Hogyan viselkedjünk a rendőrökkel?

2018. október 28., 20:10 , 927. szám

„Néhány napja egy bárban szórakoztunk, amikor a szomszédos asztalnál dulakodás támadt. A tulajdonos hívta a rendőröket, akik bennünket is igazoltattak, kihallgattak, holott semmi közünk nem volt az esethez. A rendőrök kihívóan és durván viselkedtek, folyton a fejünkre olvasták, hogy ittunk, és azzal fenyegettek, hogy ha nem működünk együtt velük, bevisznek a rendőrségre, s ott tartanak, amíg ki nem józanodunk és jobb belátásra nem térünk. Kérem, írja meg, hogy mit szabad és mit nem a rendőröknek, ha embereket igazoltatnak vagy hallgatnak ki?”

– Mindenekelőtt javasolnék három alapszabályt arra az esetre, ha rendőrrel találkozunk, amelyek különösen a fiatalok számára lehetnek hasznosak: ne provokáljuk, ne sértegessük, ne meneküljünk előle. Mindhárom magatartás arra ösztönözheti a rendőrt, hogy fizikai erőszakot alkalmazzon a polgárral szemben, márpedig ez az, amit Ukrajnában mindenképpen tanácsos elkerülni, mivel (1) a rendőr általában nincs egyedül és fegyvere is van, (2) úgy érezheti, a törvény és az egyenruha őt bármire feljogosítja, (3) súlyos sérüléseket okozhat, és (4) utólag nagyon nehéz bizonyítani, hogy jogszerűtlenül járt el. Ezek a szabályok minden elképzelhető helyzetre érvényesek: közlekedési balesetre, szórakozóhelyi razziára, utcai igazoltatásra, házkutatásra, kihallgatásra stb.

Mindig induljunk ki abból, hogy a rendőr hivatalos személy, aki az államot képviseli, ezért a polgárnak kötelessége tisztelettudóan viselkedni vele szemben, s teljesíteni jogos követeléseit. Ne feledjük: a rendőrség munkatársának törvényes rendelkezésével, avagy követelésével szembeni szándékos, makacs engedetlenség közigazgatási vétségnek minősül (lásd a Közigazgatási jogsértési törvénykönyv 185. cikkelyét!), ami fizikai erőszak alkalmazására jogosítja fel a rend őrét, illetve 15 napig terjedő elzárással végződhet a jogsértő számára. A rendőrök egyébként előszeretettel használják ezt a cikkelyt szinte bármilyen helyzetben, mivel lehetővé teszi a számukra, hogy az adott személyt akár kényszer alkalmazásával is előállítsák a rendőrőrsön, márpedig ott ők vannak előnyben.

A rendőrrel folytatott érintkezésnek a helyzettől függetlenül mindig azzal kell kezdődnie, hogy a polgár megkéri őt, igazolja magát, mutassa fel az igazolványát. Ne szégyelljük alaposan áttanulmányozni a dokumentumot, s amennyiben lehetőségünk van rá, látványosan jegyezzük fel magunknak a rendőr nevét, beosztását, mert ehhez jogunk van, s a rend őrét is erre kötelezi a törvény.

Érdemes megjegyezni, hogy a polgár csak a rendőrök jogos követeléseit köteles teljesíteni: közölni a nevét, lakcímét, felmutatni a személyi igazolványát vagy egyéb, a személyazonosság igazolására alkalmas okmányát, válaszolni a rendőröknek olyan jogsértésekkel összefüggő kérdéseire, amelyeknek a tanúja vagy elszenvedője volt; beszüntetni a tevékenységet, amelynek törvénysértő voltára felhívták a figyelmét.

Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy

– a rendőrnek nem áll jogában elvenni és magánál tartani a polgár személyi igazolványát, hacsak nincsenek arra utaló jelek, hogy a dokumentumot meghamisították (ebben az esetben két tanú jelenlétében kötelező jegyzőkönyvet felvenni az okmány bevonásáról vagy önkéntes átadásáról);

– a rendőrnek nem áll jogában bármit is lefoglalni a polgártól, amennyiben az nem bűncselekmény elkövetésének eszköze vagy tárgya (ha mégis, a lefoglalást mindenképpen jegyzőkönyvezni szükséges két tanú jelenlétében);

– a rendőr nem követelheti a polgártól, hogy haladéktalanul kövesse őt a rendőrőrsre anélkül, hogy előzőleg megmagyarázná a felszólítás okát (bátran figyelmen kívül hagyhatók az olyan gyermeteg magyarázatok, mint hogy „A rendőrségen majd mindent megmagyaráznak”, vagy „Ne tőlem kérdezd, hanem a főnökömtől”.);

– a polgárnak bármikor jogában áll véget vetni a rendőrrel folytatott beszélgetésnek (persze érdemes ezt illedelmesen tenni, s lehetőség szerint megindokolni, például hivatkozhat az egészségi állapotára, vagy egyszerűen közölheti, hogy elfelejtette elzárni a gázt, amikor eljött otthonról).

