Önzetlen munka azért, hogy a világ jobb legyen

25 éves a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség

Ünnepi üléssel emlékezett meg 25 évvel ezelőtti megalakulásáról a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KáMCSSZ). A munkácsi Rákóczi-kastélyban megtartott találkozóra kárpátaljai cserkészvezetők mellett az anyaországi és külhoni cserkészszövetségek képviselői és olyan személyek is meghívást kaptak, akik segítették a mozgalom kárpátaljai újraindulását 1991-ben, illetve olyanok, akik segítik tevékenységét ma is.

Az ünnepi ülés a Cserkészinduló és nemzeti himnuszunk eléneklésével kezdődött, majd Popovics Emese széki népdalokat énekelt.

Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke 1992 nyarán huszti plébánosként misézett a kárpátaljai cserkészek első nagytáborában. Visszaemlékezésében elmondta: „Tapasztaltam is, hiszem is, hogy az Úristen áldása rajta volt ezen a mozgalmon, ennek a közösségnek minden tagján, és ezt kérem is az Úristentől, hogy segítsen, erősítsen az istenhitben, a nemzet megtartásában, a felebarát szeretetében, segítésében.” A püspök úr szerint sokkal nehezebb lesz az előttünk álló huszonöt év, mint az eddigiek, ehhez a cserkészek mellett egész Kárpátalja magyarsága számára az Úri imádsággal kérte Isten segítségét.

Gulácsy Dániel, a Munkácsi Református Egyházközség lelkipásztora hangsúlyozta: „Hálát kell adnunk az elmúlt huszonöt évért elsősorban a mennyei Atyának, aki megengedte, hogy azok az értékek, amelyek Jézus Krisztus életművén keresztül felénk kitűnnek – akárcsak a felebaráti szeretet parancsa, és az, hogy szellemileg, fizikailag kicsit jobbá tegyük ezt a világot, mint ahogy mi kaptuk –, ezek nemes és keresztényi hittel nagyon is összeegyeztethető gondolatok, célkitűzések. Hiszem azt, hogy mindezek ebben a változó világban állandó értéket képviselhetnek. Éppen ezért kell imádsággal kérnünk, hogy az Isten szeretetét megkaphassa ez a szövetség a továbbiakban is.”

Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke hangsúlyozta, hogy a cserkészet egy olyan, több mint százéves mozgalom, amely többek között két nagyon fontos alappillérre épül: az istenhitre és a saját nemzet hagyományaihoz való ragaszkodásra. Visszaemlékezésében felidézte, hogy az 1944-ben a szovjetek által megszüntetett kárpátaljai cserkészet hogyan is indult el újra 1991-ben, megpróbálva a kárpátaljai magyar fiatalokat a szülők, az egyházak, az iskola mellett más módszerrel, de szintén a helyes útra terelni. Elsősorban az Istenhez vezető útra. Olyan közösségeket alkotva számukra, amelyek értéket mutattak nekik, amelyekben jobban ki tudtak bontakozni.

Az elnök kérésére egyperces néma felállással emlékeztek meg azokról a ma már nem élő cserkészekről, aki segítették a 25 évvel ezelőtti újraindulást: Bodnár Gáborról, Némethy Györgyről, Locker Margitról, a szövetség útját egyengető cserkész lelkipásztorokról: Csáti József vikáriusról, Gulácsy Lajos püspökről és Ortutay Elemér görögkatolikus papról, a KMKSZ első elnökéről, Fodó Sándorról, valamint a mozgalom mindazon tagjairól, akik már nem lehetnek közöttünk.

1991 nyarán több kárpátaljai magyar fiatal részt vett egy magyarországi cserkészvezető-képző táborban, majd azt követően heten hét kárpátaljai településen kezdtek cserkészcsapatokat szervezni – idézte fel a múltat Popovics Pál. Ez annyira jól sikerült, hogy a következő év nyarára már több mint százan cserkészkedtek Kárpátalján. 1991. december 15-én, a Zrínyi utca 4. szám alatti munkácsi magyar könyvtárban megalakult a KáMCSSZ. 1992 nyarán Huszton megszervezték első nagytáborukat a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium cserkészcsapatával közösen. A mozgalom egyre bővült. 1993-ban az első őrsvezetőképzőt, 1994-ben pedig az első segédtisztképzőt is megszervezték, 1995-ben saját lapot alapítottak Nyomkereső címmel, amely majdnem tíz évig megjelent, volt, hogy ezer példányban is. Eljuttatták iskolákba, egyházi közösségekbe. 1996-ban már több mint ötszáz tagjuk volt, és 12 településen működtek. A lelkesedés és a növekedés egészen a '90-es évek végéig kitartott, a tizedik évfordulóra szervezett nagytábor után azonban a rossz gazdasági helyzet és a kivándorlás miatt komoly visszaesés volt tapasztalható. Ma az egykori kiscserkészeknek köszönhetően újabb lendületet vett a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség, melynek hatására újra közel ötszázan cserkészkednek, akárcsak 20 évvel ezelőtt. Megint volt segédtiszti és őrsvezetőképző tábor, újra szerveztek különböző szakági cserkészprogramokat stb. Most a magyar állam segítségével székházat vásárolhattak, és fel tudták fejleszteni eszközparkjukat. De időközben, sajnos, újra felgyorsult a kivándorlás, ami ismételten veszélyezteti a mozgalmat is.

