Tánctábor Mezőgecsében

2015. augusztus 12., 09:50 , 761. szám

Közel hetven gyerek táncolt, énekelt és tanult gyer­mekjátékokat az idén negyedik alkalommal a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával megrendezett Mezőgecsei Nép­tánctáborban. A helységben nagy hagyománya van a néptáncnak, több korosztályban tánccsoportok is működnek mind a mai napig.

A táncokat a Tatabányáról érkezett Szegvári Ildikó ko­re­og­ráfus, néptáncoktató, a néptáncműhely igazgatója tanította. Segítségére volt Szatmári Viola, a helyi kultúrház vezetője és Botos Georgina koreográfus, valamint Vári Katalin helyi könyvtáros. A tábornak idén is a Kajdy-kúria, valamint a szomszédságában található kultúrház adott otthont. Az egyhetes tábor ötlete négy évvel ezelőtt fogalmazódott meg – mondja Szegvári Ildikó.  „Épp egy kiránduláson voltunk Mezőgecsében, ahol felléptek a helyi kultúrcsoportok is, én pedig felajánlottam a segítségemet, hogy amikor szükség van rá, szívesen segítek a csoportnak. Ennek alapján Mester András, a helyi polgármester a következő évben már megszervezte az első tábort, amelyre felkért mint oktatót. Azóta a családommal minden éven eljövünk, és nagy lelkesedéssel oktatjuk az itteni gyerekeket.”

A hét folyamán három csoportban foglalkoznak a gyerekekkel. A legkisebbeknek környékbeli gyermekjátékokat tanítanak, amelyek Alsó és Felső Nyírséghez kapcsolódnak, de fellelhető benne helyi, badalói gyűjtés is, a középső csoport a csángó világból moldvai körtáncot tanul, míg a nagyok igazán nagy fába vágták a fejszéjüket, ők székelyföldi forgatóst tanulnak.

Szegvári Ildikó arra buzdít­ja magyarországi kollégáit, ha tehetik, próbáljanak meg segíteni a határon túli magyaroknak. Amint mondta: „Ez egy élő kapocs ahhoz, hogy mi megmaradjunk egymásnak, ha eljárunk egymáshoz, akkor ez a gyönyörű magyar népi kultúra megmarad azokon a területeken is, amelyek ma már nem hozzánk tartoznak. Életem egyik fontos küldetésének tartom, hogy ezeken a területeken – Kárpátalján, Felvidéken, Erdélyben és másutt is – ápoljuk, segítsük a hagyományok megmaradását, továbbadását.”

A hétvégi zárókoncerten aztán mindenki bemutatta a szülőknek és a falu lakosságának, mit tanult a hét folyamán. A fiatalok vidám lendülettel mutatták be az elsajátított lépéseket, libbentek a szoknyák, koppantak a csizmák, igazi közösségi hangulat kerekedett. Egy-egy ilyen tábor túl a tánctanításon a helyi közösségek, főként az ifjúság összekovácsolásában is nagy szerepet játszik. Példaértékű, hogy egy ilyen kicsiny faluban ilyen erősen ragaszkodnak gyökereikhez, mindez arról tanúskodik: van jövője a magyarnak.

Váradi Enikő