Ukrajna ismét farkast kiáltott?

2018. december 5., 20:19 , 933. szám

Az ukrán sajtó – néhány kivételtől eltekintve – kezdetben egyfajta hazafias transzban tudósított a Kercsi-szoros térségében november 25-én, vasárnap végrehajtott orosz támadásról. Számos országosan is jegyzett média azóta is úgy viselkedik, mintha legfontosabb feladatuk a haza és a kormányzat szolgálata volna egy küszöbön álló honvédő háború árnyékában, makacsul elutasítva annak lehetőségét, hogy az a bizonyos kormányzat ismét átverhette az országot, de legalábbis voltak hátsó szándékai némelyik kijevi politikusnak.

Márpedig felmerül néhány kérdés a történtek kapcsán. Mindenekelőtt az, miként lehetséges napjaink műszaki eszközeinek fejlettségét ismerve, hogy nem maradt olyan nyoma az eseményeknek, amelyek egyértelmű választ adhatnának arra, kit vagy kiket terhel felelősség az incidensért. Az egyértelmű bizonyítékok és válaszok hiánya leginkább azt a vélekedést erősíti, mely szerint egyik fél sem tekinthető teljesen ártatlannak a kercsi események alakulásában.

Ami a belpolitikai vonatkozásokat illeti, az ukrán Legfelső Tanács egy nappal az incidens után, azaz november 26-án, hétfőn a hadiállapot bevezetéséről tanácskozott. Ahelyett azonban, hogy a képviselők az elvárható fennköltséggel és felelősségtudattól áthatva döntöttek volna erről az ország sorsát meghatározni képes kérdésről, a szokásos olcsó alkudozássá züllesztették az estébe nyúló ülést.

Mindenekelőtt a honatyák kikötötték, hogy a hadiállapot bevezetése miatt nem maradhat el a március 31-én esedékes elnökválasztás, amit Petro Porosenko meg is ígért. Ezenkívül az elnök arra is hajlamosnak mutatkozott, hogy a tervezett 60 nappal szemben csupán 30 napra vezessék be a hadiállapotot, majd ráállt, hogy az egész ország helyett mindössze10 megyére terjesszék ki az intézkedést. Sőt, végül már azt is megígérte – igaz, csak szóban –, hogy a hadiállapot által érintett régiókban sem fogják korlátozni a polgárok jogait mindaddig, amíg harci cselekményekre nem kerül sor.

Ezek után az olvasó joggal teheti fel a kérdést, ugyan miféle háborús fenyegetés az, amelynek elhárításáról úgy lehet alkudozni, akár egy pár olcsó kínai cipőről a piacon? Ez a nyilvánvaló színjáték némelyik ukrán elemző ingerküszöbét is elérte, s az elmúlt hét végére le is merték írni, amit gondolnak. Szerhij Rahmanyin, a Dzerkalo Tizsnya hetilap internetes változatában megjelent elemzésében például rámutat, az elnöknek a hadsereg főparancsnokaként, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács elnökeként nemcsak a fenyegetés mértékével kell tisztában lennie, hanem a felelősségével is. Ha pedig az államfő ilyen egyszerűen lemond mindarról, amit korábban létfontosságú intézkedésként terjesztett a parlament elé, eljárását nem annyira az ország védelme, mint inkább a politikai szükségszerűség diktálta. Továbbá, ha a képviselők ilyen nagy egyetértésben hozzájárultak a hadiállapot bevezetéséhez – holott az azt szabályozó jogi szöveg hemzseg a kétértelműségektől és az ellentmondásoktól, miközben gyakorlatilag nincs befolyással az ország védelmi képességeire –, az azt jelenti, hogy megértették: az egész nem a hon védelméről, hanem a politikáról szól.

Bár nyíltan senki nem merte megvádolni az ukrán kormányzatot azzal, hogy kiprovokálta volna a kercsi incidenst, a nyugati sajtó is egyetért azzal, hogy az erőteljes kijevi reakció a történtekre jelentős mértékben belpolitikai indíttatású, s a közelgő elnökválasztással áll összefüggésben.

„A hadiállapot bevezetése az orosz haditengerészettel való összetűzés után a Kercsi-szorosban okos politikai lépésnek tűnt Petro Porosenko elnök részéről a választások előestéjén, amelyekben a közvélemény-kutatások szerint vesztésre áll. De még mielőtt a parlament kivégezte volna a rendeletét, nyilvánvalóvá vált, hogy vereséget szenvedett egy olyan ügyben, amely győzelmet ígért” – foglalta össze a lényeget két velős mondatban a Bloomberg.

