Aki demokráciáról álmodott a vörös hadsereg árnyékában
A II. világháborúból vesztesen kikerült Magyarország – a világégést követően – elvileg kétféle úton haladhatott volna tovább: a polgári demokráciáén vagy a szovjet típusú kommunista diktatúráén. A jaltai megállapodás ugyanis „papíron” kimondta, hogy a három győztes nagyhatalom – az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió – kormánya támogatni fogja a volt német csatlós államokat abban, hogy szabad választásokra kerüljön bennük sor, s a népakaratot tükröző kormányok alakuljanak. A magyarországi demokratikus erők ebbe a passzusba kapaszkodva remélték, hogy elkerülhető a kommunista zsarnokság, ám Magyarország szovjet érdekszférába való besorolása végül is lehetetlenné tette a demokratikus kibontakozást. A polgári továbbfejlődésért vívott küzdelem egyik jeles képviselője volt az 1946. február 4-től 1947. május 31-ig kormányfőként tevékenykedő kisgazdapárti politikus, Nagy Ferenc.
Egy autodidakta parasztlegény
Baranya megyében, Pécstől délre, a finom nedűiről nevezetes villányi borvidék szélén terül el Bisse, ez a kicsiny református község. Egy 15 katasztrális holddal rendelkező helybeli gazda, id. Nagy Ferenc otthonában 1903. október 8-án kisfiúnak adott életet a kisbirtokos parasztember hitvese, Káta Julianna, s a kis jövevény a keresztségben – édesapja után – a Ferenc nevet kapta. Született intelligenciájú, éles eszű gyermek lévén az elemi iskola legjobb tanulói közé tartozott, ám még csak tizenegy éves volt, amikor kitört az első világháború, édesapja is behívót kapott, megannyi kor- és sorstársához hasonlóan kimasírozott a frontra, s a kis Ferkó gondtalan gyermekkora véget ért. Abba kellett hagynia tanulmányait, hogy minél több időt szentelhessen a családi gazdaságban végzett munkának, emellett pedig fuvarozást és napszámosi munkát is vállalt. Ám amikor csak tehette (esténként, illetve ünnepnapokon), rengeteget olvasott, szorgalmasan csiszolgatta elméjét, így önképezte (autodidakta), művelt fiatalemberként lépett be a nagybetűs Életbe. Tizenkilenc éves fejjel ünnepi beszédet mondott a helyi első világháborús emlékmű felavatásán, az eseményen megjelent újságírók pedig felfigyeltek a jó szónoki képességgel is megáldott, intelligens parasztlegényre, s arra ösztönözték, hogy próbálkozzon meg az újságírással. Ezt követően cikkeket jelentetett meg több dunántúli gazdalapban, majd mindössze huszonegy esztendősen monográfiát írt szülőfaluja történelméről, mellyel megnyerte a Faluszövetség pályázatát. 1924-ben belépett az Országos Kisgazda- és Földműves Párt, valamint a Bethlen István vezette Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja összeolvadásából született Keresztény-Keresztyén Földműves-, Kisgazda- és Polgári Pártba (rövidített nevén: Egységes Pártba), s megkezdte politikai pályafutását.
A kisgazdapárt gyökerei a XX. század elejéig nyúlnak vissza, s hosszú történelme során többször is nevet változtatott. A kisgazdák keresztény-nemzeti, konzervatív szellemiségű választ akartak adni a mezőgazdaságból élők, majd az egész magyar társadalom problémáira. Magyarországon ugyanis a jobbágyrendszer felszámolása sem oldotta meg teljes mértékben a földkérdést, mivel fennmaradtak a nagybirtokok, s a volt jobbágyok jó része nem jutott megfelelő nagyságú birtokhoz. A földművesek helyzetének megjavítása végett a kisgazdapárt célul tűzte ki a nagybirtokrendszer felszámolását, a nagybirtokok állami megváltását, hogy a kisbirtokosok és a mezőgazdasági munkások földet vásárolhassanak, vagy örökbérletként bérelhessenek parcellákat. Emellett a párt síkraszállt a nemzeti függetlenségért, az általános választójogért, valamint az ingyenes elemi és szakoktatásért. 1918 meg is hozta a függetlenséget, de iszonyatos áron (világháborús vereség, mely Trianonhoz vezetett), 1920-ban pedig végrehajtottak egy földreformot, ám ennek során csak kisebb parcellákat osztottak szét, s továbbra is fennmaradtak a nagybirtokok.
Ellenzékben
1928-ban Nagy Ferenc lett a kisgazdák Baranya vármegyei alelnöke. Írásaiban mind kritikusabban viszonyult a kisgazdaeszméktől egyre távolabb kerülő Egységes Párthoz, és a kisgazdák különszakadását sürgette. Ebben az időben, az 1927–1933-as nagy gazdasági világválság éveiben a parasztság helyzete is egyre rosszabbodott. Mélyre zuhantak a mezőgazdasági termékek árai, miközben nagy adóterhek nehezedtek a gazdákra, akik birtokuk fenntartása érdekében kölcsönöket voltak kénytelenek felvenni, ám a bankok 10-12 százalékos kamatok mellett nyújtottak hitelt, s a válság sok gazdaságot csődbe vitt. Többen egy új kisgazdapártban látták azt a „gyógyszert”, mely orvosolhatná a földműves társadalom bajait. 1930 májusában, a hat évvel korábban elhunyt, a kisgazdamozgalmat megindító Nagyatádi Szabó Istvánról való megemlékezésen Nagy Ferenc felsorolta a parasztság sérelmeit, és bejelentette az Egységes Pártból való kilépését. Sokan követték, s Nagy egy másik kisgazda politikussal, az utóbb köztársasági elnökké választott Tildy Zoltánnal együtt pártszervezésbe kezdett.
