„Az Úr lelke van rajtam…”

Egyháztörténeti konferencia Sztojka Sándor halálának 75. évfordulóján

2018. október 24., 11:03 , 927. szám

Október 18-án egyháztörténeti konferencia keretében emlékezett meg Sztojka Sándor (1890–1943) hajdani görögkatolikus püspökről a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Görögkatolikus Főiskolai Lelkészsége (GörögKör) és az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégium.

Marosi István, a GörögKör és az Ortutay-kollégium vezetője köszöntőjében emlékeztetett: Sztojka Sándor világi és egyházi szempontból is rendkívül emberpróbáló időszakban tevékenykedett. 1912-ben szentelték pappá. Az I. világháború szenvedései és következményei folytán kialakult Kárpátalján volt előbb kanonok, majd 1932-től püspök. Sokféle időszak, államalakulat jellemzi ezt a korszakot, ami sok, addig ismeretlen élethelyzetet hozott, s melyben sokféle elvárásnak kellett megfelelni. Életének és püspökségének vizsgálata által nemcsak személyiségéről kaphatunk képet, hanem az akkori kor és benne nemzetrészünk történetéről is.

Sztojka és az általa vezetett Munkácsi Egyházmegye számára az ellentmondásokkal teli cseh éra egyfajta főpróbája volt annak, ami 1945 után következett – fejtette ki Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének vezetője, püspöki helynök. Szentelésekor jelmondatául Izajás próféta szavait választotta: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.” Ugyanez a jelmondata jelenlegi püspökünknek, Milan Šašiknak is. Ahogy akkor, úgy ma is nagy szüksége van az egyházmegye vezetőjének a lélek irányítására, hogy bármi is történjék, abból ne vesztesként kerüljön ki a rábízott egyházmegye és annak hívei.

„A görögkatolikus egyház története a XX. századi magyar talpraállás egyik szimbóluma. Felkészülés a nagyobb nehézségekre és egy hosszú történelmi korszak túlélésére a trianoni békediktá­tum és az ország megcsonkítása után” – emelte ki Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul. Az elcsatolt területeken hatalmas tét volt a történelmi egyházak túlélése. A görögkatolikus egyház kiállta a próbát, s talán erősebb is lett, mint valaha. 

A konferenciának otthont adó Rákóczi-főiskola nevében Csernicskó István professzor köszöntötte a jelenlévőket. „Zivataros időket élünk, amikor sok minden átalakulóban, mozgásban, változásban van. Sokan elbizonytalanodtak. Sztojka Sándor is zivataros, sokszor vérzivataros időkben szolgálta az urat és egyházát. És az, hogy halála után 75 évvel rá emlékezünk, jelzi, hogy olyan mintaadó és példaadó személyiség volt, aki sokaknak adott erőt a nehéz időkben.”

A konferencia keretében 9 előadás hangzott el neves anyaországi és kárpátaljai történészek, kutatók tolmácsolásában. Ezek bemutatták a kort, melyben Sztojka püspök élt, beleértve többek között a kor forradalmait, a csehszlovák Kárpátalját, a görögkatolikusok útkeresését a két világháború között, s azt, ami Sztojka Sándor tevékenységét jellemezte. A konferencia keretében bemutatták a „…hogy örömhírt vigyek a szegényeknek…” c. dokumentumfilmet, ami a püspök életének fontosabb állomásait és eseményeit mutatja be. Sztojka szellemiségét idézte az előadásokon kívül egy szentségtartó kehely és antimenzion (ereklyekendő), amiket 1942-ben ajándékozott szülőfaluja, Karácsfalva templomának.

A konferencia zárszavában Horkay Sámuel idegenvezető foglalta össze, mi kellett ahhoz, hogy az egyházak megmaradhassanak: amikor 1949-ben Sztálin meg akarta szüntetni a görögkatolikus egyházat, nem sikerült neki, mert a hívek történelmi mélységekben gyökerező hite lehetővé tette, hogy szinte hónapok leforgása alatt újjászerveződjön. Minden hatalom arra igyekszik, hogy a maga oldalára állítsa a jól szervezett társadalmi rendszereket, így az egyházat is, de az olyan püspökök, mint Friczák Gyula, Romzsa Tódor vagy Sztojka Sándor, sohasem a hatalmat támogatták, hanem hűségesek maradtak népükhöz, hitükhöz, egyházukhoz.

Espán Rita