Petőfi Sándor: János gazda

2018. január 3., 08:48 , 885. szám

János gazda, derék gazda,

Nincsen párja hat faluba';

Csak egy a bibéje,

Hogy soha sincs pénze.

 

Széles, hosszú szántóföldje,

Sok gabona terem benne,

Vásárra jár véle,

Még sincs soha pénze.

 

Nem kóborol a kocsmába,

Kocsmárosra nem kiáltja:

Hej, bort az iccébe!

Még sincs soha pénze.

 

Felesége szép, takaros,

Legényekre nem haragos,

Kivált béresére...

Hát ezért nincs pénze.

 

 

Az irodalomtörténet-írás úgy tartja számon, hogy Petőfi Sándor szimbolikus jelentőséget tulajdonított születésének. Mondjuk, lehetett is oka rá, hiszen 1823. január 1-jén keresztelték meg, de valószínűleg szilveszter éjszakáján született. Talán ezért is foglalkozik számos versében az óév és az új esztendő határával, ennek kicsit misztériummal telítődő titkával. De számos költeménye, mely e dátum közeli időben született, egyszerűen csak vidám, amilyen hangulat úrrá szokott lenni valamennyiünkön december legvégén és január legelején.

Ilyen egyszerű vidámságot tapasztalunk a János gazda című rövidke versében, melyet költőnk 1844 decemberében vetett papírra, amikor már gondolhatott a közelgő születésnapjára. Ráadásul könnyű kézzel írhatta e versét, ezt azonnal észre lehet venni. Nyomban kiviláglik, hogy ebben a tizenhat sorocskában aztán tényleg nincsen semmi titok, misztérium, semmilyen talány. Esetleg annyi, hogy sosem deríthető ki, János gazda felesége vajon miért szerette férjénél jobban a legényeket – „kivált a béresüket” –, miközben hites ura olyan szorgalmasan kereste azt a fránya pénzt…

Penckófer János