A borscs, a korrupcióellenes bíróság és a parlamenti boszorkánykonyha

A Legfelső Tanács a napokban elfogadta a korrupcióellenes bíróságról szóló törvényt. Rövidesen kiderült azonban, hogy az ukrán törvényhozásnak már megint sikerült mindenkit átvernie. Elsősorban persze a Nyugatból csináltak sokadjára is bolondot.

Az UNIAN hírügynökség szemleírója minap a borscsfőzéshez hasonlította az ukrajnai korrupcióellenes bíróság létrehozásának előzményeit. Képzelje el az olvasó, hogy elhatározta, borscsot főz. Pontosabban nem is ön határozta el, hanem, mondjuk, az anyósa kényszerítette rá. Tehát összekészíti a szükséges zöldségeket, a zsíros disznóhúst, majd fogja a kést és felaprítja a hozzávalókat. Aztán elővesz egy fazekat, megtölti vízzel és beleszórja az alapanyagokat, a fűszereket. Már készíti a tejfölt, és szinte érzi a szájában a jó kis leves ízét, amikor rádöbben, hogy a lakásában nincs gáztűzhely, miután 1-2 évvel ezelőtt elmulasztotta megvenni. Így aztán hiába van meg minden hozzávaló a borscshoz, mégsem tudja elkészíteni a levest. Közben múlik az idő, az anyós egyre ingerültebb, miközben a hozzávalók ott áznak a fazékban fogyasztásra alkalmatlanul. Sőt, a burgonya és a sárgarépa óvadék ellenében szabadlábra kerül, a ravasz hagyma kiegyenlíti a tartozását és elhagyja az országot, míg a zsíros hús végképp elszemtelenedik: elfoglalja a régi hivatalát és tovább szedi a kenőpénzt. Mindeközben ön ott ül a fazék felett bárgyún és korgó gyomorral.

Ebben a történetben a kés lehet a Nemzeti Korrupcióellenes Ügynökség (NABU), a fazék a Különleges Korrupcióellenes Ügyészség (SZAP), a hiányzó gáztűzhely pedig értelemszerűen a korrupcióellenes bíróság. Az ön kedves anyósa egy személyben testesíti meg Ukrajna nemzetközi partnereit, például az Európai Uniót, az Egyesült Államokat vagy az IMF-et.

Az elmúlt napokat sorsdöntő időszakként emlegették országszerte, miután jó kétévnyi huzavona után végre meglett a gáztűzhely, pontosabban a parlament megszavazta a korrupcióellenes bíróságról szóló törvényt. Hogy miért olyan fontos az a fránya korrupcióellenes spór (vagyis tűzhely, vagyis bíróság)? Mert hiába működött az országban immár mintegy két éve a NABU és a SZAP, hiába vizsgáltak ki jó néhány hangzatos ügyet, hiába kerültek néhányan a vádlottak padjára, korrupcióellenes bíróság híján az igazán jelentős ügyekben nem születtek ítéletek, azok lassan a feledés homályába merültek. Ezek után az sem csoda, hogy az országban egyre nőtt a bizalmatlanság a tehetetlennek tartott korrupcióellenes hatóságok iránt.

A parlament még tavasszal, március 1-jén elfogadta első olvasatban az újabb, korrupcióellenes bíróságról szóló törvényt. A Petro Porosenko elnök által benyújtott jogszabály azonban ezt követően jelentős változásokon ment keresztül. A Nyugat ragaszkodott hozzá, hogy az új bíróság bíráit külföldi, független szakértők bevonásával válasszák és nevezzék ki, tehát a végeredmény ne a kormányzat egy újabb „kézi vezérlésű” testülete legyen. A nemzetközi partnerek sokat tanultak már arról, micsoda bűvészmutatványokra képesek az ukrán honatyák, ezért képviselőik most a helyszínen felügyelték, hogy a születő dokumentum megfeleljen Ukrajna nemzetközi vállalásainak és a Velencei Bizottság ajánlásainak. Mígnem aztán két héttel ezelőtt úgy tűnt, a Legfelső Tanács végre elfogadta a minden igényt kielégítő jogszabályt.

Hogy miért csak „úgy tűnt”? Mert miután a parlament megszavazta, majd Petro Porosenko aláírta a dokumentumot, a közzétett törvényszövegből kiderült, hogy abban szerepel egy gyanús norma, amelyet a Radában végszavazásra bocsátott dokumentum állítólag még nem tartalmazott. E norma értelmében a NABU régebbi, már bírósági szakaszba került ügyeiben fellebbezni nem a korrupcióellenes bíróságnál lehet majd, hanem a „hagyományos” bírói testületek előtt. Az UNIAN hasonlatánál maradva: hiába lett meg a gáztűzhely, törvényben rögzítették, hogy a korábban felaprított hozzávalókból már nem lehet levest főzni. Magyarán, a törvényalkotók teremtettek egy kiskaput az eddig korrupció miatt felelősségre vont politikusok és tisztviselők számára, amelynek segítségével azok nagy valószínűséggel elkerülhetik majd a büntetést.

Az eset hatalmas felháborodást váltott ki. Hiába állították a kormányzat részéről, hogy a szóban forgó „kiskaput”, azaz normát már az eredeti törvénytervezet is tartalmazta, a politikusok folyamatos szélhámoskodásába belefáradt lakosság méltatlankodva ugyan, de tudomásul vette, hogy már megint átverték, a temperamentumosabbak pedig – elsősorban ellenzéki oldalról – csalást emlegettek.

A történetbeli anyós, vagyis a nyugati partnerek részéről lapzártánkig nem kommentálták az esetet. Csupán a Velencei Bizottság részéről jelezték, hogy velük nem konzultáltak az ominózus normát (kiskaput) illetően.

Petro Porosenko elnök a hét végén ukrán tévécsatornáknak nyilatkozva fogadkozott, mindent elkövet annak érdekében, hogy a korrupcióellenes bíróság a jövő tavasszal esedékes elnökválasztás előtt, lehetőség szerint még az év végéig felálljon. Szakértők ugyanakkor kétségesnek tartják, hogy a parlamentben meglegyen az akarat, és a képviselők eltávolítsák a törvényből a kritizált normát. Vagyis lesz majd gáztűzhely, de egy ideig még nem lesz mit főzni rajta.

ntk