Az előállításnak, vagyis esetünkben a polgár bekísérésének a rendőrőrsre, alapvetően két fő oka lehet: előállítás közigazgatási vétségért, illetve előállítás bűncselekmény elkövetésének gyanújával. Valószínűbb, hogy a bárban eljáró rendőr a közigazgatási vétségért való előállítást helyezte kilátásba.

Közigazgatási jogsértésért a rendőrség abban az esetben állíthatja elő a polgárt, ha az a hatóság megítélése szerint közigazgatási vétségnek minősülő jogsértést követett el, például megsértette a közrendet, ittas állapotban mutatkozott nyilvános helyen stb. A Közigazgatási jogsértési törvénykönyv 263. cikkelye értelmében közigazgatási jogsértésért legfeljebb három órára lehet előállítani valakit. Ez idő alatt a rendőrség munkatársainak közigazgatási jegyzőkönyvet kell összeállítaniuk az adott ügyben, ki kell hallgatniuk a tanúkat stb. Az előállítottat az előállítás idejére speciálisan erre a célra kialakított helyiségben helyezhetik el (kihallgatószoba, zárka stb.)

Tekintettel a fentiekre, nem célszerű okot adni a hatóságoknak az előállításra.

Az előállítás megelőzésére-elkerülésére ajánlott figyelembe venni az alábbiakat:

– mindig legyen nálunk személyi igazolvány (az okmányok hiánya feljogosítja a rendőrt, hogy a személyazonosság megállapítására a polgárt bekísérje a rendőrségre);

– érintkezéskor kerüljük a nyílt szembeszegülést, a konfliktust a bűnüldöző szervek munkatársaival, mert adott esetben túl nagy árat fizethetünk néhány meggondolatlan szóért, gesztusért (utóbb mindig van mód arra, hogy számunkra előnyösebb körülmények között, ha szükséges, ügyvéd jelenlétében panaszt vagy feljelentést tegyünk a törvénysértő módon eljáró rendőrrel szemben a feletteseinél vagy az ügyészségen);

– a rendőrökkel érintkezve legyünk nyugodtak, tisztelettudóak, ugyanakkor magabiztosak is. (Fontos, hogy ne dőljünk be semmilyen provokációnak, és semmi esetre se válaszoljunk erőszakkal az erőszakra. A kívánttal ellentétes hatást válthatjuk ki, ha ilyen helyzetben előhozakodunk ügyész vagy magas rangú rendőr ismerősünkkel, s annak sincs értelme, hogy mindjárt ügyvédet követeljünk. Lényeges viszont, hogy magabiztosan és higgadtan magyarázatot kérjünk a rendőrtől. A bűnüldöző szervek munkatársai­nak kötelességük megfelelően tájékoztatni a polgárt eljárásuk okáról.);

– sose hagyjuk, hogy a „társaság kedvéért” állítsanak elő bennünket, azaz csak azért, mert a társaságunkban lévőkkel szemben intézkednek a rendőrök (már csak azért sem tanácsos így tenni, mert a csoportosan elkövetett törvénysértés szigorúbb megítélés alá esik a jogszabályok szerint);

– ha úgy alakult, hogy a rendőrrel való találkozást megelőzően italt fogyasztottunk, nyugodt hangon mutassunk rá, hogy ez önmagában nem számít bűncselekménynek, és egyébként is, urai vagyunk önmagunknak (bizonyítsuk be, hogy a helyzetnek megfelelően viselkedünk, győzzük meg, hogy már indulunk is haza, nem áll szándékunkban a bajt keresni);

– ha kisebb vétséget követtünk el (például közterületen szeszes italt fogyasztottunk, az úttestre dobtunk egy cigarettavéget, túl hangosak voltunk, tiszteletlenül viselkedtünk a rendőrrel stb.), jobb, ha mindjárt bevalljuk, elnézést kérünk, illetve haladéktalanul teljesítjük a rend őrének felszólítását, hogy szüntessük be a jogsértő tevékenységet.

hk