Ihor Szviscso és a magyarok
Belpolitikai figyelő
A Beregszász c. lap 2013. június 28-ai számában az ukrán Alkotmány ünnepén jelent meg a következő köszöntő:
Az alkalom okán
FÉNYES JÖVŐT, SZÜLŐFÖLDEM!
Kárpátalja 1945 júniusi egyesítése Ukrajnával – megyénk történetének legfényesebb oldala. Mint ismeretes, ezt megelőzte az 1944 novemberében Munkácson 633 küldött részvételével megtartott Kárpátaljai Népi Biztosok I. Kongresszusa. Az örökké emlékezetes őszi fórum részvevői közül, sajnos, már csak kevesen érték meg az egyesítés 68-ik évfordulóját, köztük a 90-ik életévét nemrégiben betöltött beregszászi O. Logojda. Az SZSZKSZ LT Elnökségének 1946.01.22-i parancsa értelmében megalakult a Kárpátaljai terület, s attól fogva megkezdte életét az Ukrán SZSZK nagy családján belül. Nem egyszerű utat jártak be földijeink örök álmuk – a testvéri ukrán nemzettel való egyesülésig. Ezeréves sanyarú elnyomás után apáink és nagyapáink végre minden lehetőséget megkaptak arra, hogy szabad, egyenjogú, boldog néppé váljanak. Meggyőződésem: Kárpátalja mindörökre együtt marad a nagy Dnyipro két partján élő ukrán testvérekkel, és eljön az az idő, amikor méltó, az európai értékekhez mérhető életszínvonalat ér el. Ezt támasztják alá az utóbbi idők Ukrajna európai integrációs törekvéseire irányuló politikai események. Erre hív fel minket Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa, a kormány, élén Mikola Azarov miniszterelnökkel, és az Alkotmány szavait megbízhatóan szavatoló, Viktor Janukovics államelnök. Boldog jövőt kívánok szülőföldem minden lakosának, virágozzék minden falu és utca, legyen sok öröm az otthonokban Beregszászban és a járásban egyaránt.
IHOR SZVISCSO, a megyei közigazgatás elnökének első helyettese, a megyei tanács PR-frakciójának vezetője
Szviscso elvtárs! A magyarokra csak addig volt szükségük, míg a Régiók Pártjára kellett szavazni? Most meg újra „elnyomók” lettek?
Azoknak a „magyaroknak” pedig, akik a régiósokra szavaztak, itt a „köszönőlevél” a Beregszászi járás volt vezetőjétől (a szerk.).
