Kérdések a magánegészségügyről
„Tisztelt ügyvédnő! Három kérdésre várom a válaszát: 1. jogában áll-e a kezelőorvosnak olyan vizsgálatot előírni a páciensének, amelyet magánegészségügyi intézményben végeznek el?; 2. engedélyezett-e az orvosok számára, hogy másodállásban magánegészségügyi intézményben dolgozzanak?; 3. jogában áll-e a járási kórháznak a helyiségeit magánegészségügyi intézménynek bérbe adni?”
– Ukrajna alkotmányának 49. cikkelye értelmében az állam feladatai közé tartozik a hatékony és minden polgár számára hozzáférhető egészségügyi ellátás megszervezése. Az állami és önkormányzati fenntartású egészségügyi intézményekben az ellátás ingyenes – teszi hozzá az Alaptörvény. Tudjuk azonban, hogy a meghirdetett elv és az ország gazdasági teljesítőképessége nincsenek összhangban, más szóval nem jut elég pénz az egészségügyre. Ebben a helyzetben előfordulhat, hogy állami szolgáltatás hiányában vagy annak korlátozott hozzáférhetősége, esetleg gyengébb minősége miatt az orvos a betegnek fizetett egészségügyi szolgáltatást – vizsgálatot – ajánl, hiszen számára a páciens gyógyulása az elsődleges szempont. Megjegyzendő azonban, hogy az orvosnak minden esetben tájékoztatnia kell a beteget az ingyenes állami egészségügyi ellátás lehetőségeiről. A fizetett szolgáltatás igénybevétele csupán javaslat lehet az orvos részéről, s nem előírás, más szóval a betegnek azt nem kötelező betartania, illetve a további állami ellátását illetően sem lehet negatív következménye annak, ha nem veszi igénybe a javasolt térítéses szolgáltatást.
Ami a második kérdést illeti, az orvosnak munkavállalóként jogában áll másodállásban magánegészségügyi intézményben dolgozni. Erre vonatkozóan – ellentétben azokkal az esetekkel, amikor másodállást is állami vagy önkormányzati fenntartású intézményben vállal – nincsenek korlátozások, kivéve az általános munkavédelmi, szakszervezeti stb. előírásokat, amelyek például behatárolják az egészségre káros munka végzésének időtartamát. A magánegészségügyi intézmények rendszerint munkaszerződés alapján foglalkoztatnak orvosokat és más egészségügyi dolgozókat. Figyelembe kell venni, hogy amennyiben a munkaadó természetes személyként vállalkozik, a munkaszerződést egy héten belül be kell jegyeztetni a munkavállaló lakhelye szerint illetékes foglalkoztatási központban. Az egy hetet ilyenkor attól a naptól kell számítani, hogy a munkavállaló megkezdte a tényleges munkavégzést.
Ugyanakkor bizonyos, az orvosok által a főállásuk mellett végzett tevékenységek a törvény értelmében nem minősülnek másodállásnak. Ilyenek az eseti egészségügyi szakértői megbízások, amelyekért eseti (egyszeri) fizetség jár; az orvosi konzultáció egészségügyi intézményekben legfeljebb havi 12 óra időtartamban, eseti bérezés mellett; orvostovábbképző intézetben végzett konzultációs tevékenység legfeljebb évi 240 órában.
Végül a 3. kérdés: a járási kórházaknak jogukban áll kihasználatlan helyiségeiket bérbe adni vállalkozói tevékenység céljaira, amennyiben ez nem akadályozza az intézmény normális működését.
hk
