Kétszázharmincegy éve született Kőrösi Csoma Sándor

A nagy székely vándor

2015. április 4., 10:16

A nyelvtudomány kimagasló alakja volt, aki már fiatalon kitűzte maga elé nagy életcélját: megtalálni a magyarok őshazáját, illetve kideríteni, hogy nyelvünk és népünk finnugor vagy török eredetű-e. És miközben elszántan igyekezett eljutni Ázsia szívébe, „mellékesen” megnyitotta a rejtélyes Tibet kapuját a nyugati tudomány számára. A Székelyföld fenyvesekkel ékes, fenséges hegyei közül indult el élete nagy, egyszemélyes expedíciójára, és a Himalája roppant magasságokba tornyosuló, hó-koronás csúcsai lábánál adta vissza lelkét Teremtőjének. Ő volt Kőrösi Csoma Sándor, nemzetünk egyik büszkesége.

1784. április 4-én Isten szép világába, pontosabban a Háromszék vármegyei Kőrös községbe, Csoma András székely határőr káplár családjába megérkezett egy kis jövevény, aki a keresztségben a Sándor nevet kapta. A kisfiú a falusi református elemi iskolában tette meg első lépéseit a tudományok ösvényén, majd a Nagyenyedi Kollégiumban folytatta, és Németországban, a Göttingeni Egyetemen fejezte be tanulmányait, melyek során az óriási nyelvészeti tehetséggel megáldott, vasakaratú diák tizenhárom élő, illetve holt nyelvet sajátított el. Nagyenyedi évei óta ugyanis benne élt a vágy, hogy tisztázza nyelveredetünk kérdését, és e cél által vezetve, kész volt bejárni Eurázsia hatalmas területeit, felkeresve több finnugor és török nép földjét, és tanulmányozni nyelvüket.

1819 őszén gyalogszerrel vágott neki nagy útjának. Előbb Konstantinápoly könyvtáraiban szerette volna tanulmányozni a kora-középkori arab utazók írásait, nem talál-e rá bennük a magyar őshazára vonatkozó leírásokra. Ám útközben megtudta, hogy az oszmán fővárosban pestisjárvány tört ki, így hajókról hajókra szállva, Görögországból – Alexandria érintésével – Bejrútba vitorlázott, ahonnan tevekaravánokhoz csatlakozva indult el Ázsia belseje felé. A Kínához tartozó, belső-ázsiai Kelet-Turkesztánba, az ott élő ujgurok földjére igyekezett, mivel még Göttingenben Blumenbach professzortól olyan információkat kapott, hogy a magyarok valószínűleg ettől a török nyelvű néptől származnak.

Bagdad érintésével jutott el Teheránba, ahol az angol követségen kapott szállást, s a britek vendégszeretetét élvezve, négy hónapig időzött Perzsia (Irán) fővárosában, ahol elsajátította a perzsa nyelvet, és megismerkedett annak szerkezetével. 1821 márciusában hagyta el Teheránt, majd átkelve az Iráni-fennsíkot észak felől övező Kopet-Dag-hegységen, valamint a közép-ázsiai Kara-Kum sivatagon, megérkezett a nagy selyemút ősi városába, Buharába. Innen azonban nem tudott továbbutazni északkelet felé, Kelet-Turkesztán irányába, mivel az a hír kapott szárnyra, hogy északról egy hódító orosz sereg közeledik, ezért a karavánok nem indultak arrafelé. Így Kőrösi Csoma Sándor India felé kanyarodva, majd a Himaláján átkelve akart eljutni Belső-Ázsiába.

India északnyugati részén, egy hegyi úton haladva, sorsszerű módon találkozott és megismerkedett William Moorcroft angol kormánymegbízottal, aki látva, mekkora nyelvészeti tudással rendelkezik, így anyagi támogatást ígért neki, ha elmélyed a külvilágtól elzárkózó, rejtélyes Tibet nyelvében, s elkészíti az első tibeti–angol szótárt. Az India nagy részét ekkor már uraló angolok ugyanis felettébb érdeklődtek a titokzatos hegyi ország iránt. Kőrösi Csoma el is vállalta a feladatot, s a Himalájában fekvő, Indiához tartozó, de zömmel tibetiek által lakott Ladákh tartomány buddhista lámakolostorait felkeresve, elmélyedt a tibeti nyelvű kéziratok és a tibeti nyelv tanulmányozásában, melyben egy nagy tudású láma – buddhista szerzetes –, Szangje Puntcog volt a segítségére. Később Baséhr tartományban, a kanami lámakolostorban folytatta kutatását, dacolva a himalájai telek dermesztő hidegével. És több évi fáradságos szellemi munka eredményeként sikerült is megírnia a tibeti nyelv nyelvtanát, s elkészítenie a szótárt. Majd Kalkuttába, Brit-India akkori fővárosába utazott, ahol sajtó alárendezte kéziratait, és 1834 januárjának elején az első tibeti-angol szótár, majd nem sokkal később a nyelvtan is elhagyta a baptista misszió nyomdáját. Kőrösi Csoma Sándor munkája révén pedig a nyugati kutatók – a tibeti nyelvű szövegek tanulmányozásával – betekintést nyerhettek Tibet történelmébe, tudományába, hitvilágába.

Ezt követően a magyar tudós több más indiai nyelvet is tanulmányozott. 1842-ben pedig útnak indult Tibet felé, hogy fővárosa, Lhásza könyvtáraiban folytassa a tibeti könyvek tanulmányozását. Remélte, hogy a magyarok őshazájára is talál utalásokat bennük. Ám csak a Himalája déli lábainál fekvő indiai Dardzsilingig jutott el. Április elején nagy erővel tört rá a malária, mely a hónap 11. napján kioltotta életét.

Lajos Mihály