I. Kárpátaljai Magyar Diáktábor Balazséron

2015. szeptember 30., 09:49 , 768. szám

Nem mondok újat azzal, ha kijelentem, rengeteg felsőoktatási tanintézmény létezik. Azzal sem mondok újat, ha azt mondom, ezeknek megvannak a saját, formális, informális bensőséges és lényegében különböző hagyományai, amelyeket az intézmények évről évre őriznek, ápolnak. Egy hagyomány alapja azonban mindegyik intézménynél közös: az ifjú elsőéves hallgatókból, azaz „pelyhes fenekű kisgólyákból” egy hétvége alatt egyetemistát, főiskolást kell faragni, fel kell avatni őket. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az adott intézménynek a hallgatóságot képviselő szervezete egy üveg pezsgőt vág (csakúgy, mint a hajók esetében) az ifjú delikvens arcába, és kész is az egyetemista, hanem elvégezteti vele azokat a „feladatokat”, amelyek őt az intézmény diáktársadalmának teljes jogú tagjává „avanzsálják”. Hogy ennek mi értelme, röviden: a feladatok segítségével gólyáink megismerik egymást és az idősebb egyetemi sorstársaikat, barátságok köttetnek és mélyülnek el. Ez a funkciója a gólyatábor hagyományának, és ez az alap, amely mindenhol közös. Csakhogy az esemény, amiről a következő sorokban fogok írni, nem pusztán gólyatábor volt. Valami több.

Szeptember 25-én, a péntek reggeli órákban 50 diák kelt útra Beregszászból és Ungvárról az első Kárpátaljai Magyar Diáktábor keretében a már említett beavató rítus végrehajtásának céljából, és persze hogy eltöltsenek egy, a gólyák számára „megerőltetően”, a szervezők számára szimplán kellemes hétvégét együtt. Ilyesmi megtörténik úgy általában is, de amiért ez mégis fontos és kiemelkedő, az az, hogy táborunk lakóit két intézmény két szervezetének diáksága alkotta. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hallgatói Önkormányzata (II. RFKMF HÖK) és az ungvári székhelyű Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége (KMDFKSZ) észlelte azt a magyarság körében meghatározó problémát, hogy csakúgy, mint az idősebbek, az ifjúság is ilyen vagy olyan indíttatásból, objektív vagy szubjektív okokból, de elhatárolódik egymástól. Ezt megelégelvén és példát mutatván tárgyaltak, egyeztettek, és létrejött az első hagyományt teremtő Kárpátaljai Magyar Diáktábor, ahol először eshettek át a két felsőoktatási intézmény – a Rákóczi-főiskola és az ungvári egyetem – hallgatói együtt a beavató „kiképzésen”.

A kétnapos tábor keretként szolgáló témája a világvége utáni, azaz poszt-apokaliptikus „túlélés” volt. A szervezők által elképzelt világban a felsőévesek (maguk a szervezők) voltak a világégés túlélői, akik a még ügyetlen és gyenge lábakon álló, saját földjükre tévedt „kezdő” túlélőket (első-évesek) tanítják a világvége utáni teljes társadalmi élet megvalósítására. A feltételek nagyon egyszerűek: a kezdők azt csinálják, amit a tapasztaltabbak mondanak. Az engedelmesség jutalmat eredményez. Az engedetlenség pedig büntetést. Írhatnánk azt, hogy a táborban farkastörvények uralkodtak, de senkit nem hallottunk szűkölni, így nem biztos, hogy helytálló lenne a feltételezés. A tábornak a balazséri Béthel-központ adott helyet, ahová az ifjú titánoknak gyalogszerrel kellett megtenniük az út egy részét. Az esős időjárás miatt nedvesre sikeredett megérkezés után a tábor vezetői, a „Főnökök” négy rivális csapatra osztották az ifjoncokat, akiknek különböző feladatokat kellett elvégezniük, amelyek között szerepelt totemkészítés az „ősök tiszteletére”, majd ezeknek az oda-vissza rablása is. Gyújtottak tábortüzet, csináltak kötelet ruhadarabokról, jártak „örömtáncot”, használtak pelenkát (de teljesen másra, mint ahogy azt az olvasó gondolná), és ezek mellett sok más érdekes próbatétel elé állították a szervezők az ifjú gólyákat. 

A tábor a kevéssé komoly, de roppant szórakoztató feladatok és témaválasztás mellett helyet adott a komolyabb kérdéseknek is. Az I. Kárpátaljai Magyar Diák­tábor keretében megrendeztek egy ifjúsági szervezetek közötti kerekasztal-beszélgetést is, amelynek témája a kárpátaljai magyar ifjúság problémái és azoknak lehetséges megoldásai voltak. A beszélgetésen részt vett a két vendéglátó szervezet vezetőin, Horváth Attilán (KMDFKSZ) és Gál Tamáson (II. RFKMF HÖK) kívül Dobsa István, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezetének (KMKSZ ISZ) elnöke, Iván András, a KMKSZ ISZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke, Rigó István a Rákóczi Szövetség képviselője, Kovály Katalin a Momentum Doctorandus elnöke, Magyarországról Gulyás Tibor, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke, valamint Bíró Orsolya, a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezetének képviselője is.

A beszélgetés során a résztvevők olyan problémákról tárgyaltak, mint az elvándorlás, a fiatalság körében erőteljesen megjelenő fásultság és érdektelenség, oktatási problémák. Különös hangsúlyt fektetettek a helyi fiatalok szegényes ukrán nyelvtudására és e probléma okaira. A felek egyöntetűen megegyeztek abban, hogy az államnyelv ismerete nélkül a kárpátaljai magyar fiatalok jelentős része nem képes elhelyezkedni, valamint emiatt kevés az esély arra, hogy olyan vezető pozíciókat foglaljanak el, amelyekben képesek lennének hatékonyan képviselni a kárpátaljai magyarságot. Egyetértettek abban, hogy amennyiben nem születik erre a problémára megoldás, nem lesz a kárpátaljai magyarság érdekvédelmének utánpótlása. Gulyás Tibor, a HÖOK elnöke a problémát feloldandó egy speciális ösztöndíj kidolgozását javasolta, melynek célja a magyar diákok és hallgatók motiválása az államnyelv magas szintű elsajátítására, egy nagyobb, havonként átutalásra kerülő összeggel. Az ösztöndíj az ukrán nyelv elsajátítására való ösztönzés mellett a Kárpátalján maradásra is biztatná a fiatalokat. A HÖOK elnöke a beszélgetés során elmondta, hogy szervezete és személyesen ő is kész támogatni a kárpátaljai magyarságot, és segít a fent említett ösztöndíj létrehozásában.

A kerekasztal-beszélgetés során a szervezetek megegyeztek abban, hogy a következő időszakban teljes mértékben együtt fognak működni, több közös programot szerveznek majd, hiszen a kárpátaljai magyarság jelenlegi időszakában a fiatalok különösképpen nem engedhetik meg a széthúzást. Az együttműködés céljaként a kárpátaljai magyar fiatalság kulturális és szellemi aktivizálását tűzték ki.

A tábor megszervezését és lebonyolítását a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Debreceni Egyetem BTK HÖK, a Rákóczi Szövetség, az OTP Bank, az Eko Service LTD.

Szaniszló Róbert