Választási agitáció lehet a nyelvtörvényből

2018. szeptember 13., 19:38 , 921. szám

Hadsereg, nyelv, hit – hirdetik Petro Porsenko választási plakátjai országszerte. Ha a hivatalban lévő elnök ezt a három tételt szándékozik megtenni újraválasztási kampánya alapköveinek, akkor számíthatunk rá, hogy az elkövetkező hónapokban a nyelvkérdés a parlament elé kerül – írja összeállításában a strana.ua. Nem véletlen a portál szerint, hogy Andrij Parubij parlamenti elnök az őszi ülésszak kezdete előtt bejelentette, szándékukban áll elfogadni az új nyelvtörvényt. Lássuk, miként szabályoznák a választásokra készülő parlamenti erők a nyelvkérdést!

Az elmúlt hat esztendőben, 2012 óta, Ukrajnában a nyelvhasználatról Az állami nyelv­politika alapjai címet viselő jogszabály rendelkezett, amelyet a köznyelv Kivalov–Kolesznyicsenko-féle törvényként is emlegetett. Ezt a jogszabályt az Alkotmánybíróság idén februárban eltörölte azzal az indoklással, hogy eljárási hibákat vétettek az elfogadásakor. Az országban aligha találni olyan, a politika iránt érdeklődő embert, aki ne tudná, hogy a nacionalisták – és gyakorlatilag az egész kormánytöbbség – ennek a kisebbségek számára kedvező jogszabálynak az eltörlését kívánta már a legutóbbi Majdan óta, ám a Nyugat nemtetszésétől tartva mostanáig óvakodtak a visszavonásától. Az Alkotmánybíróság tehát év eleji döntésével megtette az ukrán politikai elitnek azt a szívességet, hogy szalonképes okot szolgáltatott az országban élő kisebbségek nyelvi jogainak korlátozásához.

Bár a kormánypártok csak most látták célszerűnek elővenni a nyelvkérdést, a téma már hosszú ideje napirenden van, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy eddig öt törvénytervezetet nyújtottak be a Radának ebben a tárgyban. Közülük hármat már az illetékes kulturális bizottság is tárgyalt. Miután mindhárom tervezet megkapta a szakbizottság áldását, vagyis parlamenti vitára alkalmasnak találtattak, valószínűsíthető, hogy a jövőben megkísérlik összegyúrni a három dokumentumot, hogy egy olyan jogszabállyal állhassanak elő, amely számíthat a parlamenti többség támogatására.

Szakértők már korábban megállapították, hogy bármelyiket fogadja is el a parlament a törvénytervezetek közül, az számottevő visszalépést jelentene a kisebbségek számára az eddigi állapotokhoz képest. A legszigorúbb a három közül az 5670. számú tervezet, amelyet az Irina Podoljak, a Szamopomics (Önsegítés) frakciójának tagja által vezetett szerzői csoport jegyez. A strana.ua úgy értesült, hogy éppen ez a dokumentum képezheti majd az alapját a három tervezetből létrehozandó új, egységes dokumentumnak. Íme néhány Az államnyelvről címet viselő törvénytervezet javasolt rendelkezései közül.

1. Az ukrán nyelv használatát kötelezővé tennék az oktatás valamennyi szintjén. Az óvodában és az iskolában az ukrán mellett engedélyeznék a nemzeti kisebbségek nyelvén való oktatást is, a felsőoktatási intézményekben azonban nem volna erre lehetőség, legfeljebb néhány tárgy előadását tennék lehetővé az európai uniós nyelvek valamelyikén.

2. A kulturális rendezvényeket szintén kizárólag az államnyelven lehetne megtartani, színházi előadásokra más nyelveken csak ukrán feliratozás mellett kerülhetne sor. Film szintén csak ukránul készülhetne.

3. Kötelezővé válna az ukrán a média számára is. A nem ukrán nyelvű tévé- és rádióműsorokat szinkronizálni kellene. Az internetes portálok anyagainak először minden esetben az ukrán változata töltődne be, a nem ukrán nyelvű változat csak opcionális volna. Az ukrán lenne a meghatározó nyelv a kiadói tevékenységben is. A kiadványok nem ukrán nyelvű változatának példányszáma nem haladhatná meg az ukránét.

4. A szolgáltatási szférában (üzletek, éttermek, kozmetikai szalonok, autómosók stb.) ugyancsak kötelező volna az államnyelv használata.

