Ukrajna egy szúnyogbarát ország…

„Utoljára harminc éve végeztek repülőgépes szúnyogirtást”

2019. július 8., 10:18

Az idei május szokatlanul alacsony hőmérsékleti értékeket és hideg esőzéseket hozott Közép-Európába, így Kárpátaljára is, s bár június elején kellemes meleg idő köszöntött ránk, ám később hetekig tartó kánikulai hőség tombolt, és a felszíni vízfelületek megnövekedése, valamint a forróság ideális körülményeket teremtett a szúnyogok hihetetlen mértékű elszaporodásához. A töméntelen mennyiségben röpködő vérszívó rovarok pedig vidékünk lakosainak az életét is megkeserítik, s emellett betegségeket is terjeszthetnek. De kik és mit tesznek a szúnyoginvázió ellen kies szülőföldünkön? – merül fel a kérdés.

„Nyomozásom” első állomása a mára járási laboratóriumi központtá lefokozott egykori Nagyszőlősi Járási KÖJÁL (”magyarul” szanepidemsztancija) volt, ahol Natalija Girka igazgatóval és dr. Szvetlana Nejmet epidemiológussal (járványügyi szakorvossal) beszélgettem el. Mint kiderült, a közegészségügy 2013-as átszervezésekor megszüntették a járási, illetve a megyei KÖJÁL-okat, melyeket járási és megyei laboratóriumi központokká minősítették át. Majd itt, a Nagyszőlősi Járási Laboratóriumi Központban az entomológus (rovarkutató) állást is megszüntették.

– Korábban – intézmény-, illetve vállalatvezetők kérésére – mi végeztük a dezinfekciót (fertőtlenítést), illetve a dezinszekciót (rovarirtást) a különböző intézményeknél, vállalatoknál, és volt egy hozzánk kapcsolódó szakszolgálat, mely más területeken foglalkozott a fertőtlenítéssel és a rovarirtással. Ám már mi sem végezzük az említett tevékenységet, a szakszolgálatot pedig – ugyancsak a 2013-as átszervezéskor – felszámolták, s épülete, mely a mi intézményünk területén áll, csendben romladozik. Ám megalakult egy fertőtlenítéssel, rágcsáló- és rovarirtással, ezen belül szúnyogirtással is foglalkozó magánvállalat, a Profdezinfekcija és dezinszekcija cég, mely azóta is működik – tájékoztat Natalija Girka.

– De ami a szúnyogokat illeti, milyen, emberekre veszélyes betegségeket terjesztenek ezek a vérszívók? teszem fel a kérdést dr. Szvetlana Nejmetnek.

Maláriát, Dengue-lázat, dirofilariázist. Az utóbbit úgy terjesztik, hogy ha megcsípik azokat az állatokat, melyek szervezetében dirofilariázáknak nevezett egysejtű élősködők vannak, akkor az állatokból kiszívott vérrel együtt ezeket a parazitákat is magukba szívhatják, majd embereket megcsípve, az embereket is megfertőzhetik velük. Ám az elmúlt tíz évben egyetlen eset történt, amikor szúnyogcsípés következtében fertőződött meg egy ember, aki éppen dirofilariázist kapott…

– Viszont most, hogy akkora szúnyoginvázió van, amilyenre a korábbi években nem volt példa, nem állhat fenn a veszély, hogy emberek fertőződhetnek meg különböző betegségekkel a szúnyogcsípések következtében?

– A veszély fennáll.

– És a járási kórház rendelkezik a szúnyogok által terjesztett betegségek elleni gyógyszerekkel?

– Igen – kapom a választ.

A laboratóriumi központból ezt követően a fent említett magánvállalathoz vezetett az utam, ahol Papp Istvánnal, a cég tulajdonosával beszélgettem el.

– A szúnyogok a meleg állóvizekbe rakják le a petéiket, s bár meglepőnek tűnhet, a temetők is veszélyforrást jelentenek, ha a sírok látogatói vízzel telt vázákba tesznek virágokat, s a vázákat a fejfák, keresztek, síremlékek elé helyezik, ahol aztán a napsütés felmelegíti a vizet… Nyolc munkatársunk foglalkozik rágcsáló-, illetve rovarirtással, ezen belül szúnyogirtással, és háti permetezőgépekkel permetezik ki a rovarölő szereket. Tizenegy géppel rendelkezünk, melyek közül három motorral hajtott, a többit viszont kézi erővel kell működtetni. Megrendelésre dolgozunk. Rengeteg intézménnyel állunk szerződéses kapcsolatban, például a Nagyszőlősi Városi Vízművel, a Nagyszőlősi Városi Tanáccsal, községi tanácsokkal, melyek főleg óvodák, emellett a parkok, míg a járási tanügyi osztály az iskolák lekezelésére kér fel minket. A Fekete-hegy alatti bányatónál kialakított kiépített strand is rendel tőlünk rovarirtást, a nagyszőlősi szeméttelepre, illetve a Teplica Gyógyüdülőbe is kiszállunk. Gyermekeket táboroztató szervezetek is felkérnek a táborhelyek dezinszekciójára.

– Magángazdák is kihívhatják Önöket szúnyogirtásra? És ha igen, milyen ár mellett végzik el a porták dezinszekcióját?

– Ha megrendelik, természetesen hozzájuk is kiszállunk. Az ár a telek méretétől, a lebetonozott, illetve a zöldterületek nagyságától függ, az átlagos ár 500 hrivnya, de csak több mint száz, 150, 200 gazdától kaptunk felkérést…

– És a mezei vízelvezető csatornáknál, illetve a folyóknál, patakoknál is végeznek szúnyogirtást?

