Vasárnapi üzenet: 2018. november 18.

2018. november 18., 10:00 , 930. szám

Márk 10:46-52 verse

Ebben a történetben egy vak koldus, Bartimeus és Jézus találkozásáról olvasunk. Mikor, hogyan veszítette el a szeme világát, hány éves volt, volt-e családja? – erről nem ír a Biblia. Csupán annyit tudunk róla, hogy Timeus fia volt. Ott ült Jerikóban a legforgalmasabb helyen, az út szélen és koldult. Sokak szerint értéktelen ember volt, akiből semmi haszna nincs a társadalomnak, de legalább ne legyen ráfizetés, koldulja össze a rá fordított pénzt. Bartimeus sokat hallott Jézusról, mert az emberek mindenütt róla beszéltek: hol járt, mit cselekedett? Reménykedett abban, hogy egyszer majd Jézus arra is elmegy és az ő látását is visszaadja. Azon a bizonyos napon is ott ült a megszokott helyén, az út szélen és koldult. Egyszer csak hallotta, hogy nagy tömeg közeledik. Amikor meghallotta, hogy Jézus megy el arra, azonnal elkezdett Jézus után kiáltani: „Jézus! Dávidnak Fia! Könyörülj rajtam!” Bár többen rászóltak, hogy hallgasson, ő kitartó volt, bizalommal kiáltott Jézus után, és kiáltása célba ért. Jézus magához hívta, és amikor hallotta, hogy egy kívánsága van, újra látni akar, Jézus a hitére való tekintettel visszaadta neki a látását, Bartimeus pedig hálából követte Őt.

Ma is nagyon sok emberre érvényes, hogy néz, de nem lát! Sokan úgy járnak, úgy viselkednek, mintha vakok lennének. A Biblia szerint elveszítettük a lelki látásunkat. Mindnyájunkra igaz, amit a 151. ének egyik versében így fogalmazott meg a szerző: „Elménket, értelmünket Lelki sötétség fogta bé!” Ennek a következménye, hogy nekimegyünk egymásnak, elrohanunk egymás mellett. Nincs életcélunk. Nem tudjuk, hová, merre tartunk! Nem látjuk magunkat sem, hol és hogy vagyok? A legszomorúbb, hogy nem látjuk Istent sem, az Ő keze munkáját ebben a teremtett világban. Ezért nem tudjuk magasztalni a teremtett világgal: „Téged dicsér egész világ!” Közben koldulunk. Nem pénzt. Kis figyelmet, törődést, időt, elfogadást, szeretetet, örömöt, békességet. Sokszor ezt sem kapjuk meg, pedig kevéssel is beérnénk!

Jézus nélkül jólétben élő koldusok vagyunk. Amíg Jézus nélkül, bűneinkben élünk, addig lelkileg vakok vagyunk. Jézus Krisztus viszont azért jött, ahogy a Lukács 4-ben olvassuk, „hogy megnyissa a vakok szemeit”. Ma is meg lehet Őt szólítani! Lehet Hozzá bizalommal kiáltani. Őt segítségül hívni! Ő várja a kiáltásunkat. Figyel a kiáltásunkra. Hallja a kiáltásunkat. Kész segíteni. Az Ő követésében átéljük ígéretét, amit a János 8:12-ben mondott: „Én vagyok a világ világossága! Aki engem követ, az nem jár sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága!” Szólítsd meg ma Őt bárhol és bárhogy vagy: „Jézus! Könyörülj rajtam, hogy ne vak és koldus, hanem a Te megváltott gyermeked és követőd legyek!” Ámen.

Mező Miklós
református lelkész