Szepesi Attila: Cilinderben

2016. április 20., 09:33 , 797. szám

Halála után apám fiókos szekrényéből ezernyi ezer kacat került elő.

Madzagok és kormos gyertyacsonkok gubancából mindenféle

pecsétes papír: főszolgabírói kinevezéséről, nagyszülőkig

színtiszta keresztény származásáról, meg a vasgyári tanfolyam

elvégzéséről, melyre Rákosiék alatt kényszerült.

Bálkirály-korából egy fényképalbum, tele ismeretlen és csábos széplányokkal.

Stubnyafürdői meg rónaszéki nyarak megsárgult emlékei.

Csoportkép a beregi vármegyeházáról, ahol a sujtásos díszmagyarba öltözött

főispán oldalán áll frakkban és tornyos cilinderben.

Meg ahogy zászlós-egyenruhában lóháton rúgtat a kolozsvári és az

érsekújvári bevonuláskor.

És fotográfiák a hedzepusztai körvadászatokról, ahol puskáját szorongatva

áll délcegen a kinyúlt vaddisznók, kupán-lőtt tapsifülesek, ágbogas őzek és

pár perce még kakatolva szálló fácánok boldogult regimentje előtt.

 

 

Az itt olvasható Cilinderben című költemény Szepesi Attila legújabb vállalkozásának egyik érdekes darabja. A kárpátaljai, beregszászi származású költő – aki április 21-én ünnepli 74. születésnapját – Isten éltesse sokáig! –, úgynevezett „barbár szonetteket” publikált az utóbbi időkben a Forrás című irodalmi lapban.

Hogy milyen a „barbár szonett”? Nos, ennek magyarázatát e lapban még nem adta meg a költő, de talán nincs is szükség erre. A publikált versekből könnyű felismerni, hogy az egykor nagyon kecsesre, elegánsra, díszesre csiszolt szonettformából szerzőnk csak a tizennégy soros építkezést hagyta meg. De se rím, se verslábak ritmusa, se szakaszolás. Ezek a költemények szabadversek.

A Cilinderben jól mutatja, hogy lírai mondatokkal állunk szemben. Egy olyan ciklus darabjai közé tartozik e tetszetős és formás mondatokból összeálló költemény, melyben az emlékekkel való szembesülés szabályokat nem ismerő természete alakított ki versformát önmaga számára.

Így tűnik elénk az a jól ismert élethelyzet, mikor valamilyen oknál fogva „ezernyi ezer kacat” kerül elő a múltból. Itt a versbeni apához kötődő emlékek ezek a „kacatok”, melyek között az egyik egészen ismerős a kárpátaljai olvasók előtt. Tudniillik ez a kacat egy fotográfia, mely az Ybl Miklós tervei alapján 1895-ben épült beregi vármegyeházán készült – ma Beregszászi Egészségügyi Szakközépiskola.

Nos, ezen a képen látható a többedmagával fényképezkedő apa – mégpedig a „sujtásos díszmagyarba öltözött főispán oldalán” – frakkban, „tornyos cilinderben”. Innen a költemény címe…

Penckófer János