2014. július 6.

„Ujjongj, Sion leánya!” (Zak 9,9)

Számomra a mostani július a hálaadásnak az időszaka.

Hálaadás az új plébániáért. Amikor idekerültem három éve Beregszászba, egy romos iskolaépületet örököltem. A hívek mondták, hogy az épület a miénk, a föld az államé. Az összeomlás szélén volt a kis iskola. Miért is adjuk vissza az államnak? – jutott annak idején eszembe, és ma már ott áll az új plébánia, s lesz teljes egy közösségi házzal, valamint egy zarándokházzal. Hála az új plébániáért, és mindazokért, akik segítették, hogy ez az álom megvalósuljon!

Hála az új plébánosért. Mivel öt évre jöttem ide, Kárpátaljára, ebben a hónapban a küldetésem lejár. Püspök atya Molnár János helynök, ungvári esperes, plébános személyében új plébánost jelölt ki Beregszászba. János atyát olyan valakinek ismertem meg, aki számára a liturgia szépsége fontos. Ezen a téren biztos, hogy a közösségünknek segítségére lesz. S mellette érdekes még, hogy egyházjogászként is jelentős szerepet játszik egyházmegyénk életében, és ezáltal is sokak segítségére lesz. S ne felejtsük el azt sem, hogy plébániánknak még vannak polgári peres ügyei, amelyek nem zárultak le, ezekben is biztos, hogy segítségünkre lesz az atya.

Persze hála az új plébániáért, mert én is kapok egy újat. Bíboros atya augusztustól kinevezett a Budapest-józsefvárosi plébániára plébánosnak. Ahogy mondják, abszolút missziós hely, mivel Pest belső kerületéről van szó, a VIII.-ról. Sok minden és sok mindenki megtalálható itt. A hajléktalanoktól a kisközösségekig, a utcai missziótól a családcsoportokig, a kicsiktől a legnagyobbakig nagyon színes a paletta.

És nem utolsósorban, de hálaadás az 50. születésnapért. Igen, mert most töltöm be, s ha visszanézek az eltelt időre, semmi szégyellnivaló, megbánnivaló nincs benne. Sőt! Hála szüleimért, testvéremért. Hála azokért az iskolákért, ahová járhattam, és legfőképpen a Trefort Gimnáziumért, ami még büszkeséggel is eltölt. Hála a szakács végzettségért, a vendéglátóipari üzemgazdász diplomáért, éttermekért és szállodákért, ahol dolgozhattam. Hála a meghívó Istenért és Kozma Imre atyáért, aki meglátott bennem valamit. Hála a szemináriumért, tanáraimért, püspök atyákért. Hála, azokért a közösségekért, ahol papként szolgálhattam. Hála mindazért, amik Isten teremtő művében megnyíltak mint lehetőségek, és az adott közösségeket gyarapítják mind a mai napig.

Nagyon gazdagnak érzem magamat, ami életem eddigi részét illeti. Bízom Isten kegyelmében, hogy Ő el nem hagy, hanem továbbra is támogat, és próbálok minden tőlem telhetőt megtenni.

Hála és dicsőség annak, aki meghívott papjai sorába, és köszönet mindenért, amit itt, Beregszászban megélhettem, és bocsánat, ha valakit megbántottam vagy megsértettem valamivel.

Köszönök mindent!

Szeretettel: Michels Antal
bereg–ugocsai esperes, beregszászi plébános