A jobbágyból lett brigadéros

2015. május 13., 10:07 , 748. szám

1702 kora őszén a Habsburgok önkényeskedései miatt földönfutókká lett bujdosók, nincstelen szegénylegények nagyobb csapata megtámadta a tiszaújlaki sóházat. Egy tarpai jobbágy, egykori sókereskedő, Esze Tamás vezette őket, hogy visszavegye az őt jogtalanul megvámoló sótiszteken a maga kárát. A rajtaütés sikeres volt, Esze elégtételt vett a jogsértésért. Szűk egy év múlva pedig az immár II. Rákóczi Ferenc katonáivá lett szegénylegények egyik vezetőjeként vett részt a tarpai, mezővári, beregszászi zászlóbontásban, a Rákóczi-szabadságharc kirobbantásában, melyet becsülettel végigküzdött, ezereskapitányi, majd brigadérosi rangig emelkedett, nemesi címhez jutott, míg csak 1708 májusában tragikus körülmények között életét nem vesztette. Ismerkedjünk hát meg jó és rossz fordulatokban bővelkedő sorsával.

Születésének pontos dátuma nem ismert, valamikor az 1660-as évek derekán látta meg a napvilágot, id. Esze Tamás jómódú, hatökrös jobbágy és Márton Anna gyermekeként, Tarpán, a Nyírség elég fejlett mezővárosában. A császári hatalom önkényeskedései, a Habsburg-katonák erőszakos rekvirálásai, a kíméletlen ellenreformációs intézkedések miatt azonban harminc év múlva már szerte egész Északkelet-Magyarországon forrongani kezdtek az adóterhek alatt rogyadozó jobbágyok, a vagyonukból kiforgatott kisnemesek, az elbocsátott, de szolgálatukért semmit sem kapott volt végvári vitézek, akik bujdosókként bevették magukat Bereg vármegye hatalmas erdőségeibe. Esze Tamás is csatlakozott hozzájuk, s 1696 körül részt vett a tervezett Tokaj-hegyaljai kuruc felkelés szervezésében, ám Károlyi Sándor szatmári főispán még annak kitörése előtt lefogatta, így nem vehetett részt az 1697-ben kitört és rövid időn belül összeomlott felkelésben, melynek leverése után kiengedték a tömlöcből.

Sókereskedőként próbált megélni, a máramarosi bányák fehér kincsét fuvarozta Debrecenbe és környékére, ám egy ízben a tiszaújlaki sótisztek belekötöttek: törvénytelenül elkobozták szekerét, igavonó jószágait, tarpai portáját pedig kifosztották. Ekkor Esze családját egy távoli rokonukhoz, Debrecenbe menekítette, ismét beállt a bujdosók közé, s hamarosan az új szabadságharc kirobbantásáról álmodó szegénylegények egyik vezetőjévé vált. 1702–1703 telének végén, a bujdosók egyik erdei gyűlésén ő javasolta, hogy ne a megöregedett, törökbarát Thökölyt, hanem a szintén a Habsburgok ellen harcoló franciákkal szövetkező II. Rákóczi Ferencet kérjék fel: álljon az élükre. A császárellenes összeesküvés miatt letartóztatott, a bécsújhelyi börtönből megszökött, és Lengyelországba menekült herceg Brezán várában tartózkodott. Eszéék két küldöttséget is menesztettek hozzá, s a másodikban már a tarpai jobbágy is részt vett. Rákóczi megkedvelte a komoly gondolkodású, az északkeleti országrész és a Tiszántúl né­pének helyzetét jól ismerő szegénylegényt, így – eldöntve, hogy a szabadságharc élére áll – gyalogos ezereskapitánnyá nevezte ki Esze Tamást, rábízta a függetlenségi háború kirobbantására felszólító brezáni kiáltványt, valamint a „Cum Deo pro Patria et Libertate” (Istennel a hazáért és a szabadságért) feliratú zászlókat. Ezeket azután a türelmetlen kurucok – a fejedelem parancsát meg sem várva – 1703. május 21–22-én kibontották Tarpa, Mezővári és Beregszász főterén, s ezzel kirobbantották a Rákóczi-szabadságharcot.

