Stratfor: Putyin Hruscsov sorsára juthat

Amerikai szakértők szerint Ukrajna megtámadása nagy hiba volt az orosz elnök részéről – írja a Dzerkalo Tizsnya kijevi hetilap internetes változata.

Amikor 1964 októberében Nyikita Hruscsov szabadsága után visszatért Moszkvába, megtudta, hogy többé nem ő áll a Szovjetunió élén. Hivatalából az a Leonyid Brezsnyev mozdította el, akiben megbízott, s akit a saját védencének tekintett. Ugyanez lehet a sorsa Oroszország jelenlegi elnökének, Vlagyimir Putyinnak is – állítják Túléli-e Putyin? című elemzésükben a Stratfor amerikai hírszerző és analitikai cég szakértői.

A szerzők leírják, miként építette politikai karrierjét, s jutott hatalomra Oroszország jelenlegi elnöke. Szerintük azért lett éppen Putyin Jelcin utódja, mert a koszovói háború idején a Kreml képtelennek bizonyult politikailag és katonailag szembeszállni a Nyugattal, amely háborúval fenyegette Szerbiát. Jelcin tiltakozott, de a NATO-t és az Egyesült Államokat a kilencvenes években nem érdekelte Oroszország véleménye, tekintettel annak romokban heverő hadseregére és gazdaságára.

Végül a Kreml elérte, hogy békefenntartókat vezényeljenek Koszovóba, s hogy ebben jelentős szerepet játsszon az orosz hadsereg. De Oroszország szava ezzel együtt sem lett meghatározó a koszovói konfliktusban. Megválasztása után Putyinnak jutott a keménykezű vezető szerepe, aki elvégzi a hadseregben a szükséges változtatásokat. A tavalyi eseményekig sikerült is megbirkóznia ezzel a feladattal. De Ukrajna megtámadása a szakértők szerint durva hiba volt Putyin részéről.

Azt követően, hogy Viktor Janukovics oroszbarát ukrán elnök elszökött az országból a Majdanon kirobban tiltakozások miatt, Kijevben pedig ismét nyugati irányultságú kormány ragadta magához a hatalmat, Oroszország elnöke arra számított, hogy Kelet-Ukrajnában tömeges felkelés tör ki. Ám ez nem következett be. Ezért Putyin fegyveres agresszióra szánta el magát, elfoglalva a Krímet és egy kisebb területet a Donbászon, amelyet gyakorlatilag máig ellenőriz. Ugyanakkor elveszítette Kijevre gyakorolt befolyását.

Putyin tartalék terve az volt, hogy felhasználja Ukrajnát és az energiával való zsarolást, hogy megossza Európát és az Egyesült Államokat Oroszországot illetően. De a lelőtt malajziai Boeing 777-es tönkretette ezt a tervet. Az európaiak és az amerikaiak számára nyilvánvalóvá vált, hogy Oroszország adta át az oroszbarát terroristáknak a légvédelmi eszközöket, illetve küldte a katonákat, akik kezelni tudják azokat. Ezért nem sikerült megosztani a Nyugatot.

„Ebben a pillanatban Putyin kemény politikát folytató hatékony és tapasztalt vezetőből veszélyesen inkompetens politikussá vált, aki fegyverrel támogatja a szeparatisták reménytelen küzdelmét” – olvasható a cikkben.

A szakértők véleménye szerint ettől kezdve Putyin sorsa eldőlt, s valószínűleg ugyanaz a forgatókönyv vár rá, mint Nyikita Hruscsovra. A szovjet vezető 1964-ben a maga számára sikertelenül zárta le a konfliktust az Egyesült Államokkal, melynek során szovjet atomfegyverek kubai telepítésével fenyegetett. Ez csökkentette támogatottságát a párteliten belül. A szovjet gazdaság hanyatlása szintén nem kedvezett neki. Ezért elvtársai „elbocsátották” őt, Leonyid Brezsnyevet nevezve ki az SZKP KB elnökévé.

A külpolitikai kudarc és a gazdasági sikertelenség megfosztották tisztétől a kor egyik legtekintélyelvűbb vezetőjét. Ma pedig szintén katasztrofális az orosz gazdaság helyzete. A mutatók rosszabbak, mint Hruscsov vagy Jelcin idejében voltak és az elkövetkező években sem fognak javulni.

Az Ukrajna elleni háború miatt az orosz gazdaság növekedése megtorpant és mély recesszió kezdődött. Az utóbbi négy évben megduplázódott az államadósság, Oroszország bizonyos régiói pedig eleve a csőd szélére jutottak. Ugyanakkor némelyik kitermelő és kohászati üzem az országban már csődbe ment. A háború Ukrajnában tovább rontotta Oroszország gazdasági helyzetét. A tőkekiáramlás csupán a fegyveres konfliktus első félévében 76 milliárd dollárt tett ki. A közvetlen külföldi tőkebefektetések pedig 50 százalékkal csökkentek 2014-ben. Ráadásul mindeközben csökkent az olaj világpiaci ára.

Putyin népszerűsége erősen megnőtt a sikeres szocsi olimpia és a Krím megszállása után. Ez nem csoda, hiszen keménykezű vezetőként építette fel politikai karrierjét. A katonai sikerek elvonják az oroszok figyelmét a komoly gazdasági problémákról. De a valóság komoly kihívássá vált Putyin és rezsimje számára.

Szakértők rámutatnak, hogy Szergej Sojgu védelmi miniszter vagy Szergej Szobjanyin moszkvai polgármester legalább annyira népszerűek az oroszok körében, mint a hivatalban lévő elnök. Nem kizárt, hogy népszerűségük megnő a közeljövőben. Puccsot hajthat végre a Kremlben Szergej Ivanov vezérkari főnök és Nyikolaj Matrjusev, az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának elnöke is. „Vannak más jelöltek is. Végső soron ki gondolta volna, hogy Mihail Gorbacsovot leváltják? A történelem az bizonyítja, hogy azok a vezetők, akik az „izmokra” építik a politikájukat, miközben durva gazdasági hibákat vétenek, nem élik ezt túl” – írja a cikk.

Putyin környezetében már most vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy nálánál jobban boldogulnának az elnöki teendőkkel. Ők az európai vezetők többségéhez hasonlóan azt akarják, hogy Oroszország jelenlegi elnöke mondjon le.

Ugyanakkor hiábavaló volna demokratikus változásokra várni Putyin megdöntését követően. Az elmúlt 15 évben totalitárius hatalmi rendszert épített ki, amelytől nehéz lesz megszabadulni. Ezen kívül Putyin visszahozott néhány szovjet elemet a Kremlbe. Például közvetlen környezete, amely a fontos döntéseket hozza, nem egyéb, mint az SZSZKSZ Politikai Bizottságának analógiája. S akár a Politikai Bizottságban, ebben a testületben is lehetségesek intrikák.

Nemrég a Washington Post emlékeztetett, hogy a Putyin „halálával” kapcsolatos találgatások a diktátorokkal kapcsolatos pletykákra emlékeztetnek. Ugyanez a forgatókönyv figyelhető meg, valahányszor kikerül a látókörből valamelyik tekintélyelvű uralkodó: Fidel Castro, Hszi Csin-ping, Ali Hamanei ajatollah vagy Robert Mugabe. Putyin csupán eggyé lett közülük.

(zn.ua/Kárpátalja)