Versajánló

Komjáthy Jenő: A magányos ivó

A csöndes éjben egymagam

Titokban itten iddogálok,

A csillagraj távolban van,

Nincs ellen itt, se jó barátok.

Máskor szeret a képzelet

A csillagégben messze járni,

Szorítom most a serleget,

Még egyszer el találna szállni.

Kosztolányi Dezső: Azokról, akik eltűntek

A haldoklókkal csókolóztam,

az elmenőkkel cimboráltam,

izzadt hajuk simítva hosszan

ágyukhoz álltam.

Marasztaló igéket

súgtam fülükbe, mint az élet,

de hívta őket a nagy út,

és én kötöttem nékik a halálban

batyut.

Báger Gusztáv: „Lét és morál”

épp leszaladok a Garay-piacra

reggel hétkor nagy bódulatban

előtte Fellini-filmet álmodtam

nagy fenekű meztelen nőkkel

most meg ott látom a kofa arcát

hozzáképzelem a többit

majd beállok a vidám sorba

túrós kifliért és kenyérért

Nemes Nagy Ágnes: Vasárnap

Ünneplőben jár a város

egy kis vékony fény után,

őszi, langyos, szép vasárnap,

szép vasárnap délután.

Résen át a fény behullik:

menni: merre? Várni: mért?

– Régi képünk elfakulva

sír egy csöppnyi kárminért.

Kosztolányi Dezső: Zászló

Csak bot és vászon,

de nem bot és vászon,

hanem zászló.

Mindig beszél.

Mindig lobog.

Mindig lázas.

Mindig önkívületben van

az utca fölött,

föllengő magasan

egész az égben,

s hirdet valamit

rajongva.

Buda Ferenc: A Semmi partján

Teng-leng az öregember

Ideje mint a tenger

Se hossza nincs se vége

Kifakul szeme fénye

Pók egy mély bögre alján

Szorong a Semmi partján

Célját maga sem tudja

Bármihez fog megunja

Sóhajt morog köhécsel

Kenyeret vág a késsel

Fodor Géza: Nyárvégi virágcsendélet

A lépcsőpárkányra délután
    Felkattan még a nyári nap
Rozsdavert kandeláberen
    Cikláment gyújt az áhítat

Az ágak közt halk cinkefény
    Noktürn-karátos zöld achát
Futtatja hószín flitteren
    A visztáriák sugarát

Áprily Lajos: Őszi rigódal

Megeste már a dér a bokros oldalt,

fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék után.

Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt,

egy ritka lombú vadcseresznyefán. –

Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem,

rég hallgat búbosbanka-, s gerleszó.

Babits Mihály: Ballada Irisz fátyoláról

Megjön a tavasz tarkasága:
fehér pöttyök és piros pontok,
virágos fák, tavaszi gondok,
tavaszi sírok ciprusága,
fehér virág hull barna sárba,
szelet mond az alkonyi pír is;
halálvágy száll a bús múzsákba,
mikor
zöld köntösét cifrázza Irisz.

Mezey Katalin: Kettős bordicséret

Az asszony mondja:

A férfi, hogyha nem iszik, komor,

kedvetlen, kákán is csomót keres,

faggat, elszámoltat, veszekedik,

a pénzeszacskó száját beköti.

De ha felhajt már jókor egy pohárral,

mindenkivel évődő és beszédes,