Helyesírás határok nélkül

Mint arról lapunkban már korábban hírt adtunk, az Osiris Kiadó gondozásában készül egy szótársorozat, melyben egy, a határon túli magyar régiókra kiterjedő kutatási programnak köszönhetően helyet kapnak erdélyi, vajdasági, kárpátaljai stb. magyar szavak is. Ennek első köteteként jelent meg a Helyesírás című kiadvány, melyben a kárpátaljai magyar nyelvhasználat jellegzetes elemeinek helyesírásáról is tájékozódhatunk.

A magyar nyelv helyesírási szabályzata egyfajta törvénykönyvként működik: mindenkire kötelező érvényű, aki magyarul ír, kortól, nemtől, iskolázottságtól, állampolgárságtól függetlenül. S bár a helyesírás oktatásának kiemelt figyelmet szentelnek az iskolában, a legtöbb nyelvhasználónak bizony kisebb-nagyobb gondjai akadnak, ha írásban kell megfogalmaznia közölnivalóját. Még akkor is, ha éppen kéznél van az 1984-ben megjelent és azóta is hatályos akadémiai helyesírási szabályzat 11. kiadása ( A magyar helyesírás szabályai) vagy az ehhez készült helyesírási szótár. Ezek használata ugyanis az átlagos írástudók számára nem könnyű. Az Osiris Kiadó gondozásában a 10 kötetesre tervezett A Magyar Nyelv Kézikönyvtára sorozat első köteteként idén megjelent Helyesírás című vaskos, 1540 oldalas kötet célja, hogy minél részletesebben, ugyanakkor áttekinthetően mutassa be nyelvünk helyesírását. A Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila szerkesztette kiadvány az akadémiai helyesírási szabályzat részletező, magyarázatokkal ellátott kifejtése, valamint szótári bemutatása. A két nagy részre tagolható kötet első fele szabálymagyarázó, tanácsadó, második fele pedig egy minden eddiginél nagyobb szóanyagot tartalmazó szótár.

A kötet újdonsága azonban nemcsak az, hogy egy kötetben foglalja össze a helyesírási szabályzatot és egy korábban soha nem látott mennyiségű hatalmas példaanyagot. Nóvuma az is, hogy a korábban csak szabályként, törvényként megfogalmazott helyesírási normákat részletekbe menően értelmezi, magyarázza, példákkal szemlélteti. A szerkesztők gyakorlatilag teljesen számba veszik a nehezen megtanulható kivételeket, a hagyományos írásmódú szóalakokat is. A kötet közli például mindegyik magyar szót, amelynek írásmódjában ly betű szerepel, de megtalálhatjuk a kötetben azt is, mely hasonulásokat és összeolvadásokat jelöli, illetőleg nem jelöli a helyesírás. Hasznos táblázat az is, amely a hosszú magánhangzót tartalmazó töveket sorolja fel aszerint, hogy toldalékos alakjaikban rövidül (pl. víz-vizet), vagy nem rövidül (pl. szín-színes) a magánhangzó, vagy az, amelyik az összetett szavak egybe- és különírásához nyújt kitűnő fogódzót.

Értéke a kötetnek, hogy külön tárgyalja a tulajdon- és földrajzi nevek, valamint a márkanevek, internetes portálok helyesírási kérdéseit. Szemléletes táblázatok teszik érthetővé a különböző írásrendszert használó nyelvekről vagy nyelvekre történő átírás (transzliterálás) szabályait is.

Mivel magyar nyelven nemcsak Magyarországon belül, hanem annak határain kívül is írnak, számunkra az sem mellékes, hogy a szótári részben számos határon túli magyar intézménynév, szó, kifejezés helyesírása felől is tájékozódhatunk. Beregszászi Anikó és Csernicskó István helyi magyar nyelvészek munkája révén például megkereshetjük a szótárban, hogyan is kell helyesen leírni tucatnyi kárpátaljai magyarságintézményünk nevét, vagy például akár annak is utánanézhetünk a kiadványban, hogyan írandó helyesen magyarul ukrajnai fizetőeszközünk, a hrivnya neve.

A Helyesírás c. kötet jó példa arra, hogy a magyar nyelv helyesírási szabályai szemléletesen és egyszerűen is összefoglalhatók, s így talán megtanulhatók is. Hasznos kiadvány tehát, amelynek ott illik lennie minden szerkesztő, korrektor, magyartanár polcán, és minden igényes nyelvhasználó könyvtárában.

(Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila szerk.: Helyesírás. Osiris Kiadó, Budapest, 2004.)