1956 a fiatalság forradalma volt

Október 23-i megemlékezés Beregszászban

„…a szent októberi napok történései jelképek halmazává nemesedtek 58 esztendő alatt, és az ezeréves magyar államiság fejlődésének szerves alkotó elemeivé váltak. Azért fontos '56-ról úgy beszélni, mint nemzeti történelmünk szerves részéről, mert még ma is sokan ki akarják sajátítani szabadságharcunkat” – hangsúlyozta dr. Grezsa István, Magyarország Miniszterelnökségének a határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztosa október 23-án Beregszászban, a KMKSZ központi ünnepi rendezvényén.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola egybenyitott Esztergom és Győr termét megtöltő ünneplők köszöntése után Kész Géza, a KMKSZ kulturális titkára a megemlékezés résztvevői között név szerint üdvözölte dr. Grezsa Istvánt, Ljubka Katalint, Magyarország Miniszterelnöksége Nemzetpolitikai államtitkárságának osztályvezetőjét, Bacskai József és Szalipszki Endre ungvári és beregszászi magyar főkonzulokat és a kíséretükben lévő diplomatákat, dr. Brenzovics Lászlót, a KMKSZ elnökét, a Szövetség alelnökeit és középszintű szervezeteinek elnökeit, Anatolij Szalajt, a Kárpátaljai Megyei Közigazgatási Hivatal Nemzetiségi és Vallási Osztályának vezetőjét, Zán Fábián Sándort, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökét, dr. Orosz Ildikót, a KMPSZ és a Rákóczi-főiskola elnökét, Szikura Józsefet, a Rákóczi-főiskola rektorát, Dobsa Istvánt, a KMKSZ ISZ elnökét, valamint a megjelent kárpátaljai ötvenhatosokat: Milován Sándort, Molnár Lászlót és Perduk Tibor Árpádot.

Dr. Grezsa István, a rendezvény főszónoka a kárpátaljai ötvenhatos eseményeket is felidézte ünnepi beszédében: „Megrendülten, több évtizedes elhallgatást követően minden esztendőben október 23-án hajtunk fejet a magyar nemzet nevében azon kárpátaljai magyarok helytállása előtt, akiknek együtt dobbant a szívük a csonka országban „emelkedő nemzet”-tel. A nagyszőlősi, mezőkaszonyi, beregszászi, ungvári szovjetellenes csoportok tagjai, hogy a teljesség igénye nélkül néhány nevet említsek: Milován Sándor, Varga János, Dudás István, Kovács Zoltán, Szécsi Sándor, Ormos Mária, Ormos István, Perduk Tibor, Pasztellák László, Molnár István, Orlovszky Vince, Benyák Nándor és Kulcsár János mindannyian az egységes magyar nemzet szabadságharcosai, mert nem mérlegeltek, amikor a nemzeti megmaradás parancsa szólította meg őket.” A forradalom nemzetközi értékelése kapcsán elmondta: „Nem értik meg, nem képesek felfogni a maga teljességében akkori harcunk – forradalmakra egyáltalán nem jellemző – szent tisztaságát! Nem értik, hogy „ilyen nagy dolog a szabadság…” és értetlenül állnak az előtt a nemzeti egység előtt, amellyel felvettük a harcot a világ akkori szuperhatalmának hadi gépezetével. Úgy vélem, nekünk éppen ezekből a különös, sokak számára a spiritualitást nem nélkülöző jelekből kell erőt merítenünk.” Végül a fiatalokhoz szólva hangsúlyozta: „Ha nem találunk vissza hagyományos és ezeréves megmaradásunk alapértékeihez, akkor nem lesz újabb 58 év elteltével, aki eljönne és emlékezne 1956-ra, meg egyáltalán semmire sem, ami kötődik a magyarság történelméhez, akár itt, Kárpátalján, akár az anyaországban” – majd neveket olvasott a vértanúk elképesztően hosszú listájából.

Brenzovics László ünnepi beszédében kiemelte: „A magyar nép számos alkalommal bebizonyította azt, hogy a legkeményebb elnyomás idején is képes volt föllépni és vért áldozni a magyar szabadságért, II. Rákóczi Ferenc idején, 1848-ban, és 1956-ban. Nincs is másmilyen ünnepünk, csak olyan, amikor elbukott forradalmakra emlékezünk. Másoknak vannak győzelem napjai, amikor ők győztek, és a világ egy részére szolgaságot kényszerítettek. Mi ezzel szemben arra emlékezünk, hogy akár reménytelenül is, de küzdöttünk a magyar szabadságért. A vesztes forradalmak után nyilvánvalóan nehéz volt együtt élni a rabsággal, nem tudtuk átalakítani a világnak ezt a fertályát, ahol nekünk élni adatott. Viszont azt a szabadságot, amelyben meg tudtunk maradni, mindig kiküzdöttük magunknak.” A KMKSZ elnöke a kárpátaljai események kapcsán elmondta: „A kárpátaljai magyarság, amelyet a szovjet birodalomba történő bekebelezés időszakában megtizedeltek, vagyonából kiforgattak, az anyaországtól és Európától szögesdróttal és farkaskutyákkal elválasztottak, 1956-ban is tudta, hogy mi a dolga. Örülök annak, hogy ma is itt vannak velünk azok az emberek, akik akkor fiatalként tudták, hogy mi a teendő. Nem akartak ők hősök lenni, de azt megtették, amit lehetett abban a helyzetben, fölvállalva a legkeményebb következményeket is. Ez ad nekünk ma erőt. Ez ad erőt a Kárpát-medencei magyarságnak” – hangsúlyozta Brenzovics László.

Az ünnepi beszédek elhangzása után a szervezők egy-egy szál rózsával köszöntötték az 1956-os kárpátaljai események jelenlévő három résztvevőjét: Milován Sándort, Molnár Lászlót és Perduk Tibor Árpádot.

Befejezésként a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művészei irodalmi összeállítást adtak elő, melyben többek között az egykori elítéltek naplóiból, visszaemlékezéseiből olvastak fel részleteket.

Badó Zsolt