Vasárnapi üzenet: 2018. november 11.

2018. november 11., 10:00 , 929. szám

Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök. Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.

(ApCsel 15, 4–5)

A kereszténység első nagy és megosztással fenyegető problémája: a zsidó keresztény és a pogány keresztény ellentét. Amikor a zsidó keresztények azt gondolták, hogy a kereszténység a zsidóság megújító iránya, és előbb a pogányoknak zsidóknak kell lenniük és aztán keresztényeknek. A kereszténységen belüli problémák mindig onnan adódnak, hogy a kereszténységet csonkítják, és ezek a problémák mindig a megoszlás felé haladnak.

Fontos, hogy a megosztó problémákkal szembenézzünk és ne seperjük a szőnyeg alá. Különben elmérgesedik és megoszt. A kereszténység meghatározása mindig közösségi (nyáj, test, épület, nép, sereg stb., mely az Isten tulajdona). Ha ebben megoszlás van, akkor a kereszténység legfőbb identitása sérül. A kapcsolataink a mi életterünk. Ha felbomlik a kapcsolat, elpusztulunk. A problémakezelés fontos módja: az arányosság. A probléma súlyának megfelelően kell reagálni a helyzetre: nem túlreagálva és nem alulreagálva. Az alulreagálás következménye: a feszültség felhalmozása és a robbanás. A túlreagálás következménye: a problémába való beragadás. Ha a problémát véglegesnek értelmezzük, akkor végleges döntéseket hozunk. De ha a problémát csak tévedésből (pl.: ördögi torzítás és sötétítés miatt) ítéljük véglegesnek, pedig az csak időszakos volt, és így adunk rá végleges választ, akkor marad a végleges döntés (válaszként a problémára), mert az időleges problémát véglegessé szilárdíthatja. Pl.: Több olyan csoport volt, akik kiváltak az egyházból (ez végleges döntés), mert egy akkori (csak időszakos kor-) problémát véglegesnek értelmeztek.

A problémakezelés feltétele: a megoldásra törekedés. Eldönteni, hogy akarják az egységet. Ez jelenti a kitartást, akár a kudarcok ellenére is. Nem egyszerű. Mert a legtöbb problémakezelés sikertelenségének az oka, hogy nem akarták eléggé a megoldást (ezért már korán feladták). Sok mindent könnyebb választani, mint a problémamegoldás terhét és aztán a további kapcsolat felelősségét (mert akkor már különösen vigyázni és ápolni kell az épp megmentett kapcsolatot).

Aki felvállalja a problémamegoldást, az már örömet okozott. Nekünk is lehet másoknak örömöt okozni (felvenni a kapcsolatot, együttérezni, meghallgatni, jó szándékot kifejezni), a sikeres problémamegoldás kényszere nélkül is. Az örömszerzés a minimum, amit megtehetünk a közösségért.

Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor