Ahol a Tisza születik

Kárpátaljai barangoló a forrásvidéken

2006. május 12., 10:00 , 278. szám

Kovács Sándor nem először készít útikönyvet szülőföldjéről. A népszerű Kárpátaljai útravaló után sorra jelentek meg Kárpátalját bemutató írásai, könyvei, térképei. A figyelmes érdeklődő örömmel tapasztalja, hogy minden egyes új kiadvány gazdagodik tartalmában, s egyre esztétikusabb a könyvek kivitele. A szerző folyamatosan kutatja szülőföldje múltját és jelenét, elfeledett történelmi eseményekről számol be, újabb természeti látványosságokra, érdeklődésre számot tartó kincsekre bukkan.

Az Ahol a Tisza születik második, bővített kiadás. A Tisza eredetét magyarázó számos mondánk közül Kovács Sándor egyik, eddig ismeretlen mondával (kár, hogy az olvasó nem ismerheti meg a forrást) indítja a könyvet, majd képzeletbeli utazásra invitálja az olvasót: kövesse a Fehér-és Fekete-Tisza forrásvidékétől "az irdatlan, helyenként 2000 m-es hegyek között utat törő erecskék egyesülését, csermellyé, patakká, majd folyóvá válását." Nem rövidke sétáról van szó, hisz amint azt az útikönyvből megtudjuk, a Fehér-Tisza a hegyi pásztorok esztenái mellett elhaladva mintegy 40 kilométert, a Fekete-Tisza pedig 53 kilométert tesz meg a találkozásig, hogy immár Tiszaként folytassák útjukat.

Kovács Sándor az olvasót képzeletbeli utazásra csábítja, de ő maga nemcsak régi okiratok, feljegyzések, térképek közt kutatva utazott e tájon, hanem számtalanszor bejárta a bemutatott vidéket turistabakancsban, hátizsákkal is. Számolatlan mennyiségű video- és magnókazettát őriz, megszólaltatta a táj különböző nemzetiségű lakóit, megismerve így folklórjukat, szokásaikat, világszemléletüket.

Ha kigyönyörködtük magunkat a szép és hangulatos fotókban, az olvasás során lépésről lépésre haladva új és új ismerettel gazdagodunk, megismerjük (vagy bővítjük, pontosítjuk) szülőföldünkkel kapcsolatos történelmi, földrajzi, geológiai, néprajzi ismereteinket. Olvashatunk például a vidékünkre valaha oly jellemző tutajozásról, a faúsztatás múltjáról, a ma is fellelhető víztározók, klausurák nyomairól; az Árpád-vonal betonbunkereinek, harckocsiakasztó betongúláinak maradványainál, az egykori lövészárkok fűvel benőtt, ám ma is jól látható vidékén eltűnődhetünk történelmünk alakulásán; megpihenhetünk az Akol-havas, az apsinyeci völgy vagy éppen az Árpád-vonal bunkerei között emelt Megbékélés emlékmű lábainál.

A képzeletbeli utazást mai és archív felvételek segítik.

A számtalan tényanyag, statisztikai adat között minden bizonnyal nemcsak a könyvajánló írójának szerez örömet az, hogy a szerző a legtávolabbi, legismeretlenebb helyeken is utánanéz, él-e magyar az adott településen. Így megtudjuk például, hogy Láposmezőn ketten, Vidráspatakon (Vidricska) huszonhárman, Mezőháton (Lazescsina) tizenegyen, Körtelepen (Kruhlij) ketten hivatalosan is magyarnak vallják magukat.

Bemutatja Kovács Sándor a Tisza-környéki természetvédelmi területeket, a műemlékeket, templomokat is.

A szép természetfotókon, archív felvételeken kívül a számos eredetmonda teszi olvasmányossá ezt az értékes útikönyvet. (Hungarovox Kiadó, 2005.)

pm.