Vári Fábián László: Világtalan csillag

Mint akit kuvik hangja hív,

mint akit bolygófény vezet,

a gyötrelmek aknamezején

beszélni tanulva lépeget,

aki már régóta nem gyerek,

csak annak láttatja magát,

merthogy egy léghuzat leverte

delelőjéről csillagát.

Az a csillag világtalan,

bujdokol maga is, nem ragyog.

Ti mutassatok jó utat,

szerelmes, nőnemű angyalok,

mert Szeged alatt a bárka vár,

s lódulna máris fölfelé

a megháborodott Tiszán. –

Csakhogy a víz az Istené!

És megfordulnak a habok.

Röpítik átal Szolnokon,

örvény se tépi, nem akad el

Záhonyon túl a zátonyon.

Oly ismerős és dús a táj!

Kecsegeraj ezüstje szárnyal,

s leszáll a vacsoraidő

piruló szalonna illatával.

Péterfalván most zeng a nyár,

szomjadra forrás ád vizet,

eltitkol minden ölelést,

hallgat a Szerelemsziget.

S ha ingeden rúzsfolt virít,

hidd el, hogy arra sincs szavunk.

Lépj ki a partra, Kiss Ferenc,

Ugocsában itthon vagyunk.

Vári Fábián László új verseskötetének a címadó költeménye a Világtalan csillag. A szerzőnek ez az egyik legszebb portréverse, amelyben meghitt és bensőséges hangon szól a tragikus sorsú Kiss Ferenchez. Amikor íródott a vers, még hihette a költő, hogy esetleg segíthet valamiben egy ilyen megszólalás, megszólítás, emlékezés... De Kiss Ferenc 1999 őszétől halott...

Tiszapéterfalva híres szülötte, Kiss Ferenc irodalomtörténész és a szintén ugocsai, tiszaújlaki származású Vári Fábián László barátsága a hetvenes években szövődött. Valószínűleg mégsem a hely az, ami barátsággá alakította ennek a két embernek a kapcsolatát. Sokkal inkább a közös ügy: Kárpátalja irodalma, a nemzeti közösségi lelkület és a szabadságeszme elhívó gondjai formálták bensőséges viszonnyá a sorsszerű találkozást. Kiss Ferenc az 1956-os forradalom és szabadságharc idején is lelkiismerete szerint tette a dolgát, a debreceni letartóztatása után sem tagadta meg a szabadságharc eszméjét. Büszke lehet rá Tiszapéterfalva népe, büszke lehet rá egész Kárpátalja magyarsága, ahogyan az összmagyar kultúra is a legszebb értékei közt tartja számon Kiss Ferenc munkásságát.

Én Nagyszőlősön hallottam már ezt a mondatot, hogy „Ugocsában itthon vagyunk”. Azt nem tudom, aki mondta, ismerte-e a Világtalan csillag című verset, de nem is ez a fontos. Örültem, hogy hallom, örültem, hogy Ugocsában itthon vagyunk...

Penckófer János