Az év októberében, a békési alakuló közgyűlésen a küldöttek megalapították a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Pártot, melynek Szijj Bálint lett az elnöke, Tildy Zoltán az alelnöke és Nagy Ferenc a főtitkára. Az itt elfogadott, ún. békési programban többek között követelték az adórendszer reformját, a kamatterhek csökkentését, az iparcikkek magas árainak a letörését, jogi téren azt, hogy a politikai, illetve a sajtóperekben állítsák vissza az esküdtbíróságot, a politika síkján pedig a titkos választás általánossá tételét (a nagyvárosok kivételével ugyanis a települések többségén nyílt választásokat tartottak). A későbbiekben azután a szervezet az egyik legjelentősebb ellenzéki gyűjtőpárttá nőtte ki magát.
A következő években Nagy Ferenc bejárta Magyarországot, hogy testközelből tapasztalja meg a parasztság életkörülményeit, s ezeket Ötmillió magyar a Golgotán c. könyvében mutatta be a nagyközönségnek. Az 1939-es országgyűlési választásokon bejutott a parlamentbe, ahol frakciótársaival együtt fellépett az egyoldalú német orientáció, illetve a háborúba való belépés ellen, a semlegesség megőrzéséért. 1943-ban aláírta a szélsőjobbtól a kisgazdákig hosszú utat megtevő Bajcsy-Zsilinszky Endre által szerkesztett és a világháborúból való kilépést sürgető memorandumot. Közben jelentős szerepet játszott a gazdák érdekérvényesítését támogató Magyar Parasztszövetség létrehozásában, mely szervezet elnöke is lett, s a földműves társadalom kulturális szintjének emelése végett több mint száz népfőiskolát alapított. Az 1944. március 19-i német megszállást követően – antifasiszta tevékenysége miatt – a Gestapo letartóztatta, s csak Lakatos Géza miniszterelnök közbenjárására, október 14-én helyezték szabadlábra. Másnap azonban megtörtént a nyilas puccs, így a náciellenes Nagy Ferenc hónapokig bujkálni kényszerült, míg csak a front el nem hagyta Budapestet.
Lemondatás – zsarolással
A II. világháború romba döntötte Magyarországot, melynek több mint 800 ezer polgára a harcok áldozata lett, felrobbantották a Duna és a Tisza mindegyik hídját, elrabolták a vasúti kocsik több mint felét, külföldre vitték az ország aranykészletét, megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott 120 ezer lakóház, semmivé lett a nemzeti vagyon negyven százaléka, és beköszöntött a hiperinfláció. Szörnyű mélységekből kellett kiemelkedni…
Nagyot 1945. augusztus 20-án elnökké választotta a kisgazdapárt, miközben újjáépítési miniszterként a Nemzeti Kormány tagja lett, s hozzálátott az elpusztított ország talpra állításához. Majd következtek az 1945 őszi parlamenti választások, s a kisgazdapárt 57 százalékos többséggel meg is nyerte azokat. Tildy Zoltán miniszterelnök, Nagy pedig a Nemzetgyűlés elnöke lett. A választások tükrözték a társadalom akaratát, mely köszönte szépen, de nem kért a kommunista diktatúrából. A Moszkvából „távvezérelt” Magyar Kommunista Párt mögött azonban ott állt az országot megszállva tartó vörös hadsereg, s szovjet nyomásra a kommunistákat is be kellett vonni a kormányzásba, sőt ők kapták meg a belügyi tárcát s ezzel a rendőrség irányítását.
1946. február 1-jén kikiáltották a Magyar Köztársaságot, melynek Tildy Zoltán lett az elnöke, Nagy Ferenc pedig miniszterelnöki kinevezést kapott. Kormánya sikeresen megbirkózott a hiperinflációval, a teljesen értékét vesztett pengő helyett bevezették a máig használatos forintot (400 ezer kvadrillió (!) pengő ért egy forintot). Eredményesen folytatta az újjáépítést, miközben megpróbált ellenállni a kommunista nyomásnak, a magántulajdon védelmében ellenezte a bankok államosítását, s a szovjet típusú hároméves terv bevezetését sem támogatta. Azt remélte, hogy a háborút jogilag is lezáró békeszerződés aláírása után a katonai megszállás véget ér, a szovjet csapatok távoznak, s így sikerül megvalósítani az igazi demokráciát. Ezért a roppant kemény feltételek ellenére 1947. február 10-én ő is aláírta a párizsi békét. A szovjetek viszont azzal az ürüggyel, hogy Magyarországon keresztül tartják a kapcsolatot az Ausztria keleti részét még megszállva tartó csapataikkal, maradtak. Amikor pedig 1947 késő tavaszán Nagy Ferenc svájci nyaralásra ment, távollétében a kommunisták – a köztársaság elleni összeesküvés koholt vádjával – lemondásra szólították fel. Magyarországon maradt kisfia fogva tartásával zsarolták, s amikor engedett, egy szovjet ZISZ – 110-es gépkocsival vitték ki a gyermeket az osztrák – svájci határra, ahol a kisfiút kicserélték a gépjármű sárhányóján aláírt lemondó nyilatkozattal.
A megbuktatott miniszterelnök családostól az Egyesült Államokba távozott, és a Virginia állambeli Herndon városban telepedett le. Földet vett, gazdálkodott, miközben a magyar emigráció egyik vezetőjeként is tevékenykedett. 1979. június 12-én, Herndonban hunyt el. (Források: Győriványi Sándor: A Kisgazdapárt regénye a kezdetektől napjainkig, Magyar Életrajzi Lexikon, Nagy Zsuzsa: Két háború között, Helméczy Mátyás: Újraírt történelem 1900–1950, Wikipédia)
Lajos Mihály
