Vasárnapi üzenet: 2018. október 21.

2018. október 21., 10:37 , 927. szám

Gazdagnak lenni Istenben

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Pünkösd után 22. vasárnap a gazdag emberről és a szegény Lázárról nevezett evangéliumot olvassuk fel. Ez az evangélium, úgy gondolom, a valóságot tárja elénk, hiszen nemcsak az akkori időben volt ez észrevehető, hanem ma is. Érdemes odafigyelnünk arra, hogy mi történik a két személlyel. Mindketten meghalnak, viszont a gazdag ember, aki mindig fényes lakomát rendezett, aki csak a gazdagsággal, önmagával foglalkozott, a pokolra került, és kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt. Ekkor felkiáltott neki: „Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam!” Míg a szegény Lázár pedig az Isten gazdagságát élvezte.

Kedves testvérek!

Felteszem a kérdést, én kihez szeretnék csatlakozni? A dúsgazdaghoz vagy a szegény Lázárhoz? A válasz igen egyszerű, mert ki ne szeretne Isten gazdagságában lenni? De sajnos, ebben a rohanó világban, amikor is mindenki tesz-vesz, és mindig panaszkodik, hogy nincs ideje semmire, nincs elegendő anyagi forrása a család fenntartására, luxusautóra, új mobiltelefonra és még sorolhatnám, fontos, hogy álljunk meg egy kicsit, és tegyük fel azt a kérdést: „Miért teszem én ezt? Mit érek el vele? Mi az életem célja? A gyűjtögetés? A rohanás?  A sok munka?” Nem! Nem keresztény emberhez való viselkedés ez. Mert mindaz, amink van, az nem a miénk, azt nem mi állítottuk elő, mi csak birtokoljuk. Mindenünk, amink van, Isten ajándéka az ember számára; az élet, a család, az otthon. Ha ezeket nem vesszük figyelembe, akkor hogyan tudok én az Istenben gazdagodni, ha ezeknek a dolgoknak teszek elsőbbséget? Ha Isten gazdagságában szeretnék lenni, csak akkor maradhatok igazán gazdag, ha Istent birtoklom. Ez azt jelenti, hogy Isten előtt nem jelent semmit az én vagyonomban való gyarapodás, ha az emberségemben, a hitemben, jóságomban nem gyarapodom. Ha Istent kihagyom az egész körforgásból, ha egyedül akarok megtenni mindent, akkor nincs értelme a vetésnek, aztán meg az aratásnak.

Egyik kedvenc nagyböjti imádságom, a Szent Efrém fohásza, ahol is ez az ima hangzik el: „Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóra való restség, pénzvágy és megszólás szellemét.” Ez az ima nem most íródott, hanem évszázadokkal ezelőtt, és már akkor kihangsúlyozták a pénzvágy fogalmát. Jusson eszünkbe ez az ima, ne csak a nagyböjtkor, hanem a mindennapokban is, hogy ne csak pénz miatt éljünk, ne csak a földi kincsekhez ragaszkodjunk, hanem vonjuk meg azt magunktól. Ha több van belőle, akkor inkább adjunk rászoruló embertársainknak. Mert ezáltal is segíthetünk a másikon, ezáltal is az üdvösség felé haladunk. Az élet célja, hogy az üdvösséget elnyerjük. Máté evangelista leírja, amikor is Jézus a Hegyi beszéd alatt elmondta a 8 boldogságot, amelyek közül egyet idéznék, „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.”(Mt 5,3) Arra kell nekünk is törekednünk, hogy lélekben szegények legyünk, de Istenben mégis gazdagok.

Egressy Márton
görögkatolikus áldozópap