A tüdőembólia

2014. február 20., 06:04 , 684. szám

Mélyvénás trombózisban szenvedek, és a kezelőorvosom félt, hogy nem kapok-e tüdőembóliát. De mi is a tüdőembólia? Szeretném, ha valaki magyarul elmagyarázná, milyen betegségről van szó – írja levelében egy técsői olvasónk. A felvetett és a kapcsolódó kérdésekre dr. Kovács Mihály, a Viski Családorvosi Rendelő belgyógyásza válaszol.

– A tüdőembólia egy olyan érrögnek a tüdőben való lerakódása, mely a vénákban vagy a jobb szívfélben kialakult, helyileg képződött érrögről szakad le, és a vérárammal a tüdőbe kerülve elzárhatja a légzőszerv ereit – fejti ki a szakorvos. –Trombózisra hajlamosít a tartós ágynyugalom, bármilyen műtét, a szülés, a fogamzásgátló tabletták szedése, az idős kor, az agyvérzés, a szívinfarktus, a szívelégtelenség, az elhízás, a combnyaktörés, akármilyen rosszindulatú daganat, a mélyvénás trombózis, valamint az örökletes véralvadási zavarok. A kór tünetei attól függenek, milyen volt a beteg állapota a tüdőembólia kialakulása előtt. A páciens hirtelen jelentkező, légzéskor fokozódó hátfájdalomra, nyugtalanságra, nehéz légzésre panaszkodik, köhög, esetleg vért köp, és verejtékezik. A szíve szaporán ver, s egyes esetekben hőemelkedés is lehetséges.

Az orvos a diagnózis felállításakor – a beteg fizikális vizsgálata mellett – vérvizsgálatra, mellkasröntgenre, EKG-vizsgálatra utalja a pácienst, esetleg tüdőangiográfiát végeztet, ami azt jelenti, hogy az erekbe juttatott festék segítségével, vénás érröntgenvizsgálatot végeztet.

– Miként kezelik a betegséget, és hogyan előzhető meg a kialakulása?

– Bizonyos esetekben meg lehet előzni a kór kifejlődését, ilyenkor az orvos az érrög kialakulását megakadályozó gyógyszert ír fel a betegnek. Ha a kór már kifejlődött, akkor kórházba utalja a pácienst, ahol véralvadásgátló kezelésre kerül sor orvosi ellenőrzés mellett, s a terápia az orvos által meghatározott ideig tart. Ismétlődő tüdőembólia és a trombózisra hajlamosító veleszületett betegségek jelenléte esetén a kezelés élethosszig folytatódik. Bizonyos esetekben a vérrögöt feloldó anyagot juttatnak a szervezetbe. Azoknál a betegeknél pedig, akik – valamilyen ok miatt – gyógyszerekkel nem kezelhetők, vagy ha ismétlődő tüdőembóliáról van szó, az érrög műtéttel való feloldása is szóba jöhet.

Az eredményes alvadás­gátló kezeléshez nagyfokú együttműködésre van szükség a kezelőorvos és páciense között, mert rendszeres laboratóriumi ellenőrzés szükséges. A véralvadásgátló gyógyszernek vérzést okozó mellékhatásai is lehetnek, emellett véressé válhat a beteg vizelete, a széklete. E mellékhatások jelentkezése gyógyszer-túladagolásra utal. Ezekben az esetekben a páciensnek sürgősen fel kell keresnie a kezelőorvosát. Súlyos esetekben pedig hirtelen halált is okozhat a tüdőembólia.

A betegség kimenetele az alapbetegségtől függ. Azoknál a betegeknél, akiknél nem ismerik fel a kórt, s akik nem esnek át a szükséges kezelésen, a 30 százalékot is elérheti a halálozási arány. Ha viszont idejében felfedezik a megbetegedést, akkor a kezelést követően három százaléknál is kisebb arányban alakul ki ismét a tüdőembólia, s ugyanilyen arányban hunynak el a megbetegedett személyek.

A megelőzés egyik alapfeltétele a vénás pangás csökkentése, például visszérbetegség esetén kompressziós harisnyát kell felvenni, és lábtornát kell alkalmazni. Ha tartósan ágyban fekszik a páciens, akkor is segít a gyakori lábmozgatás. S amennyiben hosszabb időt töltünk ülve, időt kell szánni a sétára, a lábak megmozgatására. Műtétek után, továbbá szívpitvar-fibrillációban szenvedő vagy tumoros betegeknél gyakorta írnak fel heparin gyógyszereket a kór megelőzése végett.

Lajos Mihály