5. A törvény a nyelvtudásuk minősítésére kötelezné a tisztviselőket és hivatalnokokat. Erre a célra létrehoznák az ukrán nyelvi szabvány nemzeti bizottságát, amely meghatározná az egyes tisztségek betöltéséhez szükséges nyelvismeret szintjét. Az ügyvédeket, közjegyzőket, az oktatási és egészségügyi intézmények dolgozóit, az állami és önkormányzati vállalatok munkatársait is nyelvvizsgára köteleznék. Létrehoznák az államnyelvi megbízott hivatalát. A nyelvellenőröknek jogukban állna bírságot kiszabni a nyelvpolitikai előírások megsértéséért.

Hasonló törvényi szabályozást javasol az 5669. számú tervezet (Az ukrán mint államnyelv működéséről és más nyelvek használatának módjáról Ukrajnában). A Mihajlo Holovko szvobodás politikus kezdeményezésére szerzők egy csoportja által kidolgozott tervezet egyebek mellett abban különbözik a fentebb ismertetettől, hogy szigorúbban szabályozná a nyelvhasználatot a médiában. Így például sajtótermékek alapvetően csak ukrán nyelven jelenhetnének meg, illetve a más nyelvű kiadás példányszáma nem haladhatná meg az ukrán 15%-át. A tervezet megengedné, hogy az óvodákban és az iskolákban tanítsák a kisebbségi nyelveket, de azt már nem, hogy ezeken a nyelveken oktassanak más tárgyakat. A kisebbségi nyelvekre vonatkozó normákat csak ott lehetne alkalmazni, ahol a nemzetiségek aránya a lakosságon belül eléri a 30%-ot.

A harmadik, 5556. számú, A nyelvekről Ukrajnában című törvényt parlamenti képviselők egy több mint 30 fős csoportja jegyzi, élén Jaroszlav Leszjukkal, a Petro Porosenko Blokkja párt képviselőjével. A jogszabálytervezet elsősorban a krími tatár nyelv helyzetének rendezésére törekszik, így a fejlődéséhez kedvező feltételeket biztosítana. Például kimondja a dokumentum, hogy a Krími Autonóm Köztársaság területén a krími tatár nyelv az ukránnal egyenlő lenne. A tervezet a középiskoláig engedélyezné az oktatást a nemzeti kisebbségek nyelvén, ebben a vonatkozásban tehát valamivel megengedőbb a jelenlegi oktatási törvénynél, ám a felső osztályokban ebben az esetben is döntően ukránul folyna az oktatás. A média számára előírnák, hogy a tartalom kétharmadának ukrán nyelvűnek kell lennie. Megszabnák továbbá, hogy az állami hatóságok egyetlen nyelve az ukrán lehet.

A strana.ua által megkérdezett szakértők valószínűnek tartják, hogy a parlament rövidesen napirendjére tűzi a nyelvtörvényt. A politológusok szerint az államfőnek szüksége van a dokumentumra választási kampánya folytatásához, amelyben „Ukrajna fő hazafijának” igyekszik feltüntetni magát.

„Ezek a (nyelv)törvénytervezetek valójában a nullára csökkentik a nemzeti kisebbségek jogait valamennyi szférában, kezdve az oktatással, a médián át, egészen az államigazgatásig. Valamennyi többé-kevésbé diszkriminatív, és rontanak a nemzeti kisebbségek helyzetén a jelenlegi állapotokhoz képest. Ez természetesen újabb lendületet ad a konfrontációnak Magyarországgal, Romániával és a többi partnerrel. (…) De a hatalom nyilvánvalóan megpróbálja beiktatni ezt a kérdést a választási kampányba agitációs anyagként” – mondta Ruszlan Bortnyik politológus.

Úgy vélte, a törvény elfogadására nem sokkal a választások előtt kerülhet sor, hogy az elnök demonstrálhassa a választóinak, beváltotta az ukrán nyelv védelmére tett ígéretét.

Vagyim Karaszjov politológus úgy gondolja, a nyelvtörvény elfogadása folytatása annak a törekvésnek, hogy radikalizálják a politikai diskurzust.

„Ez történik az Alkotmánynak az Ukrajna euro-atlanti orientációjára vonatkozó módosításával, ez történik, amikor igyekeznek elfogadni a nyelvtörvény tervezetét, amely elmélyíti a megosztottságot. De a hatalom nem érti, hogy ilyen témákat erőltetve nem csak a saját választóira dolgozik. Önök más szavazóira is dolgoznak ilyenkor, azokra, akik ellenzik ezeket a kezdeményezéseket, és akik ezek után tudatosan nem fognak önökre szavazni. Nem korlátozódik Nicojra a teljes szavazóbázis (Larisza Nicoj radikális nacionalista nézeteiről ismert ukrán közszereplő – a szerk.). És ez ösztönözheti a mérsékeltebb ellenzéki erők népszerűségének növekedését” – mutatott rá Vagyim Karaszjov.

(strana.ua/ntk)