A macskák rettegett „nőgyógyászati” betegsége

2014. december 11., 06:25 , 726. szám

Az egyik ismerősöm macskája gennyes méhgyulladás következtében pusztult el. Információkhoz szeretnék jutni e betegséget illetően, érdekel, mi okozhatja, és tehetünk-e valamit a kór megelőzéséért, vagy a már beteg állat meggyógyításáért – írta levelében egy ungvári olvasónk. Kérdéseire dr. Legeza Attila, a Munkácsi Agráripari College sebészeti osztályának vezetője és dr. Bohdan Vjacseszlav állatorvos, a tanintézet módsze­része válaszol.

– Házi kedvenceink gyakori betegségei közé tartozik az ivarszervi megbetegedés, a méhgyulladás, ami nem következhet be ivartalanított macskáknál, ezért erre a kórra a „drasztikus” terápia a leghatékonyabb. A macskák ivartalanítása azonban nem csak ezért fontos. Ivarzáskor, amikor a méhnyak nyitott állapotban van, a méh jobban ki van téve a fertőzésnek. Amennyiben az ivarzás elhúzódik, például rendellenes petefészekműködés miatt, akkor megnő a méhgyulladás esélye is. Az ivarzás során hormonális hatásra csökken a méh természetes védekező képessége. Ez a fajfenntartást segíti elő, hiszen a párzás során bejutó spermiumokat a szervezet idegen anyagként ismerné fel, így ez a mechanizmus segíti a hímivarsejtek túlélését és célba érését. Ez a meggyengült immunstátusz, sajnos, a különféle baktériumok bejutásának és szaporodásának is kedvez. Az egészséges méh le tudja győzni ezeket a baktériumokat, melyek általában a normális hüvelyflóra részét is képezik. Ám ivarzás idején megvastagszik a méh nyálkahártyája, s ha a nőstény általában nem vemhesül a ivarzás során, a nyálkahártya egyre vastagabb lesz, és szerkezetében ciszták alakulhatnak ki. A cisztás, megvastagodott nyálkahártya pedig kedvező körülményeket teremt a baktériumok elszaporodásához.

– Milyen okai vannak a gennyes méhgyulladásnak?

– A kór olyan, főleg idősebb nőstényeknél fordul elő, amelyek nincsenek ivartalanítva. A rendszeres ivarzás során mindig felépül a méh belhártyája, ez a felépülés és a nyálkahártya elvékonyodása félévente zajlik. Ha nincs termékenyülés, nincsenek kölykök, nem ürül ki a felszaporodott nyálkahártya, így elöregszik, apró ciszták alakulnak ki benne. A méh immunrendszere is legyengül a szövetek elöregedésével, és sokkal fogékonyabbá válik a fertőzésekre. A megfertőződött méhnyálkahártya termeli a nagy mennyiségű gennyet, amelynek jelenléte nagy veszéllyel jár.

– Melyek a betegség tünetei?

– A tünetek általában az ivarzástól számítva 3-8 hét alatt alakulnak ki. Eleinte a sok ivás, sok vizelés tűnik fel, nyitott méhnyak esetén hüvelyfolyást láthatunk, zárt méhnyak esetén pedig a méh a váladéktól kitágul, a has megnő, rossz étvágy, bágyadtság alakul ki. A gennyes méhgyulladás során nagy mennyiségű genny szaporodik fel a méhben. A méh a hasüregben helyezkedik el. Kettős szerv. A méhnyak és a hüvely szimpla, utána válik ketté a méh, és tér a két petefészekhez. Ez a nagyon vékony, ceruzavastagságú szerv akár liter nagyságrendű gennyel tud megtelni, amennyiben üregében gyulladás alakul ki. Ennek következtében a méh fala megfeszül, bármikor elpattanhat, és a genny a hasüregbe ürülve hirtelen olyan szeptikus hatást hoz létre, hogy a hasüreg belső felületéről, a hashártyáról a méreganyagok nagyon gyorsan fel tudnak szívódni, és ez akár az állat pár órán belüli elhullását is okozhatja.

A nyitott nyakú méhgyulladás során a méhnyak nyitva van, ezért a genny a méh üregéből a hüvelyen keresztül a szabadba távozik. Ez kevésbé veszélyes, mert a méhből a genny a hasüreg károsítása nélkül ürül ki, de a megnövekedett méreganyag ebben az esetben is terhelésnek teszi ki az állat szervezetét. A nagymértékű gyulladás folyamatos veszélyt, akár életveszélyt is okozhat.

– Miként állapítják meg a betegség meglétét?

– Hüvelyfolyás megléte esetén sokszor egyszerűen kézi tappintás alapján is egyértelműen diagnosztizálható a betegség, máskor kiegészítő vizsgálatokra, leginkább – ha van rá lehetőség – hasi ultrahangvizsgálatra lehet szükség.

– Mit lehet tenni a beteg állatért?

– Legmegfelelőbb és szakmailag legindokoltabb az ivartalanítás, amely során a petefészket, a méhet a gennyel, sőt a méhnyakkal együtt el kell távolítani. A gyulladt méhű, már toxikus állapotban levő állat műtétje kockázattal jár, amelynek során sokkal nehezebb és bonyolultabb műtétmenet várható, mint egy egyszerű ivartalanításnál. Az operáció után oda kell figyelni az utókezelésre, hosszabb gyógyszeres kezelés szükséges.

Dr. Legeza Attila,

a Munkácsi Agráripari College sebészeti osztályának vezetője

Dr. Bohdan Vjacseszlav,

állatorvos, a tanintézet módszerésze