Egy kis kultúrtörténet a tyúk háziasításáról és elterjedéséről
Házunk tája
A mai kor legelterjedtebb baromfija, melyet nagyon sok háztájiban meg lehet találni, a házityúk. Jelenlegi tyúkfajtánk ősének a bankiva és az indiai szürke tyúkot tartják.
Ha manapság a csirkékről esik szó, akkor legtöbbször a tojásrakó tyúk képe jelenik meg szemeink előtt, és csak kevesen gondolnak a büszke kakasra, amely kultúrtörténeti szempontból sokkal jelentősebb a tyúknál. A kakast több ókori nép szent állatként tisztelte.
A perzsák szerint hangjával elűzte a démonokat és a boszorkányokat, így házukat megvédte a bajtól és jószágaikat a rontástól. Később a háborúk hatására a perzsák fétisállata eljutott Kis-Ázsiába, ahol a görögök Alektornak, azaz védelmezőnek nevezték. Ugyanakkor áldozati állat is volt, amellyel a görögök elsősorban Aszklepiosznak, a gyógyítás istenének adóztak, ha valamilyen betegségből felgyógyultak.
A Római Birodalomba valószínűleg a dél-itáliai görögökkel kapcsolatot tartó rómaiak révén kerültek a tyúkok. A rómaiak azt hitték, hogy isteni képesség birtokában a madarak a jövőbe tudnak látni. Hadjáratok előkészítésekor vagy döntő csaták előtt „auspiciumokat” (madárjóslásokat) rendeztek. A külön e célra alkalmazott állatgondozók (latin nevük pullarius volt) takarmányt szórtak a szent tyúkok elé. Amennyiben az állatok mohón enni kezdtek, a csata kedvező kimenetelére lehetett számítani, ha azonban kedvtelenül csipegettek, azt rossz előjelnek tekintették.
Nemcsak hadi események kimenetelének jóslására használtak tyúkokat, hanem például a Birodalom egyéb ügyeinek eredményességét is ezzel az eljárással próbálták előre jelezni.
Az idősebb Pliniusz többek között a következőket írta Természettanában: „Rómában nagyra becsülik a konzulok a kakast. Táplálkozásának hevessége felvilágosítást nyújt a Római Birodalomra leselkedő veszélyekről. Az elöljáróknak segít mindennapi döntéseik meghozatalában. A kakas parancsa szerint nyomulnak előre csapataink vagy várnak a támadással. A Földön kivívott összes diadalunkat előre megjósolta, a kakas a világ uralkodójának parancsolója. Ha áldozati állatként az isteneknek felajánljuk, nagy kegyben részesülünk.”
Időközben áldozati állatként is egyre nagyobb jelentőségre tett szert a kakas.
Nagy Ferenc, a Beregszászi Tanácsadó Központ munkatársa