Fodó-díjban részesültek

2015. február 17., 18:26 , 736. szám

Dr. Jakab Lajos badalói családorvos 1998-ban szerzett orvosi diplomát az ungvári egyetemen. Két év ungvári internaturát követően 2000 augusztusától szülőfalujában dolgozik. Felesége Badalóban szociális munkás, lánya gyógypedagógiát tanul Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, fia 15 éves és a Beregszászi 3. Sz. Középiskola tanulója.

A doktor urat a díjátadást követően „faggattuk”.

– Ön szerint mire kötelez egy orvost a Fodó-díj?

– Először is köszönöm a jelölést. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy ezt a díjat nekem ítélték. Ez megerősítés a számomra, tizenöt éve dolgozom szülőfalumban, Badalóban körzeti orvosként. Sokszor, sokan hívtak külföldre dolgozni, mondják, hogy van lehetőség. Úgy tűnik, én egy „begyepesedett” lokálpatrióta vagyok, de el se tudnám az életemet máshol képzelni, mivel minden ideköt. Elégedett vagyok a sorsommal.

– Jó, ha egy orvos megérti a betegei nyelvét, hisz a panaszainkat legpontosabban csak anyanyelvünkön tudjuk elmondani…

– Valóban, Kárpátalján egyre kevesebb az olyan magyarlakta település, ahol a betegek magyarul is elmondhatják a panaszaikat az orvosnak. Ez szerintem is fontos. Sokkal több magyar orvosra lenne szükség Kárpátalján.

– Ugyanakkor a munka és a család mellett sok időt szán más, a társadalom számára hasznos tevékenységekre is…

– Valóban, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségben (KMKSZ) és a református gyülekezet életében is aktív szerepet igyekszem vállalni, választmányi tagként a magyar közösség érdekeinek védelméért is dolgozom. Azért, hogy mindezt megtehetem, hálás vagyok a családomnak, mert ilyen háttér nélkül ezt nem lehetett volna elérni. Köszönettel tartozom a munkatársaimnak a rendelőintézetben, és a Badalói Református Gyülekezetnek is. Úgy gondolom, hogy a mi gyülekezetünk egy példásan jó közösség. Egyébként – szerintem – általában a református gyülekezetek jelentik a kárpátaljai magyarság körében az egyik legnagyobb közösségformáló erőt. Az sem titok, hogy a hitélet és a gyógyítás szorosan összekapcsolódik, mert az embereknek a testi bajaik mellett a lelküket is gyógyítani kell, csak akkor várható teljes felépülés. Emiatt is magától értődőnek tartom, hogy a gyülekezetünkben presbiter vagyok, és a jegyzői tisztséget is ellátom. Emellett tagja vagyok a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Társaságának (KMEDT), illetve a Keresztyén Orvosok Kárpátaljai Egyesületének (KOKE), ahol valamilyen szinten ugyancsak a magyar identitástudat erősítése a célunk.

– Mióta tagja a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek?

– Még az egyetemi éveim alatt beléptem a KMKSZ-be, több mint húsz évvel ezelőtt. Ungváron rendszeresen részt vettem a Szövetség rendezvényein. Ott oltódtam be ezzel a dologgal, és természetes volt, hogy szülőfalumba visszatérve a KMKSZ tagja maradtam, és azóta is igyekszem mindenben segíteni a Szövetség munkáját. Azt gondolom, Kárpátalján hitelesebb magyar érdekvédelmi szervezet a KMKSZ-nél nincs. Ez a szervezet mindig hű maradt az emberekhez, a magyarsághoz, amit jól igazol az, hogy például Badalóban is nagyon sokan a megalakulásától tagjai a KMKSZ-nek.

dózsa

 

 

Váradi Enikő 1991. november 6-án született az egykori koronavárosban, Visken. Általános iskolai tanulmányait a viski Kölcsey Ferenc Középiskolában végezte, majd középiskolai tanulmányait a Nagyberegi Református Líceumban folytatta. Jelenleg az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) hallgatója.

– 2009-ben nyertem felvételt az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nyelv és irodalom, illetve nemzetközi kapcsolatok szakára. Az első szakon 2014-ben szereztem diplomát, a másodikon pedig jelenleg a mesterképzést folytatom. Az irodalom és a líra világa mindig vonzott, ezért fontos volt számomra, hogy szakvégzettséget is szerezzek ezen a területen. Emellett nagyon szépnek látom a tanári pályát. A diplomácia világa pedig már gyermekkorom óta foglalkoztatott.

– Tanulmányaid mellett közösségi munkát is végzel…

– Alapító tagja vagyok az Ungvári Református Ifjúsági Gyülekezetnek, amelynek több mint négy évig voltam a gondnoka is. Az egyházi szférában az egyetemen kívül is elég szerteágazó tevékenységet végzek. Gyakran teljesítek szolgálatot gyerektáborokban, ifjúsági táborokban. Tagja és vezetője vagyok a Trinitas Band nevet viselő keresztény együttesnek. A Visk Jótékonysági Alapítványnál szervezői munkát végzek, s önkéntes vagyok a Visk TV-nél is. Sose gondoltam volna, hogy egyszer a média világával is ilyen közelről megismerkedem. De semmi sem történik véletlenül. Tagja vagyok a KMKSZ Viski Alapszervezetének és a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének is.
Gyermekkorom óta néptánccal is foglalkozom. A szintén viski származású Pál családnak köszönhetően ismertem meg az autentikus táncházmozgalom világát, amelynek azonnal a szerelmese lettem. Két évvel ezelőtt szerveztük meg az első táncházunkat Jakab István táncospárommal Ungváron. Ezt követően egy népzenei együttest is létrehoztunk, s jelenleg a Sodró Együttes alapító tagjaiként igyekszünk népszerűsíteni Kárpátalján a magyar népzenét, néptáncot.

– Mit jelent számodra a díj?

– Megtiszteltetés számomra, hogy fiatal korom ellenére azok a személyek, akik Kárpátalja közéletében jelentős munkát végeznek, elismerik és figyelemmel kísérik a munkámat. Úgy érzem, hogy nekünk, fiataloknak is hivatásunk van Kárpátalján, tennünk is kell a magyarságért, s a környezetünkben élőket is arra kell ösztönöznünk, hogy érdemes megmaradni saját közösségünkben. Sokszínű nemzetiségi környezetben élünk, ezért elengedhetetlennek tartom, hogy szolidaritásban és szimbiózisban éljünk együtt, megmaradva ki-ki a maga nemzetiségében. Azt gondolom, ebben a nehéz helyzetben nekünk, kárpátaljai magyaroknak egy nagy reménységünk van: az a mindenható Isten, aki megtartott minket a történelmünk folyamán számos nyomorúságban, képes minket megtartani most is.

Espán Margaréta