Május 24-én hajnalban Esze, 40 lovassal, ismét rátört a tiszaújlaki sóházra, majd a kurucok elindultak Verecke felé, hogy találkozzanak a Lengyelországból hazatérő Rákóczival. Dolhai vereségük ellenére el is érték a hágót, ahonnan – a Nagyságos Fejedelem vezetése alatt – megindultak az ország belseje felé. Mi­vel a gyalog­ság lemaradt az esőzés miatt sártengerré vált utakon, Esze Tamás nem vett részt a kuruc lovasok által kivívott tiszabecsi diadalban, annál inkább kitüntette magát a sereg vásárosnaményi átkelésében, majd a tiszántúli hadjáratban. Gyalogosai élén megrohamozta és bevette Kálló várát, melynek német kapitánya – negyven muskétásával együtt – beállt a kuruc seregbe. Debrecen felszabadítása után Nagykároly várát vették ostrom alá, s a távol tartózkodó Károlyi Sándor felesége, Barkóczy Krisztina úgy megijedt Eszéék dühödt támadásától, hogy rövid időn belül feladta az erősséget. Ezt követően Rákóczi – Esze Tamás talpasait (gyalogosait) is maga mellé véve – Tokaj vára alá vonult, melynek bevétele keményebb diónak számított, s áthúzódott a következő év elejére.

Időközben, 1703 novemberében a fejedelem felszabadította Eszét és családját a jobbágysorból, így az ezereskapitány már szabad emberként rohamozta – gyalogostársaival együtt – a Bodrog tiszai torkolatánál épült erős várat, miután az újév elején befagyott a két folyó. A támadók át is jutottak az első falakon, ám ezt követően a roham lendülete megtört, s a gyalogság visszavonult. Mielőtt viszont újabb támadást indítottak volna, Wildenheim kapitány – a kurucok elszántságát látva – 1704. január 9-én kitűzte a fehér zászlót.

Esze Tamás ezt követően részt vett a szabadságharc több ütközetében, így az 1705. november 11-i zsibói csatában, melyben a kuruc gyalogság derekasan küzdött, s nem kicsiny mértékben a labancból kuruccá, majd végül kurucból labanccá lett Károlyi Sándornak és az általa vezetett lovasoknak a tétlenkedése miatt hozott kuruc vereséget az ütközet.

A következő esztendő szep­temberében Rabutin császári tábornok támadást indított a kurucok által uralt Kassa elfoglalására. Rákóczi Esze Tamást küldte két gyalogezreddel Radics András várkapitány támogatására, s rábízta a fontos város védelmét, melyet alaposan meg is szervezett. A két kuruc tiszt és katonáik elszánt védekezésén pedig rendre megtörtek Rabutin rohamai, s a császári generális egy őszi éjszakán elvonult a falak alól. Rákóczi éremmel tüntette ki Eszét, akit 1707-ben brigadérossá (modern kifejezéssel: dandártábornokká) nevezett ki, 1708 márciusában pedig nemesi rangra emelt. Ám az év pünkösdjén, május 27-én, a nyitrai kuruc táborban verekedés tört ki Esze Tamás tiszaháti talpasai és Czelder Orbán cipszer (szepességi szász) gyalogosai közt. Talán nemzetiségi villongás történt, talán egyszerű tömegverekedés tört ki, mindenesetre Esze a dulakodók közé rohant, hogy szétválassza őket. A verekedés ekkorra annyira elfajult, hogy ágyút vontattak a közelbe, és kartácstűzzel vetettek véget a dulakodásnak, Esze Tamás viszont valószínűleg nem az ágyútűztől, hanem a kézitusa során vesztette életét. A pontos körülmények máig sem derültek ki…

Rákóczi meggyászolta derék tisztjét, gyalogosait elit egysége, a palotások közé sorolta, Tarpának pedig hajdúvárosi kiváltságokat adományozott. (Források: R. Várkonyi Ágnes: Két pogány közt, Tarján M. Tamás: Esze Tamás kuruc brigadéros halála, Wikipédia)

Lajos Mihály