Ki mondja meg, mi a jó nekünk?

Tévében, rádióban, újságban, internetes oldalakon, telefonon kép- vagy szöveges üzenetben állandó jelleggel reklámozzák a cégek, vállalatok termékeiket, szolgáltatásaikat. Valljuk be: sokszor már az idegeinkre mennek ezek, akár nyomtatott formában látjuk őket, akár tévénézés közben találkozunk velük „20 perc műsor után 10 perc reklám” formájában. De korántsem a mennyiséggel van a legnagyobb gond.

A mai kereskedelem elképzelhetetlen lenne reklámok nélkül. Ugyanazon termékből, szolgáltatásból bőven válogathatunk, s az, aki meg akarja növelni terméke eladását, azt csak úgy érheti el, ha hírverést szerez számára. Eközben a vásárló is hasznos tudnivalókat tudhat meg.
A reklám egyáltalán nem új keletű műfaj. A szolgáltatás- és termékválaszték bővülésével vált az évszázadok során egyre fontosabbá. Története az ókorig nyúlik vissza, és valószínűleg a bor és a rabszolga voltak az első olyan „termékek”, amelyek valamiféle reklámot kaptak. A nyomdaipar megszületésével, majd pedig az audiovizuális eszközök fejlődésével ért el mai, éves és világi szinten sok száz milliárd dollárt érő szintjére, amikor kifejezetten reklámokat, hirdetéseket tartalmazó újságok, műsorok, kereskedelmi, vagyis reklámokból élő tévé- és rádiócsatornák is működnek.
„Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok fölösleges cuccra.” Fogyasztói társadalomban élünk. Miért vesszük meg azt is, amire egyébként nincs is szükségünk? Mert a reklámok azt sugallják, hogy akkor leszünk sikeresek, szépek, népszerűek, szexisek, magabiztosak, egészségesek, kiegyensúlyozottak, boldogok, felszabadultak, ha megvesszük és viseljük azt a bizonyos ruhát, ékszert, azt a bizonyos autót vezetjük.
Mire hatnak leginkább a reklámok? A fogyasztók hiúságára, arra a törekvésükre, hogy egészségesen akarnak élni, vagy egészségesek akarnak lenni napi 6 kávé, egy csomag cigaretta meg miegymás mellett. Persze, ezek mindegyikéhez kell egy jól az agyba véshető szöveg, logó, amit mindenféle színtéren terjeszthetnek, s lehetőleg egy híres reklámarc. De nem minden arany, ami fénylik, ugyebár.
Mivel próbálja bebeszélni nekünk a kínáló, hogy az ő terméke a legjobb?
A szépészeti szereket, pipe­reholmit azzal, hogy ezt a vásárló igenis megérdemli, mert mindenkinek kijár, hogy szép, ápolt és természetes szépségű legyen. És az adott termék már-már szinte nyílt garanciát ígér arra, hogy ha az ember magára keni, bőre/haja/teste gyönyörű lesz. És kinek ajánlják mindezeket? Hát persze, hogy az „igazi” nőknek és „igazi” férfiaknak. És igen: korántsem csak a nőket célozzák meg ezek a reklámok. A kigyúrt, jól öltözött, „tökéletes” testű férfiakkal reklámozott illatszerek, autók, divatholmik is azt sugallják: így kell kinézned, ha az üzletben és a nőknél sikeres akarsz lenni.
Az idő, a spórolás, a biztonság kulcsfontosságú tényezők a reklámokban, de egy kicsit belegondolva a reklámszövegek ígéreteibe: vásároljon nálunk, mert itt mindent megtalál egy helyen – persze, lehet, hogy drágább lesz, mint ha piacon vásárolna vagy egy kisebb boltban, de ha az idővel akar spórolni…; nálunk magas minőséget és alacsony árakat talál – az ellenkezőjét nyilván nem reklámozná senki sem; a gyógyszer egy percen belül hat – de vajon meddig?; megvan benne minden, ami a teljes értékű reggelihez kell – hogy egészségesebb megenni egy csomag kekszet, mint néhány perccel korábban kelni és tisztességes reggelit készíteni, az lehet, hogy gyorsabb, de hogy hosszabb távon egészségesebb is, az már vitatható; ha tájékozott akar lenni, haladni a korral, értesülni a legújabb trendekről, ezt az újságot/magazint vegye meg – akkor az összes többi fölösleges lenne, vagy kevésbé jó?; a legjobb/legbiztosabb döntés – állítják a bankok, biztosítótársaságok, autókereskedők, bízva abban, hogy aki biztosra akar menni, az majd őket választja: és tényleg(?); ha jó bulit akar, ezt a szeszes italt/üdítőt vegye meg – az már régen rossz, ha egy buli sikeressége egy bizonyos ital meglétén múlik; oly mértékben fáj valamije, hogy moccanni sem tud? Ez a megoldás! – vonszolja el magát a legközelebbi patikáig, és ezt vegye meg, minek orvoshoz menni?; egészséges, mert bifidus essensis van benne – mi a fene az a bifidus essensis?; biztosítja a bőr egészségéhez szükséges pH-értékét – vajon hány vásárló tudja, mi az a pH-érték, és egyáltalán milyen mértékű egészséges abból?; ezzel tehet igazán gyermeke egészségéért/boldogságáért – sok mindennel lehet azért tenni, nemcsak azzal, ami szépen van csomagolva.
Kiket lehet megvenni ezekkel a jól irányzott reklámokkal? A túlterhelt dolgozót, a háziasszonyokat, a nyugdíjasokat és a fiatalokat, a fiúkat és a lányokat, a férfiakat és a nőket, a főnököket és a beosztottakat, az önmagukkal elégedetteket és az önbizalomhiányosokat – bárkit.
Mindezek ellenére el kell ismernünk, hogy a reklám műfaja azért hasznos dolog. Cikkünkben egyáltalán nem a reklámok ellen szerettünk volna kampányolni, csupán rámutatni arra a tényre, hogy nem csupán az agyonreklámozott termékek a jók, és egyáltalán nem lenne szabad senkinek sem kevesebbnek éreznie magát azért, mert egy termék eladása okán azt sugallják, legyen más, mint amilyen.
„A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek, hogy valaminek örülni fognak.” (Rejtő Jenő)

Espán Margaréta