A csipkebogyó termesztése I.

2018. szeptember 19., 09:23 , 922. szám

Egyre több a pályázati lehetőség, s egyre divatosabb a gyümölcstermesztés. Ha kisebb területen szeretnénk gyümölcstermesztéssel foglalkozni, akkor vegyük számba a költségeket, a piacot és a feldolgozási lehetőségeket. Kis területen, s kevés befektetéssel főként a bogyós gyümölcsűek termesztésébe célszerű belevágni.

A csipkebogyó azon gazdák számára kínál jó lehetőséget, akik nem kívánnak sokat áldozni az ültetvény telepítésére és fenntartására, viszont jövedelmező vállalkozásba szeretnének fogni a lehető legkisebb kockázattal. E gyümölcs termesztésében a legnagyobb buktató a betakarítás, viszont a gépi betakarítás lehetősége ezt a hátrányt is segít semlegesíteni. Az ültetvény növényállományának „alapanyaga” könnyen beszerezhető és szaporítható, a csipkebogyó gyorsan és bőven terem. Viszonylag gyorsan megújul, fenntartási költségei alacsonyak. A betakarítás elhúzható, a termés jól tárolható, és tág a felhasználási lehetőségek köre.

A csipkebogyó-termesztés helyzete

A csipkebogyó termesztése egész Európában fellendülőben van. Kárpátalján szintén egyre többen fognak ennek az igénytelen, viszont annál értékesebb gyümölcsű növénynek a termesztésébe. Európában a legnagyobb termesztő Lengyelország, amely ugyanakkor a legnagyobb mennyiségben importál is. Egyre nagyobb az igény a növény termése iránt, főként a turizmus, illetve a gyógyszeripar szükségletei miatt.

A csipkebogyó környezeti igényei

Bátran kijelenthető, hogy a csipkebogyó az egyik legigénytelenebb gyümölcsféle. Jól megterem a gyenge termőképességű talajokon is, tehát Kárpátalja kiválóan alkalmas a termesztésére. Szeles, árnyékos, fagyzugos területre is lehetséges a telepítése, miután jól tűri a hideget, akár a -20 oC-ot is átvészeli. Tudnunk kell ugyanakkor, hogy a nemesített fajták jóval igényesebbek, mint a vadon termő alapfajok. Egyes fajták főként a talajadottságok tekintetében igényesek. A vadon termő fajok öntözést nem igényelnek, viszont a nemesített fajták, illetve az oltványok az első évben igénylik a locsolást.

A termesztésbe vonható fajok

A csipkebogyóról szólva egyéb szempontokból is érdemes megkülönböztetnünk a vadon termő fajokat a nemesített fajtáktól. Az alapfajok jóval olcsóbban megvásárolhatók, illetve szaporíthatók, ám jóval kevesebbet is teremnek, gyümölcsük beltartalmi értéke jócskán elmarad a nemesített fajtákétól és a betakarítás is problémákba ütközhet. Az alábbiakban alapvetően a vadon termő fajokat ismertetjük.

1. Vad-, vagy gyepűrózsa (Rosa canina). A leggyakrabban előforduló faj, bár egyre inkább kiszorítják a bőtermő, tövis nélküli nemesített, oltott fajták. Nem kifejezetten igényes a termőtalajra, viszont jóval kisebb termést hoz. További hátránya, hogy gyümölcse nehezen válik le a kocsányról, tehát a gépi betakarításra kevésbé alkalmas. Intenzív ültetvény esetében 4x1 méteres sor- és tőtávolság mellett hektáronként 1–1,5 tonna termésre számíthatunk. Ennek a fajnak a beszerzése a legolcsóbb, hiszen egy tőről – akár vegetatív úton, akár magról – gyorsan szaporítható. De minden esetben győződjünk meg arról, hogy egészséges példányt választottunk. Főként kézi szedésre javasolt.

2. Japán, vagy ráncos levelű rózsa (Rosa rugosa). Távol-Keletről származik, ott a tengerparti sávokban él. Igénytelen növény, gyengébb talajokon is jól terem. A gyepűrózsánál nagyobb hozamú, és a gyümölcse is nagyobb méretű. Ajánlott térállása 3,5-4x0,5 méter. Hektáronkénti hozama 3,5–6 tonna lehet. Gépi betakarításra alkalmas, viszont nagy hátránya, hogy gyümölcse nem egyszerre érik, s a túlérett bogyó sérülhet a betakarítás során. Kézi és gépi szedésre is javasolt. Ehhez a fajhoz szintén könnyen és olcsón hozzájuthatunk (a kereskedőktől), és a szaporítása is könnyű.

3. Gyapjas rózsa (Rosa villosa). Középnagy cserje, feltörő alkatú bokra két méter magasra nő meg. Nagyméretű, gömbölyű, sötétpiros termése jellegzetesen bársonyosan szőrös. Intenzív termesztésben, 4x1,5 méter sor- és tőtávolság esetén, hektáronként 2–2,5 tonnát terem. Kiválóan alkalmas a gépi betakarításra. Nehéz hozzájutni e fajhoz, továbbá a szaporítása is nehézkes.

4. Szürke rózsa (Rosa dumalis). Erős növekedésű cserje, amely a háromméteres magasságot is eléri. Hajtásait horogszerűen ívelt tüskék borítják, így a kézi betakarítás rémálom. Termése nagy, de a csészelevelek a gyümölcsön maradnak. Kézi és gépi betakarításra egyaránt alkalmas. Intenzív termesztése és termésátlaga a vadrózsáéhoz hasonló. Szinte minden mezőn megtalálható, szaporítása könnyű, a faiskolák nem foglalkoznak vele. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám