Vasárnapi üzenet: 2018. május 13.

2018. május 13., 10:30 , 903. szám
Lődár Jenő

Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” „Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk. Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat. Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak. (Jn 9, 2-3)

Ez a történet egy nagyon nehéz szakasza az evangéliumnak. Van valaki, aki születése óta vak, majd találkozik Jézussal, aki meggyógyítja őt. Most már egészséges, mert Isten segített neki. De az előzmények és a gyógyítás után történtek egyaránt azt sugallják, hogy mégsem ilyen egyszerű dologról van szó. Nagyon sok kérdést vetettek fel a történtek az akkor ott lévő emberekben. A tanítványok azt feltételezték, hogy a fiatal azért vak, mert ő vagy a szülei vétkeztek. Így gondolkodunk ma is a Jóisten működéséről: ha valamit megkapok, akkor Isten szeret, s ha valamit nem ad meg, azt büntetésből teszi. A betegséget is büntetésként kezeljük. De Isten nem ilyen. Ez a történet is megmutatja, hogy az élet lényege sokkal mélyebb, mint amit a felszínen látunk. Nyilvánvaló, hogy a betegség, a fájdalom nem örömteli érzések, de ne felejtsük el, hogy az ember életét nem ez határozza meg. Nem az adja egy ember értékét, hogy mennyire egészséges, vagy épp magas, okos, ügyes, gyors-e. Nem állíthatjuk, hogy aki számos jó tulajdonsággal rendelkezik, az boldog ember. Az ember méltósága, a másik ember értéke nem itt kezdődik. Léteznek különböző orvosi vizsgálatok, amelyekkel ki lehet szűrni, hogy a magzat rendelkezik-e valamilyen rendellenességgel. Sokszor maguk az orvosok is meglepődnek azon, ha a szülők nem akarják előre tudni, hogy egészséges gyermekük születik-e. Azt gondoljuk, hogy egy család nem lehet boldog, ha beteg gyermeket nevel? Sok család szenved amiatt, mert környezetük nem tudja elfogadni beteg gyermeküket. De nézzünk bele bátran a beteg gyermek szemébe, s ott megláthatjuk, mi a fontos! Megláthatjuk azt az élő és éltető tartalmat, ami a boldogsághoz kell. A Jóisten saját önfeláldozásával megmutatta nekünk, hogy a nehézségekből milyen jó dolgok származhatnak!

Lődár Jenő
görögkatolikus áldozópap