Az ősz – a szőlő telepítésének időszaka IV.

Márton-nap az „újbor bírája”, tartja a népi bölcsesség és ez így is van. Márton napján érdemes először megkóstolni az újbort és következtetni az idei évi termés minőségére. Ilyenkor még elgondolkodhatunk azon is, hogy melyik fajta felel meg az ízlésünknek – fehér vagy vörös, száraz vagy félédes –, milyen szőlőfajtát telepítsünk. Az említetteken kívül a borszőlőknek még számos értékmérő tulajdonságuk van, melyek alapján több csoportba sorolhatók.

Vidékünkön a borszőlők alapvetően két nagy csoportra oszthatók: a direkttermő és a nemes fajtákra.

A direkttermő vagy magántermő szőlőfajtákhoz tartoznak a jól ismert Izabella-fajták, a piros és fehér delavári, a noah is. Ezek a fajták észak-amerikai eredetűek, a filoxéravész után kerültek vidékünkre, de igazán az állami gazdaságok létrejötte után, a szőlőhegyek „modernizációja” során terjedtek el. Az állami gazdaságoknak megfelelő fajták ezek, lévén igénytelenek, bőtermők, könnyen szaporíthatók. Az akkori elvárásoknak mindenben megfeleltek, hiszen a borok minősége másodlagosnak számított, a mennyiség volt a meghatározó. Akkoriban széles sortávolságot hagytak a gépesítés miatt, alacsony hektáronkénti tőkeszámmal, emiatt a tőkék egyéni terhelése megnőtt, a minőség még alacsonyabb lett. Továbbá a nehezen művelhető hegyoldalakból a szőlőt lapos, sík területekre ültették át, ahol biztonságosan csak ezek a szívós, a fagynak jól ellenálló fajták váltak be. A magántermő fajtákból készített borok mindegyikén érezhető az úgynevezett labruska- vagy rókaíz, mégsem ez a fő gond ezekkel a borokkal. A legnagyobb problémát az erjedés során képződő metilalkohol jelenti. Az erjedés alatt 6-7 százaléknyi etilalkohol-képződés után megindul a metilalkohol képződése. Emiatt ezek a borok „fejfájósak” nagy mennyiség fogyasztása esetén mérgezőek is. Az európai nemes szőlők erjedése során is képződik metilalkohol, de ennek mennyisége igen csekély ahhoz képest, amennyi a direkt termőkben keletkezik. Ezért is csak európai nemes szőlők szaporítását, telepítését ajánlom!

Az európai fajtákat a belőlük készült borok színe alapján két nagy csoportra oszthatjuk: fehér és vörös borszőlőkre. Vidékünkön számos fajta megtalálható, a régi tájjelegű fajták mellett több világfajta is. Felsorolok néhány borszőlőt, amelyek vagy már régóta honosak e tájon, vagy jól érzik magukat vidékünkön: ottonel muskotály, királyleányka, tramini, bakator, olaszrizling, furmint, sárga muskotály, cserszegi fűszeres. Jellemző vörös borszőlőfajták: merlot, cabernet sauvignon, zweigelt, golubok, medina, blauburger, néró.

Következzék most e fajták rövid jellemzése fő értékmérőik alapján!

Fehér borszőlők

Ottonel muskotály: rövid tenyészidejű fajta, amely korán szüretelhető. Termőképessége közepes. Cukortartalma nem túl magas, általában 18-20 fok, ami nem különösebben magas savtartalommal párosul. Kiváló száraz vagy félszáraz bor készíthető belőle. Bora illatos, erős muskotályos zamattal. Fagyellenállósága és rothadástűrése kielégítő. A virágzáskori rossz, hűvös időt viszont nem bírja.

Királyleányka: szeptember végén szüretelhető, erős növekedésű, sűrű lombot nevelő fajta. Bőtermő, többnyire magas cukortartalommal szedhető. Fagytűrése és a gombás betegségekkel szembeni ellenállósága közepes. Bora finoman muskotályos, harmonikus, finom savtartalmú, minőségi. Vidékünkön régóta termesztett, jól bevált.

Tramini (traminer): rövid tenyészidejű, korán szüretelhető fajta, de a termés sokáig a tőkén hagyható, így nagyon magas cukortartalommal is szedhető. Cukortartalma elérheti a 24-26 cukorfokot, így kiváló félédes vagy desszertbor-alapanyag. Erős, sűrű lombot nevelő, kissé zöldmunkaigényes. Termőképessége hosszú szálvesszős metszésnél elfogadható, rövid metszéssel keveset terem. Fagytűrő, nem rothad. Fürtjei aprók, a bogyók világospiros vagy liláspiros színűek. Bora gazdag illatú és zamatú, fűszeres.

Bakator: régen Kárpátalján nagy területen termesztett tájjelegű fajta, melynek termesztett mennyisége erősen visszaesett. Késői érésű, október közepén szedhető, nem magas cukortartalommal. Déli domboldalon, alacsony művelésmódban célszerű a termesztése. Fagyra kissé érzékeny, nem rothad, bora savas karakterű, finom illatú, minőségi bor.