Virág András, a Magyar Országgyűlés Társadalmi Kapcsolatok Hivatalának vezetője emlékeztetett arra, hogy tavaly Munkácson, a Magyar Cserkészszövetségek Fórumán elfogadták a magyar cserkészet alapvetését, amelyben rögzítették, hogy mitől magyar egy cserkészmozgalom. Ebben benne van a tíz pontból álló magyar cserkésztörvény, amelyet Sík Sándorék állították össze, és amelyet betartva maradhattak és maradhatnak magyarok a világ összes pontján működő magyar cserkészek.

A 25 évvel ezelőtti megalakulásban sokat segített Sz. Lukács János, a Magyar Cserkészszövetség akkori ügyvezető elnöke, aki most is jelen volt az ünnepi ülésen, és beszámolt az alakuló gyűlésen tapasztalt élményeiről. Emlékeztette a jelenlévőket, hogy amit ők kaptak a mozgalomtól, azt kötelességük továbbadni a mai gyerekeknek.

Köszöntötte még a jelenlévőket Popovics Béla, a KáMCSSZ tiszteletbeli elnöke és Ronkay János Péter, a Magyar Cserkészszövetség országos vezető tisztje.

Ilosvay Attila vezetőtiszt bejelentette, hogy tizenöt év után újra nagytábort szervez a KáMCSSZ, ahová meghívta a jelenlévő testvérszövetségek vezetőit is.

Tanczár Gergely vezetőképző vezetőtiszt elmondta, hogy március 24–26. között felnőttek számára cserkészképzést szerveznek, ahová szeretettel várnak minden 18. életévét betöltött felnőttet, akik eddig legfeljebb csak hallottak a cserkészetről, és szeretnének a mozgalom munkájába bekapcsolódni.

A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség Matl Péter szobrászművész által készített emlékplakettel mondott köszönetet a tevékenységét segítő szervezeteknek: Magyarország Ungvári Főkonzulátusának és Beregszászi Konzulátusának, amelyek nevében Buhajla József főkonzul és Erdei Péter konzul vette át a plaketteket, az Országháznak, melyet Virág András képviselt, és a Zrínyi Ilona Alapítványnak, melynek kuratóriumi elnöke, a már említett Sz. Lukács János vette át Popovics Páltól az elismerésként adott plakettet.

Az ünnepi ülés végén a munkácsi Borostyán Néptánccsoport szatmári táncot mutatott be, majd Buhajla József ungvári magyar főkonzul mondott pohárköszöntőt, elismerve a KáMCSSZ eddigi tevékenységét. Elmondta, hogy a magyar kormány eddig is támogatta a kárpátaljai magyarságot és annak szervezeteit, azon belül a cserkészmozgalmat, és a jövőben is támogatni fogja.

Az ünnepi ülés végén Popovics Pált, a KáMCSSZ elnökét arra kértem, mondja el, hogyan látja a kárpátaljai magyar cserkészet jövőjét egyre nehezebbé váló jelenünkben.

„A mai ukrajnai valóság a cserkészmozgalom életében is megmutatkozik. Több cserkészvezetőnk települt a határon túlra, emiatt a gyerekek magukra maradnak, és szétesnek a közösségek. Nehéz időszakot élünk. A vázolt helyzetet próbáljuk orvosolni felnőttképzési programunkkal. Nem látom most fényesnek a jövőt, hacsak nem történik olyan csoda, aminek következtében jó lesz itthon élni. Ennek ellenére mi folyamatosan tervezünk, a márciusi felnőttképzés után áprilisban cserkésznapot szervezünk Beregszászban. Cserkészettörténeti kiállításunk lesz a beregszászi főiskolán. Nyáron szövetségi nagytábort szervezünk 300 gyerek részvételével, vezetőképző táborokat is szervezünk. Terveink és feladataink vannak, és meg is fogjuk őket valósítani” – mondta töretlen hittel Popovics Pál.

bzs