Mezey Katalin: Beszélgetés

2016. október 19., 08:43 , 823. szám

– Jó napot! Kiss Irma vagyok.

Nem emlékszik rám?

– Elnézést, de nem.

– Kiss Irma vagyok.

Együtt dolgoztunk

az Andrássy út 60-ban.

Nem emlékszik?

– Valakivel összetéveszt.

Nekem ahhoz az épülethez

semmi közöm se volt.

– Nem emlékszik?

Együtt dolgoztunk.

Én írtam naponta

a táviratokat.

Az államvédelmiseknek.

Nem emlékszik?

Maga Kocor János, nem?

– Az vagyok, de nekem

ahhoz az épülethez

soha semmi közöm se volt.

– Nem? Az Andrássy út 60-hoz?

Nem ismer meg?

Van egy felnőtt lányom…

Mérnök. Angliában.

Kiss Irma vagyok.

– Nem, bocsásson meg,

összetéveszt valakivel.

 

Egy nem túl gyakori, de mégis ismerős helyzetet, két ember találkozásakor létrejött beszélgetést tár elénk Mezey Katalin verse. Viszonylag egyszerűnek tűnik föl e párbeszéd, de aztán mindjárt kiderül, csakis történelmi ismeretekkel lehet maradéktalanul érteni a vonatkozásaiban rejlő titkát.

Mert miről is szól e párbeszéd? Arról, hogy Kiss Irma felismeri egykori kollégáját, aki viszont feltűnően elutasító. Azt ugyan elismeri, hogy valóban Kocor Jánosnak hívják, de tagadja, hogy ismerné Kiss Irmát, sőt határozottan visszautasítja, hogy bármi köze lett volna „ahhoz az épülethez”, „az Andrássy út 60-hoz”. Valamiért rendkívül kínos Kocor János számára „az az épület”, valamiért szembeötlően feszélyezi őt Kiss Irma emlékezése.

Az olvasó természetesen hamar rájön, miért jött ennyire zavarba a Kocor János nevű egykori kolléga, miért ez a teljes emlékezetkiesés. A titok nyitja a rémes fogalommá vált „Andrássy út 60-ban” található, abban az egyébként szépséges neobarokk épületben, mely a XX. század derekától sötét szimbóluma lett a magyarság legújabb kori történelmének. Ugyanis „az Andrássy út 60-ban” előbb a nyilasok, majd pedig a magyar kommunisták rendezkedtek be világra szólóan botrányos kegyetlenkedésre: emberek kínzására és megölésére. 1944-ben itt zsidók százait kínozták meg faji, 1945-től pedig a szovjet tankok biztonságától felbátorodott magyar kommunisták hajtottak végre vérengzéseket társadalmi osztálykülönbség alapján.

Az „Andrássy út 60.” árnya tehát még most is rávetülhet nem egy párbeszédre – nem egy „Kiss Irmára” s nem egy „Kocor Jánosra” –, pedig az 1956-os forradalom és szabadságharc óta megszűnt az épület borzalomra épített hatalmi berendezkedése. Az „Andrássy út 60.” 2002-től Terror Háza Múzeum, emlékeztető arra, hogy milyen sokféle „párbeszéd” rejtőzhet még most is az emberek emlékeiben…

Penckófer János