Olaszrizling: hosszú tenyész­idejű, későn érő fajta. Kis fürtjei ellenére bőtermő. Cukortartalma közepes, 18-21 fok évjárattól és fekvéstől függően. Fagytűrése jó, rothadásra közepesen érzékeny, régóta termesztett, megbízhatóan termő fajta. Bora harmonikus savtartalmú, késői szüretelésű, terméséből borkülönlegességek készíthetők.

Furmint: késői érésű, hosszú tenyészidejű fajta. Bőven terem, jó évjáratokban Tokajhoz hasonlóan nálunk is kiválóan töpped, aszúsodik. Fagytűrése közepes, a szárazságot viszont jól bírja, ami az utóbbi években fontos szempont. Mérsékelt terheléssel is jól terem, viszonylag kevés zöldmunkát igényel. A szüret időpontjának megváltoztatásával sokféle bor készíthető belőle, korai szüret esetén erős, testes, száraz, késői szüretnél pedig különleges félédes vagy aszú bor.

Sárga muskotály: szeptember végén, október elején szüretelhető, jó cukorfokkal. Termőképessége kielégítő. Kedvező évjáratokban aszúsodik, ilyenkor páratlanul jó minőségű a termés. Fagytűrése és rothadás-ellenállósága gyenge. Elsősorban jó fekvésű domboldalakra ajánlott. Bora a muskotályos fajták között egyedülállóan finom, nem lágy, borkülönlegesség.

Cserszegi fűszeres: rövid tenyészidejű, de szüretelésére általában csak szeptember végén kerülhet sor. Bőtermő, biztonságosan terem, magas cukorfokkal szüretelhető, nem ellágyuló savakkal. A téli fagyokkal szembeni ellenállósága kiemelkedő, ezért síkvidéken is termeszthető. Nem rothad, a gombás betegségeknek jól ellenáll. Bora fűszeres, a traminihez hasonló illattal, harmonikus savtartalommal.

Vörös borszőlők

Merlot: késői érésű, október elején jó cukorfokkal szüretelhető. Hosszú metszést igényel. A virágzáskori rossz időjárást nem bírja. Sűrű lombot nevel, zöldmunkájára ügyelni kell. Bora sajátos, kellemes illatú, gazdag íz- és zamatanyagú, telt, kiváló minőségű.

Cabernet sauvignon: késői érésű, rendszerint 20 fokos cukortartalommal szüretelhető. Fagytűrése viszonylag jó, hosszú szálvesszős metszést igényel. Terhelésre nem érzékeny, viszonylag sok zöldmunkát igényel. Bora szép színű, finom illatú, magas extrakttartalommal, kellemesen fanyar, bársonyos, kiváló minőségű, gyakran házasítják a merlot fajtával.

Zweigelt: szeptember közepétől szüretelhető, erős növekedésű, bőtermő fajta, de nagy mennyiségnél a minőség leromlik. Fekvés iránt nem igényes. Fagytűrése jó, rothadásra hajlamos. Bora színanyagban gazdag, jellegzetes zamatú, lágy karakterű.

Golubok: újkeletű fajta, amely nem régóta honos vidékünkön. Korai érésű, színanyagban igen gazdag, festőlevű szőlő. Fagytűrése jó, nem túl bőven terem. Rothadásra nem érzékeny. Bora finom, enyhén fanyar, erős savtartalmú, jellegzetes illatú. Erős színe miatt gyakran házasítási alapanyag, de érlelt bora önmagában is jó minőséget ad.

Medina: Magyarországi nemesítésű fajta, korai érésű, magas cukorfokkal szedhető, Magyarországon gyakran félédes bor alapanyaga. Bőtermő, minden évben megbízhatóan terem. Talaj és fekvés iránt nem igényes, a szárazságot is jól bírja. Gombás betegségeknek jól ellenáll, nem rothad. Hosszúmetszést igényel. Bora szép színű, muskotályra emlékeztető illatú és zamatú.

Blauburger: középérésű, szeptember végén szedhető, rendszerint 18 feletti mustfokkal. Talaj és fekvés iránt nem igényes. Rothadásra nem hajlamos, fagytűrése kielégítő. Hosszúmetszést igényel. Bora színanyagban gazdag, finom csersavtartalmú, fűszeres illatú és zamatú, harmonikus ízű. Bora viszonylag gyorsan fejlődő.

Néró: korai érésű fajta, általában szeptember elején szedhető magas cukorfokkal, késői szüret esetén akár 25 fokos cukortartalommal. Kettős hasznosítású fajta: csemegeszőlőként is termesztik. Bőtermő, nem rothad, fagyellenállósága jó, a gombás betegségekkel szembeni ellenállósága kiemelkedően jó. Bora színanyagban gazdag, finom illatú, kissé fűszeres zamatú, különleges ízvilágú, kiváló bor.

Természetesen a vidékünkre jellemző sokszínűséget nehéz lenne egyetlen írásban bemutatni, a felsoroltakon kívül még nagyon sok fajtát termesztenek sikerrel a helyi szőlősgazdák. Választani mindenképpen a termőterület és a készíteni kívánt bor típusát szem előtt tartva tanácsos. Mindenképpen csak európai fajták ültetését javaslom, mivel csak ezekből készíthető kiváló minőségű, egészségünkre jótékonyan ható bor.

(Az ukrán csemegeszőlők előző lapszámunk témája volt.)

Varga István
benei szőlész-borász,
a„Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója