduló jelentőségét Gyurin Miklós, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja is. Elmondta, a települést az oklevelek 1312-ben említik először, mint a Guthy család birtokát. „Hétszáz év nem kis idő, s Önök gazdag múlttal rendelkeznek. Ez a múlt viszont felelősséggel is jár, amikor is meg kell őrizniük az ősök örökségét: a hitet, az anyanyelvet és a kultúrát. Nagyon fontos az, hogy Önök akarjanak és merjenek tenni megmaradásukért. Ha eme, az összmagyar nemzet jövője szempontjából is fontos cél érdekében munkálkodni fognak, akkor Gutnak az elkövetkező hétszáz évben is lesz jövője.” Beszéde végén a konzul a beregszászi konzulátus ajándékaként egy országzászlót adott át a gyülekezet gondnokának, Fekete Bélának és a KMKSZ helyi szervezete képviselőjének, Peres Tibornak.

A továbbiakban Peres Dóra elénekelte a Honfoglalás c. film betétdalát és a Magyarok madara c. dalt, majd Nagy Vanessza Radnóti Miklós Nem tudhatom… c. versét szavalta el.

Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke a település és a református gyülekezet hét évszázados történelmét foglalta össze. Kiemelte, hogy a falunak kőkorszaki és ókori fejezete is van, erre a község területén régészek által feltárt kőbalta, valamint az értékes, Nagy Sándor korabeli tetradrachmák utalnak. A jelenleg ismert Gut korábban két különálló településből – Nagy- és Kisgutból állt. Nagygut kapcsán elhangzott, hogy – a munkácsi várhoz tartozó helységként – 1465-ben Szilágyi Erzsébet birtokolta, melyet 1484-ben Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adományozott. 1566-ban a Tokaj alól visszavonuló tatárok Nagygutot teljesen elpusztították, lakóit rabul ejtették és elhurcolták.

A reformátussá vált község 1645-ig Izsnyétének volt a fiókegyháza. Anyakönyvét 1774-ben Várady Samu kezdte vezetni. Eredeti fatemploma helyett kőtemplomát 1830-ban kezdték építeni, amelyet a toronnyal együtt 1844-ben fejeztek be Paksy János lelkész vezetése alatt.

Kisgutot a XV. századbeli okmányokban Nagyszernyeként is emlegették. Hajdan földvára is volt. A történészek közül sokan azon a véleményen vannak, hogy a települést az István és Péter királyok idejében beköltözött Guth-Keled család alapította. Az 1657-es tatárdúlást követő adóösszeírásból kitűnik, hogy az átvonuló tatárok ezt a falut is feldúlták.

Gut lakossága közül többen részt vettek a Rákóczi vezette szabadságharcban. Szernyi Máté 1703-ban a munkácsi vár ostromakor súlyosan megsebesült a sáncokon. Rajta kívül még Barkaszi Gergely, Illés István, Illés Marci, Barkaszi István hajdúk, valamint Balogh Gáspár fejszés vett részt a harcokban. Fornosi Gergely fia, Zsigmond guti birtokos is beállt Rákóczi seregébe, s úgy tudni, hogy az egyik csatában elesett. 1731-ben a császári adománylevél gróf Schönborn Bucheim Wolfsthal Ferencnek adományozta a munkácsi és beregszentmiklósi uradalmakat, így a nagyguti birtok is a főnemes kezére került.

A lakosságot nagy vérveszteség érte a két világégés, valamint a szovjethatalom kezdeti berendezkedési politikája során. Nagygut és Kisgut végül az 1950-es évek elején egy településsé egyesült.

A KMKSZ kezdeményezésére emlékmű épült a sztálinizmus áldozatainak emlékére. A magyar államiság és a kereszténység felvételének 1000. évfordulójára Szent István királynak állított szobrot a KMKSZ helyi szervezete.

Sin József kiemelte a jelenlegi anyaországi kormány új nemzetegyesítő törekvéseinek jelentőségét, valamint az iskola és az egyház közös tennivalóit az anyanyelv, a magyar kultúra és szellemiség megőrzése és továbbvitele terén. A Kárpát-medencében csak az a nép maradt meg, mely templomot és iskolát épített és tart fenn. „Ne feledjétek a templomot, a templomot és az iskolát” – zárta beszédét az elnök Reményik Sándor szavaival.

Az ünnepségen nagy tetszést aratott az Ember Orsolya karnagy vezette újbátyúi református gyülekezet gyermekkórusa, illetve a Bátyúi-Újbátyúi Vegyeskar szolgálata. A szomszédos egyházközségek lelki vezetői közül Pocsai Vince kígyósi, beregardói és jánosi és Barta Ferenc barkaszói és rafajnaújfalui református lelkipásztorok szóltak a jelenlévőkhöz.

Az ünnepségen az anyaországi Komlóról, valamint a szomszédos Barkaszóról (mely község szintén az idén ünnepli fennállásának 700. évfordulóját) érkezett küldöttségek is részt vettek.

F.Zs.