A brit The Independent szerint az eszkaláció a Kreml és a Bankova számára egyaránt előnyös, mert míg az előbbi a „kijevi juntára” mutogathat, az utóbbi kihasználhatja a hadiállapot kínálta eszközöket és módszereket akár a választások elhalasztására is.

Másokkal együtt a német Der Spiegel is felteszi a kérdést: miért éppen a háború ötödik évében indítványozta az ukrán elnök a hadiállapot bevezetését, ha egyszer még a Krím megszállásakor, a Donyec-medencei harcok idején is elutasította ezt?

Abban is egyetérteni látszik a külföldi sajtó, hogy ez az ügyeskedés a hadiállapot körül nemcsak hogy nem növeli az államfő választási esélyeit, hanem éppenséggel tovább rontja azokat. Egyes honi újságírók szerint a lakosság azt várná el ebben a helyzetben az elnöktől és főparancsnoktól, hogy mindent megtegyen a kötelességük teljesítése közben fogságba esett ukrán tengerészek kiszabadításáért, s ellenérzést szül, ha ehelyett az újraválasztásán mesterkedik.

Némelyik ukrán portál, például a strana.ua tudni véli, hogy azon a bizonyos estén, amikor a Rada a hadiállapot bevezetéséről tárgyalt, Petro Porosenkónak nemcsak a honatyákkal kellett alkudoznia, hanem a nagyhatalmakkal is. Ezek szerint Angela Merkel német kancellár hallani sem akart a tavaszi elnökválasztás esetleges elhalasztásáról, amint Mike Pompeo amerikai külügyminiszternek sem tetszett az ötlet. Ha ez igaz, mindjárt érthetővé válik, miért tűnt Porosenko olyan szokatlanul engedékenynek azon a „történelmi” estén.

Ezek fényében viszont meglehetősen visszatetsző az ukrán külügynek az az igyekezete, hogy mindenáron a maga oldalára állítsa a világ közvéleményét. Amint az ukrajnai sajtónak azok a végtelenített irományai sem különösebben szimpatikusak, amelyek pocskondiázzák mindazokat az országokat és politikusokat, amelyek és akik nem foglaltak állást habozás nélkül Ukrajna mellett a kercsi incidens kapcsán, vagy nem voltak hajlandók elég határozottan elítélni a történtek miatt Oroszországot, esetleg nem támogatták újabb megszorító intézkedések bevezetését Moszkvával szemben. Nyilvánvalóvá vált, hogy a legtöbb ország fenntartásokkal kezeli a Kijevből érkező híreket, és nem hisz az ígéretekben. Az európai vezetők eleve eltekintettek attól – néhány kivételtől eltekintve –, hogy a történtek miatt agresszornak minősítse Oroszországot, s az újabb szankciók bevezetése helyett legtöbbször az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalásokat sürgették a kormány- és államfők.

Az ukrán kollégák nagy meglepetésére az általuk oroszpártinak elkönyvelt Budapest ezúttal nem maradt magára Moszkva elítélésének halogatásában. Leginkább a szlovák házelnök megnyilatkozása fájhatott Kijevben. Andrej Danko, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezetője, a szlovák parlament elnöke ugyanis nem zárta ki, hogy az ukrán hatóságok elleplezhetik az igazságot az azovi-kercsi vizeken történtekkel kapcsolatban.

„Számunkra nagyon veszélyes, ha fokozódik a feszültség. De ugyanolyan veszélyes egyik napról a másikra, a médiából vett cikkek alapján nyilatkozni” – közölte Andrej Danko.

„Nem az az ember vagyok, aki bízik Porosenkóban. Ismét csak híradások szerint, Ukrajna becsapott a halott újságíróval (Arkagyij Babcsenko újságírónak az ukrán hatóságok által megrendezett haláláról van szó – a szerk.). Higgadtan szemügyre kell vennünk az eseményeket és a tényeket, de valójában félek, hogy egyes emberek megint csak játszadoztak velünk” – jelentette ki.

Nyilvánvaló, a nemzetközi közösség óvatossága a Kijevből érkező hírek kapcsán önmagában aligha bírja rá rövid távon az ukrán elitet, hogy változtasson jelenlegi politikáján és arrogáns stílusán. Annál is inkább, mivel a nagyhatalmak láthatóan változatlanul abban érdekeltek, hogy a mindenkori kijevi vezetés kitartson Oroszországgal szemben. A kérdés inkább az, meddig hagyják elmenni Washingtonban és Berlinben az aktuális ukrán kormányzatot hatalmuk megőrzése érdekében. A kercsi incidens arra utalhat, hogy a Nyugat számára léteznek bizonyos határok e tekintetben, s nem ragaszkodnak mindenáron Porosenko személyéhez.

(zzz)