„Valami fáj, ami nincs”

95 éve szakították el vidékünket Magyarországtól

2015. június 6., 15:39 , 752. szám

Nagypaládon június 4-én a KMKSZ Nagypaládi Alapszervezete és a Nagypaládi Móricz Zsigmond Középiskola közös szervezésében, a falu központjában lévő Kossuth-szobor előtt emlékeztek meg történelmünk talán leggyászosabb eseményéről, a trianoni békeszerződés megkötéséről.

Illés Katalin, a KMKSZ Nagypaládi Alapszervezetének elnöke beszédében arról szólt, hogy bár Trianon mélyen megsebezte nemzetünk szívét, „mégis vigaszt nyújt, hogy anyaországi testvéreink mellettünk állnak, szeretettel és tisztelettel gondolnak ránk”. S bár nincs még egy ilyen nemzet Európában, amelyet így sárba tiportak volna, mégis „együtt dobban a szívünk, bárhol lakunk, mert mindannyian magyarok vagyunk”.

A helyi középiskola tanulói versekkel és dalokkal emlékeztek a 95 évvel ezelőtt történt eseményekre. Visszaidézték a békeszerződés velejáróit: 1920. június 4-én Magyarország elveszítette területének 2/3-át, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67, arany- és ezüstbányáinak 100, erdeinek 90, fenyőerdeinek 100, vasúthálózatának 62%-át, s több millió lakosát. Előadásukból egyértelműen kitűnt: soha nem szabad elfelejtenünk és elfogadnunk azt az igazságtalanságot, amelyet elkövettek ellenünk. Erről szóltak Kerecsény János idézett szavai is: „És gondoljál mindig reája,/Mint keresztény – a keresztfára./De ököllel, s fogcsikorgatva:/A gyászos trianoni napra!/S legyen leghőbb imája szádnak:/Igazságot Magyarországnak!”

„Aki a múltat nem ismeri, nem érti a jelent, és nincs elképzelése a jövőről” – emelte ki beszédében dr. Vinnai Győző parlamenti képviselő. A magyarokat egymástól elválasztó határ 95 éve fizikai valóság, de a lelkeket nem tudja korlátozni. A szerződéssel a XX. századi nagyhatalmak „egy olyan nemzetállamot, gazdasági közösséget, kulturális egységet szakítottak szét, ami ezer éve létezett, változatlan formában, bizonyítva ezzel életképességét. Felelőtlenül, érzéketlenül, embertelenül téptek szét emberi közösségeket, családokat, rokoni kötelékeket”. Nem számítottak az észérvek: a győztesek diktáltak. S ez mai napig fájó pont mindannyiunk számára. Mint Karinthy írja: „Valami fáj, ami nincs.”

Barta József, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke arról szólt, hogy akik 95 éve ily törvénytelen és igazságtalan módon bántak el a magyarokkal, azt gondolták, hogy a csonkításba az ország belenyomorodik. De számításaik nem jöttek be: Magyarország ma stabil, fejlődő pályán lévő ország, amelynek nemzeti kormánya az összetartozás szálait igyekszik szövögetni. Az országot ugyan sikerült szétszaggatni, de a nemzetet nem. Méltónak kell lennünk ezért őseinkhez, akik túlélték a számos tragédiát hozó XX. századot, s annak borzalmait.

Ferenczi Gábor, Devecser város polgármestere kiemelte: az anyaországiaknak lehetőségeikhez mérten kötelességük segíteni azokon, akik önhibájukon kívül kerültek a mások által igazságtalanul meghúzott határok túloldalára. Ennek példája a Devecser Város Önkormányzata által kezdeményezett, 2015. március 25-én Devecser, illetve Nagypalád és a szomszédos Fertősalmás között hivatalosan is megkötött testvértelepülési kapcsolat.

Bíró Vencel, Nagypalád polgármestere a trianoni békeszerződést „halálos ítéletnek” nevezte. Nagypaládtól mindössze 2 km-re van az a szögesdrót, amely az egykor Szatmárhoz tartozó települést elválasztja Magyarországtól. De ez magyar és magyar ember számára nem jelenthet áthatolhatatlan akadályt. „Nem választ el minket a szögesdrót, mi egyek vagyunk.”

Levcsenkó Róbert, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerületének espereshelyettese Prohászka Ottokár gondolatát idézte: „Szeretnünk kell a vályogot, amiből házainkat, otthonainkat építjük. Szeretnünk kell az életet, amelyet ezekbe az otthonokba költöztetünk. Szeretnünk kell a követ, amiből oltárt faragunk és imádkozunk. Hisz ezek azok a dolgok, amelyek összekötnek bennünket.” Minket, magyarokat összeköt továbbá anyanyelvünk is. S ha megtizedelték is hazánkat, mi akkor is egy nemzet vagyunk – büszke nemzet.

Végezetül Sőtér Géza, a Nagypaládi Móricz Zsigmond Középiskola igazgatója szólt a jelenlévőkhöz: „… a nemzetét szerető ember Trianonba soha nem nyugszik bele.” „Magyarok vagyunk, és nem felejtünk.”

Espán Margaréta