Lassan mindkét mozdony betölti a 60. „életévét”

Mi lesz veled, „kisvonat”?

2014. szeptember 18., 07:00 , 714. szám

Kora hajnal Salánkon… Még nem is dereng, amikor némi késéssel, fél ötkor két közeledő fénypont tűnik fel a Komlós-kitérő–Nagyszőlős keskenynyomtávú vasútvonal sínpárja fölött. Jelezve, hogy hamarosan befut a helybeliek által „Zsuzsinak” becézett „kisvonat”. A mozdony elején hajdan természetesen nemcsak a két alsó, hanem a lokomotív „homlokán” lévő felső lámpa is belevilágított a sötétbe, de hol van már a kisvasút fényes korszaka… S egyre vészesebb sötétségbe borul a jövője is…

A keskeny nyomtávú vasútvonal beregszászi mozdony- és kocsijavító-műhelye a Királyházai Mozdony- és Kocsiszínhez, a vonat működtetése az Ungvári Vonalfőnökséghez, a vágány karbantartása viszont a Huszti Vonalfőnökséghez tartozik. A „bábák” között pedig lassan elvész a „gyerek”…

– A 19,5 km hosszú pályatesten 13 ezer talpfa sorakozik, s az idén, május és június folyamán új és jó talpfákat fektettek le, de csak 1300-at, a vágány kanyarjaiban – tájékoztat Gérus Imre, a beregszászi javítóműhely mestere. – A két mozdony egyikében nemrég kicserélték a dízelmotort. A dél-ukrajnai, melitopoli keskenynyomtávú vasútvonalon közlekedő egyik mozdony „leírt” gépét helyezték a régebbi, gyengélkedő motor helyébe. 1991-ben hét használt, de a korábbiaknál újabb kibocsátású kocsival cserélték fel a régi vagonokat, ám az Ungvári Vonalfőnökség a kö­zelmúltban úgy döntött, hogy a kicsiny utaslétszám miatt csak két kocsi közlekedjen, s ugyanezen ok miatt már csak a nagyszőlősi nagypiaci napokon, csütörtökön és vasárnap közlekedjen a déli járat. Így is cserélgetnünk kell a vagonokat, hogy ha az egyikben például kiverik az ablaküveget vagy megrongálják a padot, akkor egy ép társát állítjuk a helyébe, míg megjavítjuk a meghibásodott kocsit. Eredetileg edzett üvegű, kettős üvegű ablakok sorakoztak a vagonokban (a külső üvegtáblákat a nyári időszakra leszereltük, télire pedig visszahelyeztük), ám a külső üvegtáblákat beverték, használhatatlanokká rongálták, s nem is tudjuk pótolni azokat, mert az edzett üvegablakokat gyártó, oroszországi, gyemikovói cég már 1991 óta nem gyártja a nevezett termékeket. Ezért a téli időszakban is szimpla ablakok vannak a kocsikban, s ez is hozzájárul ahhoz, hogy csak gyengén tudjuk fűteni a vagonokat.

Komoly problémát jelent a kocsik és a mozdonyok idős kora. Mint Gérus Imre kifejti, három év múlva lejár a vagonok munkáltatására adott 25 éves engedély, s ekkor a Lembergi Vasút által felkért, a vasúti járművek diagnosztizálását végző cég különböző szakértőkből álló bizottsága dönti el, hogy meghosszabbítja-e a kocsik működtetésének az engedélyét vagy sem. A lengyelországi Pafawag gyárban 1956-ban gyártott mozdonyok pedig két év múlva betöltik a 60. „életévüket”, s tudomása szerint, ha egy lokomotív eléri ezt a kort, akkor már nem engedélyezik a további használatát. Az Ungvári Vonalfőnökség vezetőhelyettese, Olekszandr Puskas megerősítette: hatvan év letelte után nem lehet újabb évekre szóló működési engedélyt adni a mozdonyok számára. Hozzátette, hogy nincs értelme a keskeny nyomtávú vasútvonalnak, sok a ráfizetés, nincs elegendő bevételük a menetjegyek eladásából…

Itt egy pozitív visszacsatolási mechanizmust láthatunk. A Lembergi Vasút hosszú évek óta nem biztosít megfelelő feltételeket a „kisvonat” normális működéséhez. Krónikus az alkatrészhiány. Az utóbbi években telente több alkalommal is fűtetlen vagy alig fűtött kocsikban voltak kénytelenek utazni az utasok, a közelmúltban pedig már járatok maradtak ki. Közben beindult a Salánk–Nagyszőlős, majd a Feketepatak–Nagyszőlős autóbuszjárat. Csoda-e, ha a lakosok inkább az autóbuszon utaznak, mely ugyan túlzsúfolt, de biztosabban jár, és megfelelőbb a járatok indulásának az időpontja? Így viszont tovább csökken a vonaton utazók száma, és még veszteségesebb a „kisvonat” fenntartása. Zárójelben jegyezhetjük meg, hogy a vasúti személyszállítás mindenütt ráfizetéses, és a nyereséges teherforgalomból pótolják a veszteségeket…

Kárpátalja valaha megannyi keskenynyomtávú vasútvonallal rendelkezett, ám ma már a Nagyszőlős–Komlós-kitérő vasútvonal az egyetlen, még menetrendszerűen működő, utasokat szállító kisvasút. De hát ez egy közlekedéstörténeti műemlék is – vagy legalábbis az lehetne, hiszen Magyarországon megannyi, jól karbantartott keskeny nyomtávú vasútvonal működik, mely turisztikai célokat (vagy azokat is) szolgál. Az 1990-es években a Nagyszőlős–Komlós-kitérő–Ilosva vonalon is beindult a vasúti turizmus. De hány turista keres fel egy elhanyagolt vasutat? Igen, lehetne építeni az idegenforgalomra, és akkor már a személyszállítás veszteségeit is pótolni lehetne. Ám ehhez jelentős felújításokra és sok-sok pénzre lenne szükség. Különben tényleg meg lehet kondítani a lélekharangot az utolsó kárpátaljai „kisvonat” fölött.

Lajos Mihály