– Nem. Nem is tudjuk, kik a tulajdonosaik, és nem is kapunk megrendelést ezek dezinszekciójára. A tulajdonos kilétét csak az Ukrán Állami Vízgazdálkodási Ügynökség Tisza-medencei Vízerőforrási és Gazdálkodási Hivatala, a Nagyszőlősi Járásközi Vízgazdálkodási Hivatal ismeri.

Természetesen a nevezett hivatalt is felkerestem, ahol Sztaniszlav Kolomisz, a hivatal vezetője kifejtette: a folyók és a mezei vízelvezető csatornák egyaránt állami tulajdonban vannak, az utóbbiakat azonban az állam átadta a polgármesteri hivatalok balanszára.

– A területileg illetékes tanácsok is megrendelhetnék a szúnyogirtást a csatornáknál? – kérdem.

– A községi tanácsoknak természetesen joguk van kérni a dezinszekciót – kapom a választ.

Ezt követően Papp Istvánnak feltettem a kérdést: El tudnák-e végezni a munkát, s mennyibe kerülne a szúnyogirtás?

– Naponta be tudnánk járni egy 10-12 hektáros területet, és végre tudnánk hajtani a szúnyogirtást az ott található csatornáknál. Az ár azonban függ a csatornák vízállásától, valamint a mellettük burjánzó növényzet nagyságától, s ezek alapján kellene kiszámítanunk az összeget.

Nagyszőlős után Ungvárra, a megyei laboratóriumi központba – a volt Kárpátaljai Megyei KÖJÁL-hoz – vezetett az utam, ahol megtudtam: ők sem végeznek dezinszekcióval, nem tudják, hány járásban vannak állami vagy magáncégek, melyek szúnyogirtással is foglalkoznak. Az ő alárendeltségükbe csak a Kárpátaljai Megyei Laboratóriumi Központ Ungvári Városi-járási Dezinfekciós, Rovar-és Rágcsálóirtó Filiája tartozik, s arról sincs tudomásuk, hogy van-e olyan megyei hivatal, mely megyei szinten foglalkozna dezinszekcióval. El tudtam viszont beszélgetni a nevezett filia igazgatójával, Olekszandr Psenicsnijjel.

– Kilenc munkatársunk foglalkozik rágcsáló- és rovarirtással, a számuk elegendő is lenne, de kevés a berendezésünk. Csak öt háti permetezőgépünk van, de mindegyik kézi meghajtású, nagyon kellene egy motoros permetezőgép. A szolgáltatások szabályzatának megfelelően működünk, a városi és a járási tanácsok, illetve vállalatok vezetőitől, továbbá magánszemélyektől beérkezett kérvények alapján dolgozunk, szolgáltatásaink összege négyzetméterenként 11 hrivnya 54 kopijka. Biopermetezőszerekkel is rendelkezünk. Tavaknál is végzünk szúnyogirtást, a mezei vízelvezető csatornák és környékük dezinszekciójára viszont még senki sem kért fel minket. Folyókon sem végzünk szúnyogirtást, de felesleges is lenne, mivel a petéket, illetve a permetezőszereket úgyis elsodorná a víz – fejti ki beszélgetőtársam, mire megjegyzem, hogy Magyarországon ellenben a folyóknál is irtják a szúnyogokat…

– És mikor szórtak utoljára nálunk repülőgépekről rovarirtó permetezőszereket? – kérdem.

– Utoljára úgy harminc éve, még a szovjet időkben végeztek repülőgépes szúnyogirtást. A Szovjetunióban az Állami Meliorációs Szolgálat végeztette el annak idején ezeket a munkálatokat, a lakóterületeken kívül, a természetben, a nyílt vizeknél, de a folyók esetében akkor is csak a strandoknál – válaszol beszélgetőtársam.

Milyen következtetéseket vonhatunk le végezetül? Mint egy szomszédom megjegyezte, azért nem végeztet a portáján szúnyogirtást, mert ha mások a szomszédságában nem végeztetik el, akkor onnan úgyis átrepülnek hozzá a vérszívók. De nemcsak onnan – fűzhetjük hozzá. A települések vízelvezető árkait nem alakították ki úgy, központilag, szervezetten, hogy azokból a mezei vízelvezető csatornákba folyjék le a víz. Nem egy árokban meleg állóvíz gyűlt össze, és azokban is tenyésztek a szúnyogok, hacsak nem végeztette el a tanács a dezinszekciót. A mezei csatornák medrét nem kotorják, hogy elvezessék a vizet a patakokba, a folyókba, s 8-9 rovarirtó számára hosszú időbe telne, mire egy járás minden falvának mindegyik csatornájánál elvégeznék a szúnyogirtást. De amíg nincs jól működő nemzetgazdaság, nincs okos adópolitika, és az önkormányzatok nagy része alig tudja önkormányozni magát, a községi tanácsoknak nincs is elég pénzük a mezei csatornák menti szúnyogirtásra, s pláne a csatornamedrek kikotortatására. Amellett a mezőkön, az erdőkben vannak egyéb vizes élőhelyek is, a folyók partjain is nyüzsögnek a szúnyogok. S bár a rovarirtók végeznek szunyogírtást tavaknál, kiépített strandoknál, az igazi megoldást az jelentené, ha az állam repülőgépes permetezést végeztetne minden, lakóterületeken kívüli nyílt vízfelületnél, s a folyópartokon is, mert így, ha megnő a szúnyogok száma, továbbra is szúnyoginváziókra számíthatunk. De hát Ukrajna a jelek szerint szúnyogbarát ország. Pedig jó volna, ha végre emberbarát lenne...

Lajos Mihály